Háromkaszás

az a rét, mely évenként rendszerint háromszor kaszálható.

Három király

E néven tisztelik a keresztény egyházak azokat a férfiakat, kik Máté 2. 1-12. szerint egy csillag által vezéreltetve keletről Judeába jöttek, hogy a zsidók ujszülött királyának hódolatukat bemutassák. Először Jeruzsálemben tudakozódtak utána, ahonnét Heródes király Bethlehembe utasította őket. Itt meglelvén a gyermeket, aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Neveiket az evangeliom nem jegyezte fel, azt sem, hogy hányan voltak, és honnét jöttek. Általános szóval mágusoknak nevezi őket, ami oly tudósokat jelent, kik különösen a természet titkainak kutatásával és csillagászattal foglalkoztak. Régi hagyomány szerint hárman voltak, s Beda (Venerabilis) VIII. sz.-beli iró neveiket is említi: Gaspar, Melchior, Balthasar. A szir forrásokban az egyik közülök Gudophorhemnek neveztetik, s ezt a nevet azonosítják Goudophares-sel, a pártusok hatalmas királyával, akit a Legenda szerint Szt. Tamás apostol keresztelt volna meg. A tartományra nézve, ahonnan jöttek, nem egyeznek meg a tudósok. Általában az Eufrat közelébe eső tájakat, Arábiát, Persiát, gondolják. Emléköket jan. 6. ünnepli az egyház. L. Epifánia és Vizkereszt.

Három király csillaga

e néven ismeretes az a csillag, mely Máté 2. 2-9, elbeszélése szerint, a napkeleti bölcseket (mágusokat) Bethlehembe vezérelte. V. ö. Bisping, Erklärung des Evangeliums nach Matthäus (Münster 1867).

Három király szövetsége

(Dreikönigsbündniss). Az 1848-49-ki német nemzetgyülés által szerkesztett alkotmány, mely a német államokat szorosabban egyesítette volna, nem tudott érvényre emelkedni; a porosz király a nemzetgyülés által felajánlott császári koronát visszautasítá, vagyis elfogadását a fejedelmi kormányok beleegyezésétől tette függővé, amire pedig alig volt kilátás. A nemzetgyülés ezután frakciókra szakadt, majd egészen feloszlott. Továbbra is megoldandó kérdésnek maradt tehát a német államok egymáshozi viszonya, midőn 1849 máj. 6. megnyilt a berlini kongresszus, melyen Poroszországon kivül még Bajorország, Hannover és Szászország vettek részt. De Bajorország csakhamar kivált s igy a kongresszus által kidolgozott alkotmánytervezet a H.-nek megállapodását képezte. E tervezet elfogadására több kisebb állam hajlandónak is mutatkozott, de Württemberg és Bajorország ellenséges állást foglaltak el vele szemben. Sőt Bajorország uj alkotmányjavaslattal lép fel, melyet Württemberg helyesel és csakhamar Szászország és Hannover is pártol; ugy hogy ez most mint négy király szövetsége törekedik érvényesülni, de siker nélkül. A fejedelmi kormányok idegenkednek a birodalomnak egységesebb szervezésétől, sőt egyesek ezt a «legveszedelmesebb álmadozásnak» jelentik ki. Végre Ausztria vezetése mellett minden visszatér a régi rendhez, melyet, a bécsi kormány kijelentése szerint, «az ujabb események csak háttérbe szorítottak, de alapjában meg nem ingattak».

Három-korona háboru

v. északi hétéves háboru, 1563-70-ig folyt Dánia és Svédország között és a stettini békekötéssel végződött. Okot e háborura az adott, hogy a dán király a kalmári unió jelvényét, a három koronát, cimeréből kihagyni nem akarta.

Háromláb

(tripos), nevezetes istentiszteleti eszköz a régi görögöknél, mely különösen a delfibeli jóslatoknál játszott nevezetes szerepet. Erre a H.-ra ült ugyanis a jósnő, midőn a jövőbepillantás fontos feladatára vállalkozott. A H. eredetileg egyszerübb anyagból készült, de később mindig nagyobb és nagyobb pompával állították ki. A plateai csata után a hellének a delfibeli jóslóhely részére egy különösen diszes H.-at készíttettek, melynek alapját a középtámaszát három egymásba csavarodó ércből önött kigyó képezte, de maga a Pythia székeül szolgáló H. aranyból volt (Herod. IX, 81). Nagy Konstantin koráig ez a H. aljával együtt Delfiben volt, de az említett császár azt más emlékekkel együtt Bizancba vitette és ott a hippodromban állíttatta fel, ahol a kigyókép mint hátoszlop szolgált és mai napig látható. Jelenleg 51/2 méter magas oszlop, mely alulról szélesedve, utóbb ismét keskenyebb lesz és egy kőkockán pihen. 29 csavarodást mutat a három kigyótest, melyek körül a 3-13. rá van vésve mindazon 31 görög néptörzs neve, amelyek Plateánál és Salamisnál a persák ellen küzdöttek. A H. három sarkát képező kigyófejek még a XVIII. sz. elején megvoltak, de jelenleg már nincsenek. Fontos lelet az az ezüst H. is, melyet Magyarországon találtak, és a nemzeti muzeumban őriznek. A H.-at Polgárdiban találták Fejérmegyében az u. n. Szárazhegyen 1878 máj. 2. és minthogy nemcsak jelentékeny ezüstértékénél, de kivált szép kivitelénél és figurális diszítésénél fogva nagyérdekü, ismételten leirták, rajzolták és kommentálták. V. ö. Pulszky Ferenc és Hampel dr. erre vonatkozó cikkeit (Tud. Akad. Arch. Közl. XIII., ahol a becses lelet képe is látható).

Háromlakiak

(növ., Trioecia), Linné növényrendszerének XXIII. seregében a 3. rend., melynek háromfajta virága himes, magvas és pároséltü, külön-külön tövön nő, p. a szt. János-kenyérfa. L. Nősözvegy.

Háromlevelü fü

keserü (növ., Menyanthes trifoliata), l. Vidrafü.

Háromnyomásos gazdaság

l. Gabonagazdaság.

Háromnyüstös vászon

vagy háromfonalos sávoly, l. Alapkötés.


Kezdőlap

˙