Idioszinkrazia

(gör.), tulajdonképen a testnedvek sajátszerü keverékét jelenti, amiből - a régi nézet szerint - az egyes egyéneknek ugy az egészséges, mint a beteg állapotban való különböző magatartása volna megmagyarázható. Jelenleg a szó értelme szükebb és rajta némely egyének ama sajátságos viselkedését értjük, amit azok bizonyos behatásokra mutatnak ellentétben a többi emberekkel, akiknél ugyanazon behatások nem keltenek fel hasonló érzelmeket vagy reakciókat. Igy p. vannak emberek, akik bizonyos ételekkel, fűszerekkel, szagokkal, orvosságokkal stb. (l. Gyógyszerek) szemben a többi emberektől egészen eltérőleg viselkednek. Mások meg bizonyos szinek, hangok, szagok behatására mutatnak eltérő viselkedést. Igy sokan bizonyos illatszerek szagától (mosusz, jázmin) rosszul lesznek, a vörös fény sok embert izgatottá tesz; a történelem szerint a macskanyávogást nem türhette Wallenstein és Caesar, a trombita hangját Mozart. Az I. okát nem ismerjük, a legtöbbször veleszületett; nincs azonban a testnedvekkel összefüggésben, hanem az idegrendszerrel, még pedig annak bizonyos irányban való gyengült ellentállóképességén vagy tulérzékenységén alapszik. Erre mutat az is, hogy a gyenge idegzetü nőknél a leggyakrabban fordul elő; kimerítő betegségek után kifejlődhetik, bizonyos testi állapot, p. terhesség is okot adhat kifejlődésére.

Idióta

(gör.), eredetileg minden egyén szemben az állammal, az ókori görög világban pedig mindenki, aki az államügyekben nem vett részt (magánember szemben az államférfiuval, tudatlan a tudóssal, laikus a szakértővel). A rómaiaknál az I. fogalma már határozottan rosszabb értelem felé közeledik. Nálunk az I. tudatlan ember, kontár. Az ujabb kor már ennyivel sem éri be, napjainkban az I. a. m. korlátolt eszü, szellemileg képtelen, hülye.

Idiótikon

a. m. tájszógyüjtemény, tájszótár, l. Tájszók és Szótár.

Idiotizmus

l. Hülyeség.

Idistavisus

hires csatatér ókori Germániában, ahol Germanicus Arminiust, a cheruszkok fejedelmét legyőzvén, a teutoburgi vereségért boszut állott. A magyarázók Tacitus egyetlen helyére (Annales II. 16) támaszkodván (campus medius inter visurgim et coeles), sokáig tapogatóztak, végre megegyeztek benne, hogy a csatatér a Weser balpartján keresendő, mindenesetre Mindenen felül, Hausberge és Rinteln közt, talán Hameln és Grohnde közt, de a «porta Westphalica» táján. Magát a nevet Grimm (Abhandl. d. Berl. Akad., 1842) Idisiaviso-nak irja és az idizekkel hozza összefüggésbe. V. ö. Lebedur, Land u. Volk d. Bructer, p. 228; Niemayer, Hannov. Magazin 1841; Höfer, Der Feldzug des Germanicus (Gotha 1884).

Idizek

(ó-szász idis, angolsz. ides, ó-izland dis), a germán mitologia nőalakjai, valószinüleg a házban és ház fölött uralkodó anyai védőszellemek, hasonlók a fylgiákhoz (l. o.).

Idle

(ejtsd: ájdl), város York angol grófságban, West-Ridingban, 5 km.-nyire Bradfordtól, a Leeds-Liverpooli-csatorna közelében, (1891) 7118 lak., szénbányával és gyapjuiparral.

Idokrasz

(ásv.), l. Vezuvián.

Idol

(gör.) a. m. kép, alak, tünemény. Keresztény értelemben bálvány. Ebből: idololatria, bálványimádás; idolologia, képisme, tanítás a képekről.

Idom

a. m. alak, forma: a) mint sikbeli alak, azaz ábra, b) mint térbeli alak (plasztikai forma), c) mint időbeli alak is, p. versidom a. m. versalak v. szerkezet. L. még Alak.


Kezdőlap

˙