Kanagava

az ugyanily nevü ken (kerület) székhelye Nippon japán szigeten, Jokohamával szemben, a Tokiói-öböl Ny-i partján, (1887) 11,897 lak. Ismeretes azon szerződésről, melyet 1854. Perry a japán kormánnyal kötött és amely Japánt az idegeneknek megnyitotta. Az 1858-iki jedói szerződés értelmében K. is meg volt az európaiak előtt nyitva; ezek azonban kikötőjének sekélysége miatt Jokohamával cserélték föl.

Kánahán

l. Kánán.

Kana-hara

neve a japán telepnek, mely Fuszán (l. o.) koreai város mellett van.

Kanak

nagyközség Torontál vármegy bánlaki j.-ban, (1891) 1387 szerb lakossal; vasúti állomás, posta-, táviró- és távbeszélő hivatal, postatakarékpénztár.

Kanakok

(a. m. emberek), a Sandwich-szigetek benszülött lakossága; használatos a polinéziaiak általános elnevezéseül is.

Kanakuc

kuvik, halálmadár (Carine noctua scop.), l. Bagolyfélék.

Kanál

fémből, fából, csontból, porcellánból v. üvegből készített folyadékmerítő eszköz, melyet a folyadék felvételére szolgáló homoru rész s ennek tartására való nyél alkot.

[ÁBRA] Őskori kanál.

A használat szerint megkülönböztetünk evő-, merítő-, olvasztó- (ólomolvasztó-) stb. kanalakat, melyeknek homoru része tojás-, ovoid- vagy gömbalaku. A fémkanalakat leginkább öntik. Igy a khinaezüst kanalak anyaga alpaka, melyet öntés és kellő módon való megtisztítás után galvános úton megezüstöznek. Az ónkanalakat két részből álló formába öntik. A vaskanalak nagy részét újabban lemezből sajtolják s azután megónozzák, a merítőkanalakat pedig zománcolni szokták. Az Érchegységben Schwarzenberg környékén a vaskanalakat 4-6 mm. vastag rudakból kovácsolják ki. A kovács először a K. homoru részéhez való lapot s ezután a nyelet kovácsolja ki, ire az elkészített darabok lapalaku részét homoru üllőn kerek talpu kalapácsokkal behorpasztják és a felesleges anyagot ollóval vágják le v. pedig lereszelik. Ennek megtörténte után a kanalakat sósavban lecsávázzák s ha róluk a reve teljesen levált, fürészporban megszárogatják és végül megónozzák. Az ónozott kanalak felszinét fényező kalapácsokkal egyengetik ki. A fakanalakat faragják, a szarukanalakat pedig ugy készítik, hogy a szaruból kivágott K.-alakot megmelegítik és famintákba sajtolják.

Használata visszanyulik az emberiség legrégibb korába, alakja a vad és művelt népeknél évezredek lefolyása alatt lényegileg ugyanaz maradt. Az őskorban agyagból készült, formája kis kagylóalaku csésze, melynek egyik oldalából nyél nő ki. A nyél rendesen sokkal rövidebb, mint a mai K. (L. az ábrát.) Hazai leleteink közül különösen a pilini, szihalmi és tószegi leletekből ismerünk ily kanalakat. Svájci leletekből, hol a tárgyak konzerválóbb rétegben feküdtek, ismerünk fakanalakat is, melyek szintén az újabb kőkorból erednek. Az asszirok vörösrézből készítették; az egyiptomiak fából faragott kanalat használtak, a nyelét emberi v. állati alakok díszítették; a görögöknél arany K. is fordul elő, jobbára azonban homorura formált kenyértészta szolgált K.-ként. Pompéjiben találtak bronz kanalakat is, amelyeknek egyenes nyelük van s v. egészen egyszerüek, v. lópatkó-alakban végződnek, csészéjük hegyes, ami abban leli magyarázatát, hogy a kanalat nem csupán folyadék merésére, hanem osztriga és egyéb kagylók fölbontására is használták. A középkorban a K. a misénél is használatos volt, a kehelyben a bort és a vizet K.-lal keverték meg és K.-lal szedték ki az ostyát az edényből. Az ilyen K. nyele rövid, csészéje lapos volt. A XIV. és XV. sz.-ban a francia és a burgundi udvarokban kezdődik a K.-lal való fényűzés; ötvösök, zománcolók és elefántcsontfaragók remekeltek a K. díszes előállításában, amelynek alakja azonban ekkor sem változott. A XVIII. sz.-tól kezdve divnak azon kanalak, melyeknek hajlított és lapátalakban végződő nyelük van.

Kanalasgém

(Platalea L.), a gázlók rendjébe, a gólyaidomu, fészeklakó szélescsőrü gémfélék családjába tartozó madárnem; mely madarak csőre lapos, elől lapátszerüen kiszélesedett. Mintegy 6, jobbadán a melegebb tartományokban élő faja ismeretes, melyek közül hazánkban egyedül a közönséges K. (Pl. lencorodia L.) fordul elő. Tollazata fehér, torka sárgás, barnasárga csúcsu csőre és lábai feketék; szemkerülete és csupasz torka világoszöld; a vén himnek tarkója hosszu, lelógó tollpamattal van díszítve. Hossza 80 cm., szárnyh. 44, farkh. 13 cm. Hazája a Közép-tenger környéke. Vándormadár. Magyarországban tavasztól őszig vizek, tavak mellett elég gyakori. Halakkal és más kisebb vizi állatokkal táplálkozik. Fákon, nádasokban fészkel. 2-3 fehér vörösesszürke, sárgán pettyezett tojást rak, melyeket valószinüleg a szülők közösen költenek ki. Húsa ehető. A fiatalok a fogságban megszelidíthetők.

Kanalas kacsa

(Spatula clypeata Bole), az úszómadarak rendjébe, a kacsafélék családjába tartozó madárfaj. Nagy, kanálforma csőre van, melyen a harántul futó lemezek, különösen elől finom csúcsokká vannak hosszabbodva. A him feje és nyaka sötétzöld, begye fehér, háta feketészöld, hasa gesztenyebarna, szárnytükre zöld. A tojó szürkéssárga, fekete foltokkal. Lábai és csőre vörössárgák. Hossza 50, szárnyhossza 24, farkhossza 8 cm. Vándormadár. Európa északi mérsékelt vidékein él, hozzánk márciusban érkezik, ősszel meleg vidékekre vonul. Nálunk is költ. L. még Kacsafélék.

Kanálfúró

l. Fúró.


Kezdőlap

˙