Integritati et merito

(lat.), az osztrák Lipót-rend jelmondata a. m. «a derékségnek és az érdemnek».

Integumentum

(lat.) a. m. boríték, takaró; a botanikában: peteburok és maghéj.

Intellectus

(lat.) a. m. értelem (l. o.); intellectualis, ami az ember lelki tevékenységében nem az érzelemre vagy akaratra, hanem az értelemre, a megismerésre vonatkozik. A filozofiában intellektualisnak nevezték a legfelső igazságoknak a közönséges megismeréstől különböző közvetetlen megismerését; valamint az érzékekkel közvetetlenül szemléljük a tárgyakat, ugy némely filozofusok szerint (az ujkorban Schelling) közvetlenül szemlélhetjük a legfelsőbb igazságokat is s ezt a szemléletet nevezték intellektualis szemléletnek. De ez Schelling szerint csak a kiváltságosok adománya a lélek exstatikus állapotában. - Intellektualis okirathamisítás, l. Okirathamisítás.

Intelligentia

(lat.), értelmesség; ami az embert az állattól megkülönbözteti; szükebb értelemben: az értelmesség magas foka, a gazdagon kifejlett értelmiség.

Intelligibilis

(uj-lat.), amit csak értelem (nem az érzékek) utján ismerünk meg. Kant első kritikai munkájának cimében előfordul ez az ellentét: mundus sensibilis, az érzékek utján megismerhető világ (a jelenségek világa) és mundus I., az értelem utján megismerhető világ (a való világ). Később azt tanította, hogy az értelem utján sem ismerhetjük meg a való világot, l. Kant.

Intemperantia

(lat.) a. m. mértéktelenség.

Intempestivus

(lat.) a. m. időszerütlen, nem nem idején való.

Intendál

(lat.) a. m. valamire céloz, törekszik.

Intendáns

(uj-lat.) a. m. felügyelő, sáfár, valamely közintézet, különösen a szinházak legfőbb hivatalnoka. Városi v. magánvállalkozásu szinházaknál I. cim helyett az igazgató vagy impresario cim járja. Franciaországban az ancien régime alatt a nevezetesebb közigazgatási hivatalosokat nevezték I.-oknak. A XVI. sz.-ban a kormány tőle független s ennélfogva pártatlan birósági hivatalnokokat küldött ki a tartományokba, főképen a béke-ediktumok végrehajtására: ezek voltak az intendants de justice. XIV. Lajos óta az intendants de justice, de police et de finance a királyi közigazgatásnak szervei. Jelentőségük abban volt, hogy az ő hivatalukhoz nem lehetett vétel utján hozzájutni, hogy majdnem teljesen a minisztertől függtek s egységesen és erélyesen járhattak el ügykörükben. A maître de requętes (l. o.) sorából a kormány nevezte ki őket, de függtek az államtanács technikai kollégiumainak főnökétől, a contrôleur général-tól is. Lassankint az ő hatáskörükbe került a belső közigazgatás minden feladata. Franciaország centralizációját és nivellálását a korona szándéka szerint ők vitték tovább és előkészítették a XIX. sz. préfet-jének uralmát. V. ö. Boyer, Les intendants de l'ancien régime (Páris 1868); Boislisle, Correspondance des contrôleurs généraux avec les intendants de provinces 1683-1708. (2 köt., 1874-83); u. a., Mémoires des intendants 1698 (1881); Hanoteaux, Origines de l'institution des intendants des provinces (Páris 1887); d'Avenel, Richelieu et la monarchie absolue (4 köt., 1890).

Intendantura

(uj-lat.), katonaságnál a. m. hadbiztossági kar (l. o.).


Kezdőlap

˙