1. Antal E., publicista, H. Ede öccse, szül. Vág-Ujhelyen 1834 jan. 14. Gimnáziumi tanulmányait Pesten végezte: 1849 jul., midőn Haynau csapatai behatoltak a fővárosba, honvéd lett és részt vett a szőreghi és temesvári csatákban. Az utóbbi helyen fogságba is került. Majd a 61. (bukovinai) gyalogezredbe sorozták be, amelytől 6 évi szolgálat után 1856. őrmesteri ranggal vált meg. Bátyjához ment Párisba, hol számos cikket irt hazánkról a Journal d. Économistes-ba 1859-ig, amikor is a Journal de St. Pétersbourg szerződtette. 1870 végén szerkesztője lett a lapnak s mint ilyen 1890-ig működött; ekkor Budapestre tért vissza. A Párisban Raffalovics A. kiadásában évenkint megjelenő Marché 1890. és 1895-iki évfolyamaiban H. Ausztria-Magyarország pénzügyi viszonyairól értekezett.
2. H. Ede, nemzetgazda és statisztikus, szül. Vág-Ujhelyen 1825 szept. 25., megh. Budapesten 1875 nov. 2. Rabbinak készült, részt vett a szabadságharcban és e miatt kénytelen volt külföldre menekülni. 1850-1851-ben többnyire Lipcsében, későbben Brüsszelben, végre állandóan Párisban telepedett le, hol nemsokára mint kiváló nemzetgazda igen tisztelt állást foglalt el. Tagja volt a Société d'économie politique-nak és a Journal des Débats nemzetgazdasági részének szerkesztője. Különösen a napoleoni régime pénzügyi következményei ellen erős támadást intézett; a munkások érdekében is többször erélyesen felszólalt. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki a nemzetgazdaság és statisztika terén, de politikai kérdésekben is nyilatkozott. 1869. visszajött hazájába, bár már 1867. őt kinálták meg a Pester Lloyd szerkesztőségével, ami azonban különböző okokból meghiusult. Visszajövetele után a Tisza Kálmán által vezérelt ellenzékhez csatlakozott. 1870. Pozsonyban megválasztották képviselőnek, 1875. államtitkár lett a kereskedelmi minisztériumban; azonban ez állásából nemsokára kiragadta a halál. Nevezetesebb munkái a következők: Zur Judenfrage in Ungarn (Buda 1847); Zur ungarisch - österreichischen Zentralisationsfrage (Lipcse 1850); Spinoza's Staatslehre (Dessau 1851); Statistisches Gemälde des Königreichs Belgien (Brüsszel 1853); Bevölkerungswissenschaftliche Studien aus Belgien (Lipcse 1854); Brüssel nach seiner Vergangenheit u. Gegenwart (u. o. 1855); Das Kreditwesen in Frankreich (u. o. 1856); John Law (u. o. 1858); La Hongrie et l'Autriche de 1848-59 (Páris 1859); Annuaire international du crédit public 1859-61; Liberté et nationalité (u. o. 1860); La Hongrie en face de l'Autriche (u. o. 1860); Les finances de l'Autriche (u. o. 1860); La Hongrie et la crise européenne (u. o. 1860); La crise cotonniere et les textiles indigenes (u. o. 1863); Du progres économique en Égypte (Alexandria 1864); La liberté des banques (Páris 1866, német és magyar fordításban is); L'économie politique avant les physiocrates (Páris 1867, a francia akadémia által koronázott pályamű); Caisses syndicales (Páris 1867); Le bilan de l'empire (u. o. 1868); Frankreichs Finanzlage (Bécs 1868); Salut au troisieme milliard (Páris 1868); Les finances de l'hôtel de ville (u. o. 1869); Államháztartásunk rendezéséről (Budapest 1874). Halála után kiadatott: La grande nation 1870-1871, avec préface de Jules Simon (Páris 1871). Ezen önállóan megjelent munkákon kivül számos cikke és értekezése jelent meg hazai és külföldi politikai és szaklapokban.
3. H. Ödön, katonai szakiró, néhai H. Ede államtitkár fia, szül. Párisban 1864. Atyja halála után Pétervárra ment nagybátyjához s ott végezte gimnáziumi tanulmányait. Hogy katonai kötelezettségének eleget tegyen, 1881. visszatért Magyarországba. 1885 óta kinevezett tanára a Ludovika Akadémiának, hol most mint honvéd-főhadnagy az orosz nyelvet adja elő a budapesti honvéd-tisztikarnak. 1889-92. a Katonai Lapokat szerkesztette. Önálló munkája: Rövid katonai magyar-orosz nyelvtan (Budapest 1893 és második kiadásban u. o. 1894). Gyakran ir a Ludovika Akadémia Közlönyé-be is.
1. Arvid Bernát gróf, svéd államférfiu, szül. Finnországban 1664., megh. 1742 ápr. 17. XII. Károly svéd királyt Lengyelországba követte, 1704. altábornagy lett. Mint diplomata is működött s kieszközölte Erős Ágost lengyel királynak a trónról való letételét. Stockholmban mint kancellárelnök nagy hatalma volt a közügyek intézésében s e minőségében a királyi fenhatóság ellenesévé lett s már XII. Károly életében Stockholmban résztvett egy uj alkotmány kidolgozásában s a király halála után a rendszerváltozás keresztülvitelében. 1720-1738. I. Frigyes alatt Svédország bel- és külügyi politikájának ő volt a vezetője s mint ilyen békés uton sokban előmozdította az ország jólétét, miért is Oxenstjernához hasonlították.
2. H. Ferenc Kristóf, német regényiró és irodalomtörténész, szül. Braunschweigban 1781 jul. 30., megh. 1837 jul. 19. Berlinben, hol 1809 óta élt. Előbb középiskolai tanár volt. Regényei közül a legismertebb: Der ewige Jude. Egyéb művei: Umrisse zur Geschichte und Kritik der schönen Literatur Deutschlands während d. Jahre 1790-1818. (1819, 2. kiad. 1821); Die Poesie u. Beredsamkeit der Deutschen von Luthers Zeit bis zur Gegenwart (1822-1829, 4 kötet); Shakespeares Schauspiele erläutert (1823-1831, 5 köt.). V. ö. Bernstein Karolina, F. H., ein biographisches Denkmal (1839).
3. H. Gusztáv Karlsson, Björneborg gróf, svéd hadvezér a 30 éves háboruban, szül. Uplandon, Örbyhus nevü helységben 1592., megh. Skarában 1567 máj. 10. Iskoláit Rostock, Jena és Tübingában elvégezvén, 1612. katonai szolgálatba lépett s ettől fogva Svédország minden háborujában szerepet vitt. Előbb az oroszok ellen harcolt, majd Gusztáv Adolf németországi hadjáratában, nevezetesen a 30 éves háboruban vett részt. 1631-ben a Breitenfeld melletti csatában a balszárnyat vezérelte. A Lützen melletti csatában (1632) a császáriak visszavert balszárnyát vette üldözőbe. A nördlingeni csatában a császáriak (1634) elfogták, de 1642. kicserélték. 1644. a dánok ellen küzdött és békekötésre szorította a dán királyt. Elvégre svéd birodalmi marsal, azután Livonia és Schonen kormányzója lett.
4. H. Henrik Vilmos, porosz tábornok, szül. Warmbrunnban 1762., megh. Münsterben 1829 okt. 31. Egész életét a katonai pályán töltötte; harcolt nevezetesen az 1812. orosz háboruban és az 1811-13-iki francia háboruban. Utoljára mint hadtestparancsnok működött Münsterben. Szókimondó, nyers modoru, egyébiránt népszerü katona volt. V. ö. Wellmann, Das Leben d. Generallieutenants H. W. v. H. (Berlin 1890).
5. H. Ottó, l. Bäuerle.
Norrbotten svéd tartományban fekvő tó, hossza 124, szélessége 25 km., területe 3100 km2 lefolyása a Skelleftea-elf, amely a Botteni-öbölbe torkollik.
Tivadar, osztrák nagyiparos és politikus, szül. Bécsben 1815 okt. 29., megh. u. o. 1888 jun. 2. A műegyetemen tanult és azután atyja vezetése alatt a selyemgyártásban képezte ki magát. Mint az alsó-ausztriai iparegyesület titkára és a polgári bizottság tagja, élénken részt vett az 1848. felkelésben; polgártársai a frankfurti parlamentbe is választották, de e mandátumról csakhamar lemondott és a kereskedelmi tárcát vállalta el a Doblhof-minisztériumban. Az októberi felkelés után a kabinettel együtt ős is leköszönt és azóta a politikai életben nem vett többé részt. 1857-1883-ig a Kreditbanknak volt egyik igazgatója és befolyásos tagja és több vasuti társulat igazgatója. 1860. a vaskoronarend lovagja lett.
Geoffrey Tamás Phipps, sir, angol tengernagy, szül. 1825., megh. Londonban 1895 márc. 3. Már 12 éves korában kezdte pályáját az angol hajóhadon, és 1875. helyettes tengernagy lett. 1878. (a török-orosz háboru idején) a Marmara-tengerbe küldött angol hajóhadat vezényelte és azzal volt megbizva, hogy az oroszok előnyomulása esetén Konstantinápolyt födözze. 1881-1884. a greenwichi tengerészeti iskola igazgatója volt. 1893. a Times-ben közzétett levélben az angol flotta elégtelen létszámát és hiányait kifogásolta.
(ejtsd: hórn) Rikárd Henrik, angol költő, szül. Londonban 1803 jan. 1., megh. Margateben 1884 márc. 13. Katona volt; beutazta az Egyesült-Államokat s járt 1852. Ausztráliában is. Művei: Exposition of the false medium, and barriers excluding men of genius from the public (1833); Spirits of peers and people (1834); Cosmo de Medici (1837; 1875); The death of Marlowe (1838); Gregory VII. (1840); Life of Napoleon (1841); Orion (1843: 10. kiad. 1874); Ballads and romances (1846); Judas Iscariot, a miracle play (1848); The duchess of Amalfi (1850); The dreamer and the worker (1851, 2. köt.). Ausztráliában irta Prometheus the fire-bringer (Edinburg 1864) és The South-Sea sisters (Melbourne 1866) c. műveit. 1869. visszatért Angliába és kiadta Laura Dibabso (1880); King Nihil's round table, or the neejicide's symposium (1881); Bible-tragedies (1881) és Sithron, the star-stricken (1883) c. munkáit.
Ottokár, l. Ottokár.
város New-York É.-amerikai állam Steuben countyjában, a Canisteo és vasut mellett, (1890) 10 996 lak., vasuti fölszerelések gyárával, butor-, cipő-, kocsirugó-gyártással és élénk gabona- és vajkereskedéssel.
János Gáspár, svájci matematikus és csillagász, szül. Zürichben 1774 márc. 12., megh. u. o. 1834 nov. 3. Papi pályára készült, de később Göttingában csillagászati tanulmányokat folytatott. Orosz szolgálatba lépvén, három évig egy földkörüli utazásban vett részt és utána még két évig gyüjteményeinek rendezésével volt elfoglalva Szt. Pétervárott, ahonnan 1809. magas kitüntetésekkel tért vissza szülővárosába. Felállított egy módszert felsőbbfoku egyenletek gyökeinek megközelítésére, irt Über die Curven zweiten Grades; Die fünf regelmässigen Körper és számos csillagászati munkát.
gróf, l. Hoorne.