Hottentották

(dadogók). Igy nevezték el a hollandiaiak az afrikai őslakókat a Jóreménység-fokánál, a nyelvökben levő csettenő hangok miatt. A H. a busmánokkal (l. o.) együtt a négerektől szorosan elkülönített sajátságos emberfajt alkotnak és magokat khoikhonioknak nevezik (emberek emberei, őslakók, az egyesszámban khoi-khoip). A H.-at a kaffer népek előbbi északi birtokaikról délfelé szorították, Afrika nyugati partján ujból északnak fordultak, ahol nemrég óta telepedtek le. Két csoportra oszlanak. Az összes nem kevert H. száma ma nem éri el a 100 000-et. Általában a H.-nak fakó, sárgásbarna bőrük, igy göndör, kócos hajuk, keskeny homlokuk, oldalt erősen kiálló pofacsontjuk, hegyes álluk s közepes, kevésbé erős testalkatuk van; kezük s lábuk kicsiny, koponyájuk platisztenokefal. Fizikai tulajdonságokban igen eltérnek barna szomszédaiktól, a kafferektől. Nincs meg bennük azok izomereje, de viszont élesebbek az érzékeik, nem bizzák rá magukat teljesen a nyers erőre, mert tudják, hogy csellel és ravaszsággal többre mehetnek. Egyes nemesebb tulajdonságok is, minők személyes bátorság s intelligencia, inkább kijutotta nekik, mint a kaffereknek. Mig azonban a sötét bőrü törzsek a civilizáció irtó hatásának csodálatos szivóssággal ellenállanak, addig a H. gyorsan pusztulnak. A hottentotta lusta; vadászattal tölti azt az időt, melyet nem a marha őrzésére fordít, és a munka legnagyobb részét az asszonyra bizza, kinek állása itt, hol a soknejüség nem oly elterjedt, mint a kaffereknél, magasabb, mint ezeknél; a férfiak azonban illetlennek tartják az asszonnyal egy asztalnál étkezni. (Egy hottentotta nő képét l. az Afrikai népfajok képmellékleten, I. kötet. Vérmérsékletük tulnyomóan vérmes s jellemük könnyelmüségénél fogva cselekedeteiknek mint egy beszámíthatatlansága lép előtérbe, mely elnyomja jó tulajdonságaikat. Mértéktelenül neki adják magukat a pálinka élvezetének, s darabonkint adják el országukat csekélységekért az előrenyomuló gyarmatosoknak.

Hottentott nyelvek

a hottentott népfaj nyelvei rokonságban vannak a busmánokéival s ezekkel együtt egy nyelvcsaládot tesznek, melyet jellemeznek az u. n. csettentő hangok (l. Csettenés). A hottentott nyelveknek négy csettenő hangjuk van. Alakrendszerükben legérdekesebb a nyelvtani nem kifejezése, mert ez a névszókhoz elől ragasztott névmási elemek segítségével történik. Három nyelvjárásuk van, a nama, kora és kapföldi nyelvjárás. Hahn Teofil, Die Sprache der Nama (Lipcse 1870); A kora nyelv grammatikája Appleyard, Kafir language c. könyvében (King William's town 1850).

Hottentott tea

(növ.), l. Bukkócserje.

Hotti

albán törzs, l. Albánok.

Hottingen

1893. Zürichbe (l. o.) bekebelezett község, (1888) 6987 lak.

Hottinger

1. János Henrik, svájci hittudós és orientalista, szül. Zürichben 1620., megh. 1667 jun. 5. Tanulmányait szülővárosában, Gröningenben s Lejdában végezte, Zürichbe hivatott az egyháztörténelem tanárául 1642. Midőn Károly Lajos pfalzi választó-fejedelem pedig a heidelbergai egyetemet ujjászervezte, a zürichi tanácstól engedélyt kért, hogy H. ezen egyetemre mehessen tanárul 6 évre; ezen idő eltelte után (1661) visszament zürichi tanári székébe; 1667. Lejdába hivták a keleti nyelvészet tanárául, a meghivást el is fogadta, de utraindulása előtt, falusi birtokát rendbe hagyni kivánván, ide kirándulása alkalmával a Limmat vizébe fulladt három gyermekével együtt. Nagyszámu művei három csoportra oszthatók, ugy mint egyháztörténelmiekre, hittaniakra és keleti nyelvészetiekre, melyek közül nevezetesebbek: Historia ecclesiastica Nov. Text. (1651-67, 9 köt.); Exercitationes Anti-Morimianae de Pentateucho Samaritano (1644); Thesaurus Philologicus; Lexicon harmonicum heptaglotton; irt héber és kháld nyelvtanokat.

2. H. János Jakab, az előbbeninek fia, ref. teologus, szül. Zürichben 1652 dec. 1., megh. u. o. 1735. Tanulmányait Zürich, Basel, Marburg és Genfben elvégezve, 1676. lelkész lett Zürich vidékén, 1686. Zürichben, 1698. ugyanitt teologiai tanár. Bár a consensus Tigurinus ortodox tanaihoz szigoruan ragaszkodott, mégis hőn buzgott a különféle protestáns egyházak egyesítése mellett, ily célból irta Dissertatio irenica de veritatis et charitatis in ecclesia Protestantium connubio (1721) c. munkáját; ellenben a pietizmus ellen, mely Zürichben is egyeseknél visszhangra talált, több iratában erősen kikelt; a helvét egyháztörténelmet tárgyaló munkájában pedig a kat. egyház ellen foglalt erősen polemikus állást.

3. H. János Jakab, német filologus, szül. Zürichben 1750 febr. 2., megh. u. o. 1819 febr. 14., mint professzor. Művei: Versuch einer Vergleichung der deutschen Dichter mit den Griechen und Römern (1789. pályadijat nyert); Bibliothek der neuesten theol., philos. und schönen Literatur (1784-86, 3 köt.); Acroama de J. J. Bodmero (1783); Salamon Geszner (1796); Wielanddal és Jacobsszal kiadta a Neues attisches Museum-ot (1802-1810).

4. H. János Jakab, svájci történetiró, született Zürichben 1783 máj. 18., megh. 1860 máj. 17. Zürichben és Lipcsében tanult, s azután a tanári pályára lépett és a zürichi egyetemen működött. Mint a közoktatásügyi tanácsnak és az államtanácsnak tagja nagy érdemeket szerzett a svájci tanügy körül. Művei: Huldreich Zwingli u. seine Zeit (Zürich 1842); Vorlesungen über die Geschichte des Untergangs der Eidgenossenschaft der 13 Orte (u. o. 1846); Hans Konrad Escher von der Linth (u. o. 1852). Ő szerkesztette a Schweizer Monatschronik c. folyóiratot; befejezte Bluntschlinak Geschichte der Republik Zürich c. művét (3. köt., u. o. 1856); Vögeli társaságában kiadta Bullingernek uttörő Reformationsgeschichte-jét (Frauenf. 1840, 3 kötet); Escher-rel az Archiv für Schweizer Geschichte und Landeskunde-t (Zürich 1827-29, 3 kötet); Wackernagel és Gerlach tanárokkal pedig a Schweizerisches Museum für historische Wissenschaften (Frauenf. 1837-39, 3 köt.) c. folyóiratot.

Hottonia

L. (növ.), l. Békaliliom.

Hotzenplotz

(csehül Osoblaha), város Jägerndorf (ettől 22 km.-nyire) osztrák-sziléziai kerületi kapitányságban, (1890) 3622 német lak., cukorgyárral és csipkekészítéssel.

Houbraken

(ejtsd: hau-), l. Arnold, hollandi festő és művészettörténetiró, szül. Dordrechtben 1660 márc. 28., megh. Amsterdamban 1719 okt. 14. Szülővárosában Van Hoogstraten tanítványa volt. 1710. Amsterdamba költözött. Kis terjedelmü, gondos kidolgozásu bibliai, mitologiai és genreképeket festett és néhány rézkarcot is készített. Nevét De groote Schouburgh der Nederlandsche Kunstschilders en Schilderessen (Amsterdam 1718-1821) c. műve tette ismertté. V. ö. Hofstede de Grot, A. H. (1893). - 2. H. Jakab, az előbbinek fia, szül. Dordrechtben 1698., megh. Amsterdamban 1780. Edelinck és Deoret tanítványa, különösen kitünő képmásokat metszett. Ő készítette atyja könyvéhez a metszeteket, az oránia-nassaui házból való helytartók, hires festők, költők, tudósok, államférfiak képmásait stb. Rembrandt és Troost festményei nyomán is készített metszeteket. V. ö. Verhuell, Jacobus H. et son oeuvre (Arnheim 1875, Supplément 1877).

Houdan

(ejtsd: udań), francia tyukfajta, melynek bár bóbitás, meleg, száraz, homokos vidékeken, nálunk is gazdasági jelentősége lehetne, mert jó tojó, hizékny és húsa igen jóizü. A kakas 55 cm. magas, 3,5-4-5 kg. nehéz, a jércék 2,75-3 kg. súlyt érnek. Nem jól költenek és csibéiket sem nevelik fel kifogástalanul. Ezen északi Franciaországban elterjedt fajtának (képét l. a Tyukfajták mellékleten), melynek nevén különben gyakran a Faverolle nevü parlagi fajtát hozzák a piacra, nagy telt bubja van, mely a kakasnál hátrafelé hajlik, a jércénél felálló s gömbölyü. A H. tojásai szürkefehér szinüek, nagyok, 85 gr. súlyban. A H. parlagi, olasz és minorka tyukokkal fogyasztásra igen jó keresztezési termékeket szolgáltat.


Kezdőlap

˙