Homoknád

a. m. Ammophila (l. o.).

Homokóra

az időmérés legrégibb eszköze, mely állítólag a régi khinaiaknál is ismeretes volt. A H. két, lehetőleg egyforma nagyságu, kúpalaku edényből áll, melyeknek lyukas csúcsai egymáshoz vannak illesztve. A felső edényt bizonyos mennyiségü homokkal töltik meg, mely aztán bizonyos idő alatt a nyiláson át az alsó edénybe folyik; ha a felső edény megürült, a H.-t megfordítják, hogy ismét a homokkal telt edény áll felül. A H.-t még a XVII. sz.-ban Rivaltus csillagászati megfigyeléseknél használta; jelenleg csak imitt-amott falusi templomokban találhatni H.-t, melyet régente a szószékre állítottak fel, hogy a pap meghatározhassa prédikációjának időtartamát. A török vándorcigányoknál ilyen H. manapság is használatban van. A H. az idő és a halál attributuma; ezt rendesen csontváznak ábrázolják, mely H.-t visel kezében vagy fején. A H.-t a hajó sebességének mérésénél, a mérőorso kivetésénél használják. Rendesen kétféle H. van a hajón, egy olyan, melynél a homoknak az egyik üvegtölcsérből a másikba való átömlése egy fél percig és a másiknál egy negyed percig tart.

Homokos kő

az olyan drágakő, melyben apró idegen szemek vannak mint zárványok; amennyiben az ilyen kő nem egészen tiszta, a H. tulajdonképen már hibás drágakő.

Homokszén

az olyan kőszén, mely a tűzben szétaprózódik és földes, laza maradékot hagy hátra.

Homok-Szent-György

kisközség Somogy vármegye nagy-atádi j.-ban, 1218 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Homokszivattyu

l. Földfurás.

Homoktalaj

általában quarchomokot nagyobb, 80%-ot meghaladó mennyiségben tartalmazó talaj, melynek a homok minősége és a mellékalkatrészek mennyisége szerint több nemei különböztetendők meg, u. m. a főképen apró szemcséjü homokból álló futóhomok (l. o.), az agyagos H. 10-20% agyagtartalommal, a televényes H. 5-10% televénytartalommal, a meszes H. 4-10% mésztartalommal, és a durva szemcséjü kavicsos homok. A különböző H.-ok gazdasági értéke nagyon eltérő s általában az jellemzi őket, hogy csekély vizfoghatóságuk miatt száraz jellegüek, gyorsan kiszáradók s hogy csekély tápanyagkötő-képességök miatt növényi tápanyagokban szegények, tehát soványak; ezen okból s mivel heves természetüek, bennök a szerves anyagok gyorsan felbomlanak, szabálynak tartják, hogy a H.-ok inkább gyakran - kétévenként - és gyengébben, kat. holdanként 100-150 q, lehetőleg korhadt szarvasmarha- s sertéstrágyával trágyázandók. Különben laza voltuk miatt könnyen mivelhetők, minélfogva a mélyrétegü, televényes s agyagos H.-ok kivált csapadékos éghajlat alatt nagy becsben állanak. Ilyen H.-on különösen a rozs, az árpa, a burgonya és a répa, továbbá a gyümölcs s a szőllő szokott jól diszleni, mig az egyoldalu H.-ok csak rozs, burgonya, pohánka s vidékenkint csillagfürt termelésére alkalmasak, a silány H. pedig csak vagy juhlegelőnek vagy erdőnek való. V. ö. Cserháti S., Talajismeret (Budapest 1895).

Homok-Terenne

kisközség Nógrád vmegye füleki j.-ban, 1222 magyar és tót lakossal. Az északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvénytársaságnak itt szénbányái vannak.

Homoktorlatok

a homokbuckák hosszannyuló láncolatai. Gyakoriak lapályos tengerpartokon, hol a hullámverésnek és a szélnek művei.

Homoktölcsér

v. homokforgatag, l. Forgószél.


Kezdőlap

˙