Horopter

(gör.), a tér mindazon pontjainak összesége, melyekből a fénysugarak bizonyos szemállás mellett a két szem ideghártyájának azonos pontjait érik. Ha valamely tárgyat két szemmel nézünk, egységesnek látjuk, mert a képe mindkét szem sárgafoltjának közepén támad, de már a térben levő többi tárgyak közül a legtöbbet kettősen látjuk, csak azokat látjuk egyesen, melyek a H.-ban vannak.

Horos

(egyiptomi nyelven Harpechruti, Har fia, görög Horapollo), egyiptomi istenség, Osiris és Isis fia, a téli napnak s később az ébredő természetnek istene és mint ilyen Priaposszal azonos. Görögországban s utóbb Rómában mint a hallgatagság istenét tisztelték, bár e jelentésével éppen ellenkezőleg, ünnepei fajtalanok voltak; azért papjait ki is üzték Rómából. Talán azért mondták hallgatás istenének, mert az ünnepein divó fajtalanságról nem volt szabad beszélni. Szent állatai a skorpió, kigyó, krokodil és karvaly, s ezért karvalynak, vagy emberi testtel, de karvalyfejjel is ábrázolták (l. 1. ábra). A későbbi egyiptomi mitosz különböző H.-okat ismer, nevezetesen Harpokratest (fiatal H., l. 2. ábra), Isis és Osiris fia, Haroerist, kit Letopoliszban tiszteltek. L. még Halottbiróság.

[ÁBRA] 1. ábra. Horos.

[ÁBRA] 2. ábra. Fiatal Horos.

Horoszkóp

(gör.), Eble Mihálytól (Erlangenben) szerkesztett kis hordozható műszer, mellyel a Nap-magasságot mérni és - minden nagyobb gyakorlottság nélkül - az időt körülbelül 20 másodpercnyi pontossággal lehet meghatározni. - H. asztrologiai értelemben, lásd Asztrologia.

Horovitz

1. Fülöp, könyvkereskedő, született Boldog-Kőváralján (Abauj vmegye) 1815 jan. 20., megh. Budapesten 1886 nov. 22-én. Az elemi iskolát Boldog-Kőváralján, a gimnáziumot Pesten és Pozsonyban végezte, aztán orvostudományt hallgatott a pesti egyetemen s 1845. befejezte az öt évi kurzust, közben azonban egy magán nevelőintézetben tanárkodott; 1849-1851. kórházi orvos volt. H.-nak a könyvkereskedelem és különösen az antiquariumi üzlet terén vannak kiváló érdemei. Már 1836. foglalkozott könyvészettel s midőn 1847. antiquariumot akart nyitni, e törekvésében Toldy Ferenc, Erdélyi János, Bajza, Fejér György stb. támogatják. 1848. után a Ficher-alapította könyvkereskedésnek volt vezetője, 1852. megvette az üzletet s azt gazdagon felszerelte. Nagyon jól ismerte a régi irodalom forrásmunkáit s ezért a szakemberek nagyon becsülték. 1884. könyvraktárát eladták.

2. H. Lipót, genre- és arcképfestő, született Kassán 1848-ban. Szülői ügyvéddé vagy orvossá akarták képeztetni, s csak akkor álltak el e szándékuktól, midőn látták, hogy fiuk a művészeten kivül egyébre nem akar gondolni. Az ötvenes évek vége felé Bécsbe küldték tehát, hogy az ottani festőakadémiában kezdje meg tanulmányait. Több dijat nyert s tehetsége bámulatos gyorsasággal izmosodott. Elért sikerei csakhamar arra sarkalták, hogy Párisban, a modern művészetek metropolisában, képezze tovább magát. A francia példányképek hatása már első művén, egy gyermekarcképen meglátszott. A kis Eggly-ről, mint nagy figyelmet érdemlő tehetség termékéről nyilatkozott a párisi kritika, s a Salon juryje a mention honorable kitüntetésében részesítette. Párisban arcképeket s kisebb genreképeket festett; ezek a kompoziciók azokban nem elégítették ki ambicióját; valami nagyobb, maradandóbb becsü alkotás lebegett a szemei előtt s ehhez tárgyat az ó-testamentom könyveiben keresett. Igy született meg a Jeruzsálem pusztulásának emléknapja, de már nem Párisban, hanem Varsóban, hol a szegényebb zsidó lakosság tipusait nagy sikerrel tette tanulmányának tárgyává. Mindez a hatvanas évek vége felé történt, kevéssel a francia-porosz háboru kitörése előtt. H. Varsóban csakhamar olyan népszerüségre tett szert, hogy mindenki csak a magyar művésszel akarta festetni magát. Egymásután készítette el a lengyel és orosz arisztokrácia legkiválóbb tagjainak arcképeit s csakhamar fényes műtermet rendezett be magának, nem is gondolva többé a Párisba való visszatérésre. Ebben a műteremben készültek: a Lengyel-zsidó tanító, a Kis kacér, a humoros szinezetü Szakácskodó képiró, az Ártatlan háboru s az Elsőszülött cimü kedves életkép, melyet az 1885. budapesti országos kiállításon Koburg Ferdinánd herceg váltott magához. Ezek a kedves genreképek azonban csak egy részét alkotják H. munkásságának. Tevékenységét főleg az arcképfestés terén fejtette és fejti ki. Arcképei közt a felfogás nemessége, az ábrázolás egyszerüsége és mesteri tökélye által válik ki Sapieha hercegnő hasonmása. Festette ezenkivül, hogy csak a legnevezetesebbeket említsük, Bariatinsky herceg, Zamoyski herceg és hercegnő, Rzysczewska grófnő, Bniuska és Kronenberg kisasszonyok, Brandes György, Arany János, Jókai Mór, Pulszky Ferenc, Tisza Kálmán és mások arcképeit, melyek felfogás, jellemzés és kidolgozás tekintetében egyaránt kiváló példányai a modern arcképfestészetnek. Az utóbbi magyar arcképek már Budapesten készültek, mert H., ki hosszas távolléte alatt sem szünt meg magyarul érezni, pár év előtt gyermekei nevelése céljából hazájába visszaköltözött és most fölváltva majd Budapesten, majd Bécsben időzik. H. mint arcképfestő megveti a század elején lábra kapott dekorativ irányt, az aprólékos részletek pedánsságig menő kiemelését és mindezek helyett az egyéni tulajdonságokat, a lelki élet nyilvánulásait igyekszik visszatükrözni.

3. H. Simon, jogi szakiró, szül. Nagy-Sároson (Sáros) 1843. Középiskolai tanulmányait az eperjesi kir. kat. főgimnáziumban, jogi tanulmányait részint a budapesti, részint a bécsi egyetemen végezte. 1869. a budapesti egyetemen avatták doktorrá; 1871. a köz-, 1889. pedig a váltóügyvédi vizsgát tette le. Az 1872-1878. években gyakorló ügyvéd volt Eperjesen. 1875. az eperjesi evang. jogakadémia tanárául megválasztatván, a római jog és a büntető jog tanszékén mint rendes tanár működik. 1892. a magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága Budapesten tiszteleti tagjává választotta. Irodalmi működésében legfontosabb, eltekintve Adalékok büntetési rendszerünkhöz cimü monográfiájától (Jogiszemle 1893), az 1891-ben megjelent: A magyar büntetőjog rendszeres tan- és kézikönyve, c. szakmunkája.

Horowitz

(ejtsd: horzsovic), az ugyanily nevü csehországi kerületi kapitányság székhelye, a Litavka balpartján, vasut mellett, (1890) 3570 lak., edény-, gyufa- és sörgyártással, szép kastéllyal.

Hórózsa

(növ.), l. Labdarózsa.

Horpács

kisközség Sopron vmegye csepregi j.-ban, (1891) 635 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral, gróf Széchenyi Imre, a volt berlini nagykövet kastélyával és szép parkjával. Hajdan Szt. Péter apostolról cimzett prépostság létezett itt, mely eleintén az ágoston-rendiek, utóbb a premontrei kanonokoké volt. A templom mellett a hajdani kolostor nyomai még látszanak. (A horpácsi templom főkapujának részleteit, l. az Építészet XIV. lapmellékletén VI. köt.). Említésre érdemes, hogy 1893 szept. a kőszegi hadgyakorlatok alkalmával II. Vilmos német császár a kastély tulajdonosát látogatásával tisztelte meg. V. ö. Vasárnapi Ujság (1893, 41. sz.).

Horpadt hát

l. Hát.

Horpasz

eredetileg a. m. behorpadt, behorpasztott, aztán lesoványodott, sovány, végre az ágyék alatt két oldalt való behorpadás, az ágyék egy része. Az állat testén minél kisebb a H., annál jobb. A nagy horpaszu állatot szakadtnak, a kis horpaszut zártnak vagy jó kötésünek mondják. A baloldali horpaszon eszközlik felpuffadt marhánál a szurócsapozást.

Horrendum

(lat.) a. m. rettenetes, rémítő.


Kezdőlap

˙