Hyphomycetes

(növ.), l. Fonalgombák.

Hypnos

(lat. Somnus), az alvás istene, Nyxnek (éj) fia, a halálnak (Thanatos) ikertestvére, mert a halált is alvásnak tartották a görögök. H. ura mindenkinek s még Zeust is hatalmába keríti (l. Iliasz). A művészet H.-t és Thanatost szép szárnyas ifjaknak ábrázolta; H.-nak a halántékán volt a szárnya, Thanatosnak pedig a vállán; azon kivül. H.-nak kezében egy mákszál és szaru van, amelyekkel álomba meríti az embereket. Ikertestvérekül már Kipselos ládáján (Olimpia) szerepeltek H. és Thanatos, ahol egyik fehér, a másik fekete szinre festve, anyjuk karján pihentek; de jó korán vázákon is előfordulnak kettesben. Később egymaga van megjelenítve meztelenül, amint a földre zajtalanul röpül; igy bronzszobrocskákon Bécsben és a brit muzeumban. Szarkofágokon is előfordul, de szakállasan, ülő v. lépő helyzetben v. álmatagon; szárnya v. a haján v. a hátán van. Az alvással járnak az álomképek: Oneiroi, amelyek v. hamisak v. igazak (Odisszeia 19, 562.).

Hypnotica

1. Bódító szerek.

Hypnum

Dill. (növ., ágas moh, ágmoh Baumgartennál), nedves, árnyékos talajon gyakori s fatörzsökön, sziklákon vastag gyepet alkotó, nagyobbfajta, oldalt termő, lombos moha. Szára kitelelő, két-kétágu, elszórtan v. szabályos szárnyasan szétágazó; kuszik vagy fölemelkedik. Levele minden oldalra néz vagy sarló módjára féloldalra görbül. Egy- vagy kétlaki; tokját hegyes vagy csőrös kupak tetőzi, az egészet pedig kis csuklyaalaku sapka födi. Mintegy 500 faja az egész földön terem (hazánkban 51), némelyik a mértföldekre is terjedő hegyi mohagyepnek jelentékeny alkotó része; más fajai az ingoványon nőnek és a tőzegképződéshez hozzájárulnak: ismét más faj nedves réten, száraz pusztán, mezőn, ut mentén, falon, romon, sőt kevés az élő fa törzsét is ellepi és árt neki. A H. triquetrum L. a legközönségesebb erdei moha, pakolásra és párnázásra, fa- és kőfalak hézagainak kitöltésére, télen ablak közé, mohakoszoruba stb., régen orvosságnak is használatos volt.

Hypo

a görög (alant, lent) latinos leirása. Összetételekben gyakori, l. Hipo.

Hypocaustum

(gör.-lat.), földalatti fütőkészülék, amelyből csövek (tubi, tubuli) ágaztak el és a szükséges meleget a falakon keresztül terjesztették. Különös szerepe volt ennek a római fürdőkben, ahol nem tartották mindig elkerülhetetlennek a vezető csöveket, hanem beérték a földalatti kemencével.

Hypochaeris

L. Hypochoeris Less. (növ., malaclapu, pelyvahordó, Diószegiéknél, Achyrophorus Scop.), a nyelves fészkesek génusza, mintegy 30 (hazánkban 5) faja mind a két világrésznek mérsékelt és hideg vidékein nő. Sárgavirágu fű, szára virágszálnemü, levele többnyire a tő körül rózsásan csoportosodik. A juh meg a disznó frissében szivesen eszi, különben gyakori gyom; a H. maculata L. (véres lapu) levelét Oroszországban főzeléknek készítik.

Hypochondrium

(gör.-lat.) a. m. porc alatt, az oldalsó hasfalnak az alsó bordák szabad széle alatti része.

Hypocistis

L. (növ.), l. Cytinus.

Hypoderma

Latr. (állat), l. Bögölyök.


Kezdőlap

˙