Indigena

(lat.) a. m. honi, honfi, állampolgár, ellentétben a külföldivel. Indigenatus a. m. honfiság, állampolgárság (l. o.).

Indigestio

l. Diszpepszia.

Indigetes

(lat.), honi istenek a rómaiaknál, t. i. héroszok, félistenek, mint Evander, Aeneas, Romulus, vagy egyéb jótékony szellemek, akiket szükségeikben segítségül hivtak. A hozzájuk intézett imádságok gyüjteménye indigitamenta néven ismeretes.

Indigirka

1500 km. hosszu folyó Szibériában; a Kuidisszun és Omekon összefolyásából a Verkhojanszkon ered és delta-alakban az É-i Jeges-tengerbe torkollik. Környékének zord éghajlata miatt partjain az emberi lakóhelyek száma nagyon csekély.

Indigitamenta

(lat), némelyek szerint az ind-igo, indago igétől, mások szerint az indico szótól eredő elnevezés, mely a libri pontificii (l. o.) nevü római ritualis könyvnek egy részét jelentette. Az a rész magában foglalta az istenek, istenasszonyok és istenített halandók névsorát (dei patrii), nemkülönben a tiszteletükre vonatkozó rendeleteket és szokásokat. V. ö. Ambrosch, Über die Religionsbücher der Römer (Bonn 1843) és Preller, Römische Mythologie p. 80.

Indiglucin

l. Indigó.

Indignatio

(lat.) a. m. méltatlankodás, harag. Indignitas, méltatlanság; az indignitas esetei a római jogban azok az esetek, melyekbe az örököst v. hagyományost a törvény az öröklésre méltatlannak találja, s azért őt az örökségtől részint a fiskus, részint mások javára megfosztja (ereptio). Az esetek az örökösnek az örökhagyó ellen tanusított méltatlan eljárására vezethetők vissza. Igy p. méltatlan az örökségre az, aki az örökhagyót megölte v. életére tört; az örökhagyó végrendeletét mint hamisat megtámadta és a pert elvesztette; az örökhagyót végrendelet alkotásában kényszer v. fondorlat által megakadályozta stb. Az örököstől I. miatt elvont javakat bona ereptitia-nak nevezik.

Indigó

(növ., Indigofera L., l. a mellékelt képet), a vitorlásszirmuak cserjéje, félcserjéje v. füve. mintegy 200 faja a tropikus vidéken nő. Levele páratlanul szárnyalt, ritkán háromágu v. egész; virága rózsaszin, piros s a levéltövében fejlődő fürt v. füzér hüvelye gömbölyded v. hosszas, egész szálas, hengerded, szögletes v. lapított. Az Indigofera tinctoria L. (anil, nil, l. a Festőnövények képén) 1,5 m. magas, ágas félcserje, levele 4-6 párjával szárnyalt; virága apró, rózsaszin v. fehér; hüvelye hengerded, kissé görbe. A térítők között, nevezetesen Khinában, K.-Indiában, Bengália É-i vidékén, valamint Amerikában, most már Olaszországban is termesztik s leveléből a legszebb és legigazibb festéket kapják. Az Indigofera Anil L. is hasonló, de lesimuló szőrezet fedi, hüvelye lapos; délamerikai. Az I. argentea L. Egyiptom, Arábia és K.-India földjén terem, levele 1-2 párjával szárnyalt, ezüstös selymes. Ezeket is, valamint az I. dispermát L., I. pseudotinctoriát R. Br. K.-Indiában, Jáván és Közép-Amerikában indigófesték kedvéért termesztik. Az I. Dosua Ham. 1 m. magas, levele szárnyalt, virága halavány piros. Himálajai eredetü, más fajokkal együtt kerti virág; vad I., lásd Baplisia; magyar I., l. Isatis és Csülleng. Hazánkban is történtek az I.-kulturának meghonosítására célzó kisérletek, különösen Katona Dienes és a kormány megbizásából dr. Sarlay által (v. ö. Természettudományi Közlöny XVIII. kötet 1886. 204. füz.; Az I.-ról és gyártásáról Kelet-Indiában, Láng Zsigmondtól.)

Gyártása.

Mihelyt a termést learatták, friss állapotban berakják az I.-csávába. A berakás előtt a növényt jól lerázzák, hogy a rajta levő portól megszabadítsák. Az I.-csáva, melyben az I. készül, nagy, cementtel kirakott szobához hasonlít; szélessége, hossza és magassága 20-20 angol láb. A csávák egymás mellett egy irányban vannak elhelyezve a földön és nem a földben. A csávák közötti fal rendesen olyan széles, hogy azon az ember kényelmesen sétálhat. Minden ilyen csáva előtt van még az említettekkel hasonló területü csáva, de ennek magassága az előbbieknek fele vagy csak két harmada. Ez rendesen kissé mélyebben van. E két csávát kis csatorna köti össze. Az alacsonyabb csávákat rézcsövek egy szélesebb, fönt nyitott cementtel kirakott gyüjtőcsatornával kötik össze. A nagy és kis csáva közötti, valamint a kis csáva és a nagy gyüjtőcsatorna közötti csatornák sárgarézből készített csapokkal zárhatók el. A nagy csatorna egy a földbe ásott, cementtel kibélelt tartóba a főző készülékbe szivattyuzzák, mely a mellette lévő épület első emeletén van elhelyezve. A tüzelést ezen épület földszintjén végzik. A nagy csávákat telerakják I.-növénnyel, azután az egészet bizonyos mélységig fagerendákkal leszorítják, s meghatározott magasságig vizzel töltik meg. Ily állapotban a csáva 12-18 óráig marad. Csakhamar megindul az erjedés, széndioxid fejlődik és az oldat sárgás, később sötétebb, végül olyan szint ölt, mint amilyen a sötét sör. Ebben a stádiumban az erjedés lassanként megszünik. Ezen folyamatnál az indigofera növényben, még pediglen különösen annak leveleiben foglalt indican nevü glikozid indigókékre (a tulajdonképeni festék) és egy cukornemre (indiglucin) bomlik fel:

2C26H31NO17 + 4H2O = C16H10N2O2 + 6C6H10O6

(Indican) (Indigókék) (Indiglucin)

Most a csapot elfordítják s a folyadék a nagy csávából a kis csávába folyik. Mihelyt a folyadék a kis csávában kissé lehült, nyolc csaknem pőre munkás áll bele: a folyadék kötésükig ér. Mindegyiknek hosszu nádbot vagy lapát van a kezében; ezekkel oly módon kavarják a folyadékot, hogy minél több levegő érje. A folyadék sárga szine kavarás közben előbb zöldbe hajlik, később az indigókék válik ki belőle. Ha a munkások a csávából kijönnek, egészen kék szinüek. Ujabban a kavarsát gépekkel is végzik. Az I.-ról, mely finom iszap alakjában leülepedett, a vizet lecsapolják; az I. maga pedig a nagy gyüjtőcsatornán át a tartóba folyik, honnan egy nagy, kovácsolt vasból készített nyitott főzőkazánba szivattyuzzák át. De mielőtt az I. a főzőedénybe kerülne, még egy vászonszürőn szürik. A kazánban levő I.-t tiszta vizzel folytonos kavarás közben 6 órán át főzik. Ennek a kifőzésnek a célja, hogy az I.-t tisztátalanító szerves és szervetlen anyagoknak egy részét feloldják, s hogy az I.-pépben levő erjedési organizmusokat elpusztítsák. A kifőzött pépet kettős szürőszöveten szürik, majd pedig szürőszövettel bevont szárító lemezeken gőzfütés révén vajállományuvá szárítják, azután sajtolják. A sajtolt I.-t 7-9 cm. vastagságu lemezekké, ezeket ismét kockákra vágják. A kocka élének hossza rendesen 7-9 cm. között változik. Ezeket a kockákat szárító kamrákban szárítják s többnyire mangoefából készült ládákban a piacra küldik. Az I. értéke nagy mértékben függ előállításának a módjától. Különben az I. annál értékesebb, minél több indigókéket (indigotint) tartalmaz. Indigotinen kivül t. i. egyéb anyagok is foglaltatnak benne; ilyenek: az indigóenyv, az indigóbarna, az indigóveres (Berzelius) meg ásványi (hamu) alkotórészek stb. A legsilányabb minőségü I.-nak ára körülbelül 3 frt 50 kr, a legjobb minőségüé 10 frt.

Az indigókék, az I.-nak értékes főalkotó része, vizben, alkoholban, hig savakban és lugokban oldhatatlan; forró alkoholban és kloroformban, de különösen forró jégecetben, anilinban, nitrobenzolban és fenolban oldható. Füstölgő kénsavban (nordhauseni kénsavban), de forró koncentrált kénsavban is indigokék-szurfonsavak alakjában kék folyadékká oldódik, melyből az indigókarmint készítik. (Az indigókarmin lényegében véve az indigókék-diszulfosavnak natriumsója.) Redukáló szerek az indigókéket indigófehérré (C16H12N2O2) alakítják át. Ez a szürkésfehér, selyemfényü anyag lugokban, alkoholban és éterben oldódik s a levegőn vagy oxidáló anyagok behatása alatt ismét indigókékké alakul át. Salátromsav, krómsav hatása alatt az indigókékből izatin (C8 H5 NO2) képződik; más oxidáló szerek egyéb termékeket szolgáltatnak. Kálival desztillálva anilin képződik. Az indigókék gőze sötét-biborveres. Az I. értékmeghatározására számos módszert dolgoztak ki. Ezek közül leggyakrabban használják Mohr-nak azt az eljárását, mely a kénsavban oldott I.-nak kaliumpermanganáttal való oxidációján alapszik. (V. ö. Cochenhausen E. v., Leipziger Monatshefte für Textilindustrie 1888, 5. 406. és Ulzer Ferd., Ueber Indigotinbestimmung im Indigo: Mittheilungen d. Technol. Gewerbe-Museums in Wien. N. f. 1891. 178.) Az I.-festékeknek alapanyaga az indol (l. o.), melyet Baeyer Adolf müncheni tanár az indigókékből nyert. Amit az I.-csoport elméletéről tudunk, Baeyer és tanítványainak érdeme. Baeyer és tanítványai több eljárást fedeztek fel, melyekkel az indigotint mesterségesen elő lehet állítani. Ez idő szerint azonban a mesterséges I. még nem szoríthatja ki a természetest.

I.-festés.

Az I.-festés (kékfestés) hazánk legrégibb iparágainak egyike s jelenleg is oly magas szinvonalon áll, hogy jelentősebb gyáraink nem állanak a külföld hasonnemü gyárai mögött, ugy hogy áruit a külföldön is keresik. Az I.-val festett szöveteket azért kedvelik annyira, mivel a szin a fény hatásának meg a szappanoldatnak teljesen ellenáll és mivel az I. a vele megfestett szövetet külső behatások ellen megvédi. Egyedüli rossz tulajdonsága az, hogy erélyesen dörszölve, a szövetről leválik. Az I.-festés kétféle azon módszerint, amely az I. feloldására szolgál; e szerint megkülönböztetjük a csávakéket (Küpenblau) és a szászkéket (Sächsischblau). Csávakék: Az I.-t lugos folyadékban redukáló anyagokkal indigófehérre alakítjuk át; ebben a csávában a megfestendő textil anyagot áztatjuk, azután a levegőn oxidálni hagyjuk; ekkor a világos szinü áru megzöldül, majd megkékül (elzöldülés, Vergrünen); ezt a folyamatot többször ismételjük egymás után, mindaddig, mig a portéka a kellő szinárnyalatot fel nem vette. A csávát különbözőképen állíthatjuk össze. Általában véve hideg és meleg (erjedési) csávákat különböztetünk meg. A hideg csávákhoz tartoznak: a vasgáliccsáva (Vitriolküpe, cuve au sulfate ferreux, cuve á la cuperose, blue-vat), a cinkpor-csáva, az ónsócsáva (cuve au chlorure stanneux, tinsalt-vat), az arzén- vagy operment-csáva (cuve á l'orpiment, arsenic-vat), a cukor-csáva (cuve ála glucose, sugar-vat), a hiposzulfit-csáva. A meleg csávák a következők: a csülleng-csáva (Waidküpe, cuve de pastel, cuve de vouëde, pastel-vat), a szóda- és a hamuzsir-csáva (cuve á la soude, cuve á la potasse, cuve d'inde, soda- or potash-vat, india-vat) és a hugy-csáva (Urinküpe, cuve á l'urine, urine-vat). A hideg, fémes redukáló anyagokkal nyert csávák könnyebben kezelhetők, mint az erjedési csávák, melyeknél a redukciót erjedő organikus anyagokkal (csülleng, buzér, korpa, hugy stb.) idézik elő. az erjedési csávákat főleg a gyapjunak és a selyemnek festésénél, a hideg csávákat a növényi rostos anyagoknál (len, pamut) alkalmazzák. A meleg csávák szebb és tartósabb szineket szolgáltatnak. Az arzén- vagy operment-csávának csak a szinnyomdászat veszi hasznát. A vasgálic-csáva készül: I.-ból, tiszta vasgálicból, oltott mészből. A cinkpor-csáva alkotó részei: I., cinkpor és mész; az ón-csáváé: I., marókáli, ónsó; az operment-csáváé: I., arzéntriszulfid (AS2 S3), oltott mész, hamuzsir. A hiposzulfit csávát I.-ból, cinkporból, nátriumbiszulfitból, nátronlugból készítik. A meleg csávák közül a csüllengcsávát I.-ból, csüllengből, krappból, korpából, oltott mészből és forró vizből készítik; a hamuzsircsáva indigón kivül korpát, krappot és hamuzsirt tartalmaz; a szódacsáva olyan összetételü, mint az előbbeni, de hamuzsir helyett szóda foglaltatik benne; végül a hugycsáva, a legrégibb csáva, rothadó hugyból, konyhasóból, krappból és I.-ból készül. Minálunk ezt a csávát különösen a brassói és általában az erdélyi posztókészítők használják. Ha a csáva jó, akkor szép aranysárga szine van és felületén rézfényü kék hab uszik (Blume, fleur de cuve, fiower). Ha csávát készítenek, első sorban az I.-t lehetőleg finom péppé kell őrölni, ami e célra szerkesztett őrlőmalmokon történik. Csávának azt az edényt is nevezik, melyben az I. oldatát tartják és melyben festenek. Ezek a csávák gömbölyü v. négyszogletes fa-, cement-, réz- vagy vaskádak. Gyakran közel a fenékhez olyan rácsozatot, rámát vagy hálót alkalmaznak, mely a festendő szövetnek stb. az üledékkel való érintkezését megakadályozza.

[ÁBRA] 2. ábra. Melegcsáva hálóval. 1. ábra Cementcsáva gőzkígyócsővel. 3. ábra. Sülyesztő ráma. 4. ábra. Welter-féle continue-gép.

Hogy ezt aziszapot fel ne kavarják, azért a meleg csáváknál a fütés az oldalokon történik. Vannak azonban olyan csávák is, melyeket egy besülyesztett gőzcső segítségével felhevítenek (1. 1. ábra). A festés ezekben a csávákban következőleg történik: A laza gyapjut nedvesen hálóba (1. 2. ábra) téve a csávába akasztják, ahol rudakkal ugy mozgatják, hogy a folyadék felszine alatt maradjon. A bemártás ideje a kivánt szinárnyalat szerint 15 perc és 2 óra között változik. A gyapjut most jól kifacsarják, a levegőn feküdni hagyják s végül kénsavval megsavanyított vizzel, majd tiszta vizzel mossák és szárítják. A gyapjufonalakat a csávában forgatják, mig a kellő szint felvették. A gyapjuszöveteket, a posztót előbb jól kiforralják és azután a csávában egy sarkantyus ruddal vonszolják, vagy pedig géppel mozgatják.

A pamutot közönséges hőmérsékletnél szokták festeni. A gyapjufonalakat fából készített csávákban sima farudakon való forgatás révén festik meg. A szöveteket egymás mellett elhelyezett, a földbe eresztett cement-, vas vagy fakádakban festik. Erre a célra a rendszerint előbb keményített szövetet rámákban kifeszítik. A rámát a csáva fölött felakasztják és ebbe felváltva majd besülyesztik, majd ismét kihuzzák, mig a szövet a kivánt szint kapja. Ilyen rámát a 3. ábra láttat. A festett szövetet hig kénsavval tisztítják meg a reátapadt fölös indigótól és kalciumkarbonáttól. Sokkal gyorsabban dolgozhatunk a folytonosan működő (continue) Welter-féle géppel (1. 4. ábra), amelyben a szövet vezető csigolyákon végig vonszoltatik, még pedig ugy, hogy egy ideig a csávában, azután ismét a levegőn halad. Ezt a gépet azonban csak egyszinü vagy étetendő áruknál használhatják.

Festés indigókarminnal. Indigókarminnal a gyapjut meg a selymet szokták festeni. A festés megsavanyított oldatban történik, melyben a kellő mennyiségü festék is fel van oldva. Az indigókarmin nem ad fényállandó szineket.

Indigóbarna

l. Indigó.

Indigóenyv

l. Indigó.


Kezdőlap

˙