Häusser

Lajos, német történetiró, szül. Kleeburgban (Alsó-Elzász) 1818 okt. 26., megh. Heidelbergában 1867 márc. 19. Eleinte nyelvtudományokkal foglalkozott Heidelbergában; később azonban, megismerkedvén Schlosserrel, a történelemnek szentelte magát. Nevét mindjárt első művei tették ismeretessé (Ueber die deutschen Geschischtsschreiber von Anfang des Frankenreichs bis auf die Hohenstaufen, Heidelberga 1839; Die Sage vom Tell, u. o. 1840). 1840. Párisba ment, melynek levéltárait buzgón átkutatta. Visszatérte után a heidelbergai egyetem rendkivüli tanára lőn, mely állásban nagy szónoki tehetségével még a nagy közösnség köréből is oda tóduló hallgatóságnak tartott remek előadásokat. 1847. Gervinus társaságában a Deutsche Zeitungot szerkesztette, melyben alkotmányos reformok behozatalát sürgetett, a forradalom kitörését azonban rosszalta. 1848 nov. beválasztották a második kamarába, s az erfurti parlamentben is buzgólkodott a német egység érdekében, de belátván e tervek reménytelenségét, 1850. visszavonult a közügyektől s rendes tanárnak ment Zürichbe, honnan azonban nemsokára visszatért Heidelbergába. 1859 óta ujból jelentékeny szerepet vitt a badeni második kamarában. Főműve: Deutsche Geschichte v. Tode Friedrichs d. Gr. bis zur Gründung des Deutschen Bundes (4 köt., 4.kiad., Lipcse 1869), az első, levéltári kutatáson alapuló munka e korról, mely máig sem vesztett sokat értékéből, és melyben déli-német létére Poroszország törekvéseivel rokonszenvezett. Egyéb művei közül megemlítendők: Geschichte d. rhein. Pfalz (2 köt., Heidelberga 1845); Schleswig-Holstein, Dänemark und Deutschland (u. o. 1846); Denkwürdigkeiten zur Geschichte der badischen Revolution (u. o. 1851); List's gesammelte Schriften (3 köt., Stuttgart 1850-51); Die Reform des deutschen Bundestages (Frankfurt 1863); Geschichte der franz. Revolution 1789-99 (Berlin 1868); Geschichte des Zeitalters der Reformation 1517-1648 (u. o. 1868; ezt a munkát tanítványa Oncken rendezte sajtó alá gyorsítói jegyzetek alapján, 3. kiad. 1893). Macaulaynek Nagy Frigyesről irt kissé fanyar essaiére a Histor. Zeitschrift I. kötetében válaszolt, hol több rendbeli fontos értekezése látott napvilágot; ilyen: Metternich (III. köt.) és Zur Geschichte des Rastadter Kongresses (VII.). V. ö. Wattenbach, L. H., ein Vortrag (Hiedelberga 1867) és Kluckhohnnak cikkét az Allgem. Deutsche Biogr. XI. kötetében.

Haussier

(franc., ejtsd: ósszié), oly tőzsdespekuláns, aki az árak emelkedésére számít és ily irányban köt üzleteket, tehát ellentéte a baissier-nek.

Haussmann

(ejtsd: ószman) György Jenő báró, Páris volt prefektusa III. Napoleon korában, szül. Párisban 1809 márc. 27., megh. u. o. 1891 jan. 12. Atyja katonai intendáns volt, ő maga ügyvéd lett. Lajos Fülöp alatt (1848-ig) mint helyettes prefektus működött. A februári forradalom folytán elveszté állását; azonban Napoleon köztársasági elnök a Var département élére állította (1850); azután pedig Yonne, a Gironde, 1853. pedig a Seine-département prefektusává nevezte ki. Tagadhatatlan érdemeket szerzett Páris szépítése s nevezetesen a boulevardok kiépítése körül. III. Napoleon érdemeinek elismeréseül báróvá és szenátorrá nevezte ki. Midőn a roppant költekezés miatt több és több támadást intéztek ellen, az Ollivier-minisztérium 1870. állásától fölmentette. Ekkor a Crédit mobilier igazgatója lett. A császárság bukása után és a német háboru idején elrejtőzött. 1881. azonban képviselőnek választották s mint ilyen a bonapartistákhoz tartozott. A császári udvart megvilágító emlékiratait, Mémoires du baron H., 1890, maga adta ki 4 kötetben. V. ö. Lan, Parallele entre le marquis de Pombal et le baron de H. (Páris 1869).

Haussonville

(ejtsd. oszońvilj), 1. József Othenin Bernát de Cléron gróf, francia politikus és történetiró, szül. Párisban 1809 máj. 27., megh. 1884 máj. 28. Korán lépett a diplomáciai pályára s mint követségi titkár Brüsszelben, Torinóban és Nápolyban működött. 1842. képviselővé választották s mint ilyen kiváló szónoknak bizonyult. A februári forradalom után visszavonultan a tudományoknak élt. 1869. ugyan még egyszer fellépett képviselőjelöltnek, de megbukott. Viszont az akadémia még ugyanazon esztendőben tagjának megválasztotta. A szerencsétlen 1870-71. háboru után buzgón közreműködött a kivándorlott elzásziak és lotaringiaknak Algériában való letelepítése érdekében s mint annyian, ő is a revanchet emlegette. 1878. a szenátus élethossziglani tagjává választották s mint ilyen a jobb középhez csatlakozott. Számos történeti tartalmu cikkein kivül, melyek a Revue des Deux Mondes-ban jelentek meg, több beható forrástanulmányon alapuló történeti művet irt: Histoire de la politique extérieure du gouvernement français de 1830 á 1848 (Páris, 1850, 2 köt.); Histoire de la réunion de la Lorraine á la France (1854-59, 4 köt; 2. kiad. 1860); L'Eglise romaine et le premier Empire (1868-70, 5 köt.; 3. kiad. 1870-71); Souvenirs et mélanges (1878). Halála után megjelentek: Ma jeunesse 1814-50 és Souvenirs (4. kiad., 1886). - Neje Luiza, Broglie hercegnő, Viktor herceg leánya (szül. 1818.,megh. 1882 ápr. 21.), több regénye által tette nevét ismeretessé. Megemlítendők: Robert Emmet, La jeunesse de lord Byron, Les dernieres années de lord Byron.

2. H. Gábor, az előbbinek fia, szül. 1843 szept. 21. Mint a nemzetgyülésnek tagja (1871-75), a jobb középpárthoz tartozott. Ő volt az Orleáns-ház fejének, a párisi grófnak, annak 1894 szept. történt haláláig legbizalmasabb embere és tanácsadója. Az uj pretendens azonban, Gaston orleánsi herceg, atyja temetése után a grófot azonnal elbocsátotta és maga vette át az orleánisták pártvezérségét. Művei: C. A. Sainte-Beuve, sa vie et ses oeuvres (1875); Les établissements pénitentiaires en France et aux colonies (1875, melyet az akadémia megkoszoruzott); L'enfance á Paris (1879); Études biographiques et littéraires (1879); Études sociales: misere et rem edes (1886).

Haustorium

(lat., növ.), l. Élősködők.

Hausza

(hauza), néger nép (l. az afrikai népfajok képmellékletét) Afrika belsejében (Szudán); földjüket Ny-ról a Niger, K-ről a Bornu-birodalom határolja; a nép mohammedán vallásu, a valódi afrikai négerekhez tartozik, erős és kitartó; a fellatákkal v. fulbekkal (l. o.) keverve él, akik politikai tulsúlyra jutottak felettök. A H.-államok (Moasszina, Szokoto, Gando és Adamaua) ura a szokotói szultán. A H.-k füldmivelést, kereskedelmet és ipart üznek; különösen fejlett a gyapju és bőripar. A H.-k talán ugyanazok, akiket Herodotos atarantok néven említ.

Hausza államok

ÉNy-i Afrikában a Ny-i Szudán azon részét foglalják el, amelyet É-on a Szahara, K-en Bornu, D-en a Binue jobb partján elhuzódó hegyes vidék és Ny-on nagyjából a Nigernek Birni és Lokodsa közt fekvő része határol. Területét 400000 km2-re, lakóinak számát 4 millióra becsülik. Nagyobbára sik és halmos. Bornu határától NyDNy-i irányban a Binue torkolatáig sürü erdőkkel takart, kúpalaku csúcsokból álló meredek hegyszakadékoktól meg-megszakított hegység vonul el, amely a Gora-hegyekben 1800 m. és a Szarandában 2135 m. magasságot ér el. Nagyobb vizei a Niger környékéhez tartoznak; ezek a Gülbin-Gindi és a Kacena. Éghajlata forró; nagyobb részében sürü esőzések vannak, csak Guber környéke száraz és itt terjedelmes szavannák találhatók. Az esősebb viékeken azonban tropusi a növényzet. Az erdők nagy területeket (Szokoto és Kacena közt van egy, amely 80 km. hosszu) borítanak. A fák bennök leginkább tamariszkuszok, baobab-fák, datolya, dum-, delebpálmák és vaj- meg dinnyefák. Rizs-, jamszgyökér, Sorghum vulgare és banána a kenyértermékek, termesztenek azonkivül sok pamutot is. A szarvasmarha-nyájak nagy számmal vannak. A lakosság tulnyomó része hausza, fulbe és részben tukulör. Legnagyobb állam a szokotói szultánság, amelynek alája van rendelve Gando és amelynek adófizetői Jauri, Kalam, Baucsi, Muri, sőt még Adamaua is; független a Nupe királyság. A szokotói szultánságnak a Niger mellett elterülő részei Say-ig 1888. angol protektorátus alá kerültek. A középkori arab irók a hausza nevet nem ismerték. A jelen század elején a hausza népek közt régidők óta pásztorkodó fulbék Otman dan Fodio vezérlete alatt a Niger és Bornu közt elterülő földeket hatalmuk alá vetették. Otman halála (1818) után fiai felosztották maguk közt a birodalmat. A nagyobb részt, a szokotói szultánságot Mohammed Bekr kapta meg, akinek fenhatóságát a többiek is csaknem valamennyien napjainkig elismerik. V. ö. Barth munkáin kivül dr. Baikie, Observations on the Hausa and Fulfulda languages (1861) és Stardinger, Im Herzen der Haussaländer (1889).

Hausza nyelv

a szudáni hauszák hangzatos és alakokban bővelkedő nyelve, mely a hauszáknak élénk kereskedelmi tevékenysége folytán belső Észak-Afrika nagy részében forgalmi nyelvül szolgál. Biztosan kimutatható rokonai nincsenek, Lepsius a libiai nyelvekhez számítja. V. ö. Schön, Grammatik der Haussasprache (London 1862); Barth, Sammlung mittelafrikanischer Vokabularien (Bécs 1862).

Hauszmann

1. Alajos, műépítő, szül. Budán 1847 jun. 9. Középiskoláit és a műegyetemet Budapesten elvégezvén, 1866-69. a berlini építészeti akadémián tanult, majd beutazta Olasz-, Francia- és Németországot. Hazatérve műegyetemi tanársegéd, majd 1872. rendes műegyetemi tanár lett. Egyike legtevékenyebb és legjelentékenyebb építőinknek; számos szép középületünk, magánház és villa az ő tervei szerint készült. Megemlítendők a következők, Budapesten: a Tüköry-palota, a New-York-palota, az V. ker. Markó-utcai reáliskola, a kir. tud. egyetemi törvényszéki orvostani intézet, az üllői-uti közkórház, az Erzsébet-kórház, az igazságügyi palota (kuria) a törvényszéki palota stb.; a vidéken: a zombori áll. gimnázium, a kolozsvári egyetem élettani, bonctani intézetei, a nyitramegyei közkórház stb. Ybl Miklós (l. o.) halála után őt hivták meg a magyar kir. palota építésének vezetésére. Számos izben nyert építési tervrajzaival pályadijat s több rendjel tulajdonosa.

2. H. Ferenc, orvos, szül. Horatitzban (Csehország) 1811 nov. 9., megh. Budapesten 1876 jun. 22. Bécsben végezvén tanulmányait, u. o. nyerte el a doktori oklevelet 1841. Hahneman irányának elveit elfogadva, 1844. gróf Batthyányi Lajos családjánál házi orvosi állást foglalt el (a házban lakott). 1871. a hasonszenvi kisérleti kórtan tanára lett a budapesti egyetemen. Utolsó nagy műve, amely 1872. Lipcsében jelent meg: Die Krankheitsursachen und Krankheitsbedingungen.

3. H. Sándor, építész, született Budán 1848 február 29-én. Szülőhelyén végezte el a gimnáziumot, aztán a bécsi iparművészeti akadémiában folytatta elméleti tanulásait; gyakorlati építészeti jártasságot pedig a m. tud. akadémia, a várbazár és a fővárosi vigadó építkezési munkálatainál szerzett. A nyolcvanas évek óta több országos és nagyobb fővárosi építkezésnél mint vállalkozó szerepelt. Ő építette többi közt a Ferenc-József lovassági- és a vadász-laktanyát, továbbá számos palotát és gyárépületet. Kőfaragói üzlete is van, melyet H., külföldön szerzett tapasztalatai értékesítésével, a leghiresebb kőfaragógyárak egyikévé emelt.

Haut

hosszmérték ang. Keletindiában = 0,457 m. = 18 ang. hüvelyk.


Kezdőlap

˙