Kanonika

(gör.), Epikur kifejezése, nála helyettesíti a logikát; egyszerüsíteni akarván a filozofiát, Aristoteles organumja helyébe tesz néhány szabályt (kánont), melyek szerinte elegendők az értelem irányzására. L. Epikuros.

Kánoni kor

(actas canonica), a magasabb egyházrendek felvételére szükséges kor. A tridenti zsinat megállapítása szerint a püspökségre a 30-ik, a presbiterségre a 24-ik, a diakonátusra a 22-ik, az aldiakonátusra a 21-ik életév betöltése szükséges.

Kánonikus alakok

l. Invarians.

Kánonikus könyvek

l. Biblia.

Kanonisszák

(canonicae). A kanonoki intézmény mintájára létesített s az egyházi tekintély alá vetett nőegylet, amelynek tagjai a pápa által helybenhagyott szabályok szerint közös életmódot követték. Voltak világi és szerzetesi K. Az előbbiek arra kötelezték magukat, hogy férjhez nem mennek s engedelmeskedni fognak, a szegénységi fogadalom alól pedig fel voltak mentve. Egy apátnő felügyelete alatt az ájtatosságon kivül nőneveléssel foglalkoztak. Többnyire csak nemes származásuak vétettek föl s azért nemes hölgyek alapítványi intézete név alatt voltak ismeretesek. Újabb időben legnagyobbrészt tápintézetekké lettek nemes szülők, államhivatalnokok s katonatisztek leányai számára. A szerzetesi K. letették a rendes három szerzetesi fogadalmat.

Kanonizáció

l. Boldoggá avatás.

Kánonjog

(jus canonicum) és egyházjog (jus ecclesiasticum) vegyesen s felváltva használtatnak. A kettő mégis ugy terjedelmére mint tartalmára nézve annyiban különbözik egymástól, hogy a K. csak a kánoni törvénytárban foglalt szabályok összességét jelenti, mig az egyházjog a kánoni törvénytárban nem foglalt egyházjogi szabályokra is kiterjed. A K. másrészt polgári jogviszonyokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, mig az egyházjog kizárólag egyházi ügyekre szorítkozik. L. Egyházjog.

Kanonokok

a káptalannak (l. o.) tagjai. Eredetileg közös életre és háztartásra s különös rendszabályok által elészabott életmódra - vita caninica - voltak kötelezve. Azért nevezték K.-nak, jóllehet a különös rendszabályokhoz kötött életmód s jelesül az élet- és házközösség rég megszünt. Hajdan minden pap, amennyiben valamely szerzetrendbe nem lépett, kanonok volt, mert mindegyiknek a káptalanhoz tartoznia s a kánoni életmódhoz alkalmazkodnia kellett. Idővel azonban, midőn a káptalanok meggazdagodtak s tagjaikra az élet- és házközösség mind terhesebbé vált, a káptalan tagjai a káptalan javait maguk között felosztották, mindegyik kanonok számára külön javadalmat (praebendas) hasítottak ki, vagyis kanonoki állomásokat szerveztek, miáltal a káptalanok zárt testületekké (Capitula clausa) váltak. Minden káptalannál ugyanis, csak annyi kanonok lehet, ahány javadalom, állomás van. Egy időben, habár a törvények ellenére, a még csak megüresülendő állomásokra való igények osztogatása is divott; az ily K.-at a Canonici in herbis-nak nevezték, ellenben a javadalom élvezetében levő valóságos K.-kal (Canonici in floribus et fructibus). Az egyház folytonos törekvésének sikerült néhol a közös élet visszaállítását keresztülvinni s igy támadt a különbség a közös élet szabályait követő «szabályozott K. (Canonici regulares) és az életközösségre vissza nem tért világi K. (Canonici saeculares) között. Az előbbieket azonban közönségesen a szerzetesrendüek közé szokás számítani. Az életkort tekintve, a kanonokságra a betöltött 22-ik, káptalani méltóságra p. főnökségre, lelkészettel v. külhatósággal járó állomásokra a betöltött 25-ik életév kivántatik. Az egyházrendet tekintve, legalább is az aldiakonátus szükséges, rendszerint azonban, hazánkan általában csak áldozárok neveztetnek ki K.-nak. A képzettséget tekintve, a tridenti zsinat határozmányai szerint a K. legalább fele hit- v. kánonjog doktorokból v. licentiatusokból kell hogy álljon. Hazánkban, tekintve a fontos szerepet, melyet a káptalanok mint hiteles helyek játszottak, az 1741. évi XVI. t.-c. rendelete szerint a K.-nak nemcsak a magyar yelvben, de a jogtudományban is jártas egyéneknek kellett lenniök. Némely stallumokra azelőtt nemesség kivántatott. A K. kötelességeihez tartozik különösen: az elészabott hitvallásnak (professio fidei) letétele; jelenlét az isteni tiszteleten, amiért külön napi osztalékok (distributiones quotidianae) járnak. A püspököktől nyert megbizatások teljesítése. A K. kötelesek továbbá a püspököt, midőn az isteni tiszteletre megjelenik v. onnan távozik, kisérni s a pontifikálásnál segédkezni. Tiszteleti jogaikhoz tartozik emelkedettebb hely (stallum), violaszinü mozzetta, néhol hermelinprémü cappa és rochettum, a reverendissimus cím, s hazánkban a mellükön lefüggő káptalanbeli rendjel. Hazánkban a négy első állomásu kanonok u. n. oszlopos kanonok (Canonici columnares) és pedig 1. a prépost (nagyprépost), 2. az olvasó kanonok (Lector), 3. az éneklő kanonok (Cantor), 4. az őr-kanonok (Custors). A görög katolikusokál ezeknek elnevezése: 1. Archipresbiter, 2. Archidiaconus, 3. Primicerius, 4. Ecclesiarcha. A valóságos K.-on kivül vannak címzetes K. is. A zágrábi nagyprépost mindenkor auraniai perjel s mint ilyen a főrendiháznak tagja. A K.-at, ugy a valóságosokat mint a címzeteseket, hazánkban legfőbb kir. kegyuri jogánál fogva a Felség nevezi ki; 1772-ig a kinevezés jogát átengedés folytán a püspökök gyakorolták, de Mária Terézia a jogot visszavette; 1802 óta pedig a kinevezés jogát állandóan a király gyakorolja. Nem méltóságok, hanem csak tisztségek (mera officia) a decanus v. divisor, a Scholasticus, a Canonicus a latere, a Ceremoniarius, a Canonicum Poenitentiarius és a C. Theologialis stb.

Kanopus

vagy Kanobus, tengerparti város a régi Egyiptomban, amelyről a Nilusnak egyik torkolatát nevezték el, körülbelül a mai Abukir helyén. Plinius és mások szerint nevét Kanopostól, az ide szakadt és a szél által ide hajtott Menelaosnak kormányosától vette, aki itt veszítette el életét. Egyiptomi nyelven Pequatnak nevezték. Volt egy hires Szerapisz-temploma s Alexandriából egy csatornán ide jártak az emberek szórakozni. Itt gyültek össze Kr. e. 238. az egyiptomi papok s kiadták Ptolemaios Evergetes tiszteletére a K.-i dekretumot három nyelven (hieroglifekben, demotikus nyelven és görögül). Lepsius ennek egyik példányát 1867. a tanisi ásatások szinhelyén meglelvén, ebből bizonyoságot merített a hieroglifek (l. o.) kibetüzésének eddig követett módszerére. Azóta még más két példány is került napfényre az ásatások révén.

Kanopusz

(kanobosz), egyszerü alaku, hasas agyagedény, melyben a régi egyiptomiak a Nilus vizét tartották (l. az ábrát). Használtos volt azonkivül a temetkezésnél is, amennyiben az elhunytnak belső részeit szintén ilyen edénybe helyezték. A K.-nak van födele is, melyet emberi vagy állati (kutya-, sakál-, vércse-) fej díszít.

[ÁBRA] Egyiptomi kanopusz.


Kezdőlap

˙