Kaptár

közönségesebben mindenféle méhlakás, de helyesebben csak szétszedhető építménnyel ellátott méhlakás, mely különféle anyagok, de rendszerint fából készül. Bár régi időkből is nyoma van annak, hogy a keretes K. nem volt ismeretlen, mer p. Jakab József Csúzon ilyenekkel méhészkedett és K. Szarka Sándor, Izletes méhtenyésztésében a méhtenyésztés új módjáról értekezvén, a méhkasoknak az idő kivánatához alkalmazott új nemeiről is szól, melynél a méhek összefüstölése és megöletése nélkül az év bármelyik szakában a mézet el lehet venni, mégis csak Dzierzon karlsmarkti plébánosnak sikerült Theorie und Praxis des neuen Bienenfreundes stb. címü 1848. megjelent művével nemcsak az elmélet terén valóságos forradalmat előidézni, hanem a gyakorlatot is megváltoztatni azzal, hogy az építményt mozgathatóvá tette, a lép vastagságának megfelelő lépkezdetekkel ellátott lécecskéket helyezvén el a K.-ba, mely eljárást csakhamar sokan követték. Báró Berlepsch (l. o.) annyiban javította, hogy lécek helyett kereteket kezdett alkalmazni, miért is a keretes K.-t Berlepsch-félének is mondják, bár szorosb értelemben véve egy külön fekvő K. formát illeti meg ez elnevezés, valamint hogy Dzierzon különleges K. formája az iker-K. Átmeneti K.-ról akkor szólunk, ha a kasos rajzó üzemből nem rögtön megyünk át a Dzierzon üzemre, hanem olyformán, hogy a teljesen beépített kasra, mielőtt rajt bocsátana, kinyitván felső nyilását, arra egy oly nagy nyilással ellátott ládikát helyezünk, melyhez oldalt is hozzá lehet férni, hogy abba lépkezdetekkel ellátott léceket v. kereteket beilleszthessünk. Az átmeneti K. formák közül legelterjedtebbek nálunk a Göndöcs (l. Kas), Paulik és Szensz-féle. Fekvő K.-nak mondjuk az olyat, melynek hosszmérete nagyobb a magasságméretnél, ugy hogy rendszerint csak egy keretsor foglal benne helyet, mig az álló K.-nál 2-3 keretsor van egymás felett alkalmazva; a legfelsőbb szilárd deszka v. elszedhető fedődeszkácskák által elválasztva, rendszeint külön méztárul szolgál. Nálunk elterjedtebb formái a délmagyarországi és a morva méhészegyesületi, a m.-óvári stb. Lapozó K.-nak mondják az olyant, melynek belseje könyvformában feltárható vagy melynél a keretek oldalt tolhatók, ilyenek az Alberti, Göndöcs, Möszl, Liptay-féle. Boltíves keretekkel van ellátva a Friedrich-féle K. és a Gravenhorst-féle szalmakas. A K. rendszerint hátul vagy oldalt; némely formáknál, mint a Berlepsch-féle fekvő K.-nál, a Brózik, Dömötör, Juhos, Gobóczy-félénél felül kezelhető. Különleges formák az Abboth, Johnston és Langstroth-féle, melyek, különösen a legutóbb nevezett, Amerikából délibb országokban igen elterjedtek. (L. még Beszállásolás.)

Kaptárkenőcs

A méhnek igen kedves a méhfű, más néven citromszagu melisszának szaga, azért kenik be vele rajbefogás előtt a kast vagy kaptárt azon hiszemben, hoy ekkor szivesebben vonul be s azt többé el nem hagyja. Némely méhészek e célból méz, méhfű, kámfor és bor keverékéből külön K.-öt készítenek, mellyel az új méhlak belsejét bekenik.

Kaptatetem

alatt a ló pártaízületén kifejlődő idült kóros elváltozásokat szokás érteni, melyek miatt a párta tartósan megduzzad és megvastagodik és melyek súlyosságuk szerint az állat mozgását többé-kevésbbé zavarják. A kiméléssel munkában és megfelelő vasalással a beteg esetleg sokáig használható munkára; igen súlyos esetekben még az idegmetszés tehet jó szolgálatot.

Kaptol

község Pozsega vmegye pozsegai j.-ban, (1891) 891 horvát és cseh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral; mint politikai községnek 4146 lakosa van. K. és vára, mely hajdan a templáriusok tulajdona volt, gyönyörü vidéken fekszik.

Kapu

törökül ajtót jelent, átvitt értelemben hivatalos épületet, hivatalt. Igy p. a magas porta régi neve pasa kapuszu (a pasa K.-ja), értvén a pasa alatt e helyen a nagyvezért; más magyarázat szerint a pasa e szólásban a padisah elrövidülése, tehát a padisah, vagy a szultán K.-ja. Mai neve a fényes portának az arabos báb-áli, mely szintén magas K.-t jelent. A K. gyakran használatos összetételekben, igy szeraszker-kapuszu (a hadügyminiszter K.-ja, vagyis hadügyminisztérium), demir-K. (vas-K., mint a szoros neve), tidsáret-kapuszu (kereskedelmi törvényszék), stb. A magyar K. szó a törökből van kölcsönvéve.

Kapu

nyelvünkben tulajdonképen csakis kocsibejárót jelent, tehát nagyobb méretü ajtót, melyen kocsik járnak keresztül. Van gazdasági udvarok és lakóházak udvarainak elzárására szolgáló K., azonkivül fő- és mellék-K.

[ÁBRA] 1. ábra. A Strozzi-palota kapuja.

A gazdasági udvarokhoz szolgáló K.-k rendesen kerítésbe illeszkednek és fagerendákból készült vázon megerősített lécekből vagy deszkákból készülnek. A lakóházak K.-i rendesen rámaműből állók, a ház falába beillesztvék és a nekik szánt falnyilást teljesen kitöltik. Hol egy, hol két, sőt néha 3 szárnyuak, melyek közül azonban a személyközlekedésre csak egyik szárny v. egy abba illesztett kisebb ajtó a K.-fia (l. Fiókkapu) van beillesztve. Tágabb értelemben az emlékszerü épületnek főbejáróit szintén K.-nak hivjuk, ha azokon esetleg kocsival nem is járunk át. Kényelmes közlekedést biztosítő K.-nak legalább is 2,50 méter szélesnek és 2,80 m. magasnak kell lennie; akloknak, pajtáknak, színeknek stb. K.-i azonnban 4,00, sőt több méter szélesek is és megfelelően magasak, mig váraknak, emlékszerü épületeknek K.-i az épület architekturájától függvén, még ennél sokkal nagyobb méretüek is lehetnek.

[ÁBRA] 2. ábra. A pozsonyi várkapu.

A K. lehet nyilás valamely falban, mely esetben fölül egyenes szemöldje van, vagy tetszőleges ívben van beboltozva; oldalai majd mindig függőlegesek, csakis az egyiptomi és görög építészetben szélesebbek néha valamivel alul mint fölül. Ha a K. teljesen különálló és fölül nincs szemöldje vagy nincs betetőzve (kert-K. v. valamely kerítésen átvezető K.), akkor az két falazott vagy kőpillér, avagy erős faoszlop (kapubálvány, kapufélfa) közé van beékelve.

[ÁBRA] 3. ábra. A toledói Napkapu.

A K. mindig kétszárnyu; szárnyai lehetnek lécből, többé-kevésbbé díszes kovácsolt vasszálakból, néha bronzból, leginkább azonban - mint az ajtószárnyak (l. Ajtó) - táblázott, egymásba vésett deszkákból. Bejáró K.-k szárnyai befelé, istálló-, csűr-, stb. K.-k szárnyai kifelé nyilnak, néha - különösen színeknél - oldalvást eltolhatók. Építőművészeti kiképzésük miatt itt különösen a ház-K.-kat és vár K.-kat fogjuk tárgyalni. Templomok bejáróit, akármilyen nagyok is, ajtónak hivjuk, csupán a díszes és emlékszerüt nevezzük kapuzatnak (l. o.) vagy portalenak. Az u. n. diadal-K.-t v. diadalívet, mint egészen önálló K.-alaku műemléket, l. Diadalív.

Lakóházak, paloták, nyilvános épületek stb. K.-inak architektonikus díszítése minden korszak építőművészének egyik legkedveltebb támája volt, hisz azon keresztül lépvén az ember az épületbe, azt kellett a ház többi alkatrészei között kitüntetni. Már az egyiptomi építészetben majd utolérhetetlen komoly fenségben látjuk a K.-t kitüntetve; a templom körítő falainak K.-ja egyenes szemöldével, széles, polikrom díszítésü keretével, a mellette levő két pilonnal (l. Építészet II. képmelléklet, 15 ába) mint teljesen bevégzett művészi koncepció áll előttünk. Rendkivül festői és díszes a japáni építészet pazar festésü fa K.-ja (l. Építészet I. képmelléklet 2., 3., 4. ábrák) és az indus pagodáknak toronyszerü főbejárója (l. Építészet V. képmelléklet 9. ábra). A görög építészet a templomoknak a perisztil oszlopaitól majdnem eltakart K.-ját v. egyszerüen csak mint a cella falának megszakítását - és akkor minden egyéb dísz nélkül - jellemezte, vagy kisebb méretü ajtófélét tervezett s azt sámbránnal, volutás gyámkövekkel hordott párkányzattal díszítette; e tekintetben az athéni Erechteion K.-ja egyike a legszebb művészi alkotásoknak. A római középületek bejárói szintén egyenes szemöldü, gyámköves párkányzatu ajtók; a vár K.-ikról alább, diadalíveikről (l. o.) másutt van szó. A román és csúcsíves építészet K.-i többnyire rokonok templomaiknak kapuzatával (l. o.; a pozsonyi városház K.-ját l. Építészet VII. képmelléklet 12. ábra). Nagy művészi érzékkel és a legváltozatosabban képezte ki a K.-kat a renaissance. A toscanai stilus a majdnem komor egyszerüségü K.-t kedveli, mint azt p. a firenzei Strozzi-palotában (1. ábra) látjuk. A francia renaissance a K. kiképzésében az olasz nyomán halad, szabadabb felfogással, sokszor ötletszerü, finom architekturával. A német renaissance roppant nehézkes építészeti dísszel látja el K.-ját (l. Építészet XIII. képmelléklet 1. ábra), mig a magyar vagy az olasz nyomán haladva egyszerü és eléggé ízléses (l. Építészet XXVI. képmelléklet 2. ábra), vagy német minta után meglehetős nehézkes, mint p. a gyulafehérvári templom északi mellék-K.-ja. A barokk és rokoko sokszor még a renaissancenál is nagyobb fontosságot tulajdonít a K.-nak; kettős oszlopokkal, kariatidákkal, gainekkel stb. szegélyezi, nagy zárókövekkel, többszörösen hajlított szemöldpárkánnyal koronázza. Igen jellemzők a bécsi császári palota mitologiai alakokkal díszített K.-i, ugyancsak a bécsi arisztokrácia palotáinak (Liechtenstein, Kinsky stb.),a pozsonyi Pálffy-, a budapesti volt Grassalkovics- (l. Építészet XVII. képmelléklet 6. ábra) palotáknak, a Károly-kaszárnyának, a budai várpalotának stb. K.-i.

A vár K.-k, körítő falak K.-i stb. rendeltetésük miatt nagyban különböznek egyéb épületek K.-tól. Egész a puskapor használatáig azok tornyokkal, bástyákkal stb. vannak védve; már a renaissance alatt inkább dekorativ jellegük lesz, mig napjainkban csakis mint olyanoknak van értelmük. A görög építészet erődítvényeinek K.-i egyszerü, minden lényegesebb dísz nélküli nyilások, fölül egyenes szemölddel (l. Építészet VI. képmelléklet 5. ábra) vagy hegyes álboltozattal (l. Építészet VI. melléklet 3. és 4. ábrákat), védő tornyok nélkül vagy azokkal (l. Építészet VII. képmelléklet 2. ábra). A római vár-K. az etruszk nyomán (l. Építészet VI. képmelléklet 10. és 12. ábrákat) boltozott, rendesen felgömbölyü tornyokkal védett, fölül sokszor díszes architekturával. A rómaiaknál oly elrendezést is találunk, hogy kocsik számára nagyobb nyilás v. nyilások mellett a gyalogosoknak is vannak külön bejárói. Valóban megfélemlítő architekturával környezetten és renkivül ügyesen védve látuk a középkor vár-K.-it. A rómaiak széles nyilása itt összezsugorodik; szellemesen szerkesztett vonóhidon át jutunk a K.-ig, megy crénelage-os tornyokkal, kiugró erkélyekkel van védve és a külső szárnyas K. után még két-három, részint szárnyakkal, részint fölülről leereszthető vasrostéllyal elzárható nyiláson keresztül enged csak a várba bejutni. A 2. ábrában a pozsonyi várnak a XV. sz.-ból származó K.-ját mutatjuk be. Igen érdekesek a középkor elején épült mór és arab város-K.-k, különösen Spanyolországban és Egyiptomban. Római mintára többnyire két félgömbölyü toronnyal védettek, mely tornyok egymás között többszörösen kiugró bolthajtással vannak összekötve. 3. ábránk a toledói Napkaput ábrázolja. A renaissance-szal, mint mondottuk, a vár-K.-k jelentősége védelmi célokból mindinkább aláhanyatlik. Architektonikus kiképzésük csak díszítés és mint ilyen sokszor igen előkelő és nemes; védelmi tekintetben semmi értelmök. E korszak vár-K.-inak díszítésére erőteljes oszloprendeket használ, nagy hatásu rusztika architekturával kombinálva (Verona, Velence, Cambrai stb.).A díszítés néha több emelet magasságában halmozódik egymásra és mint ilyen igen gazdag és jól ponderált (Nápoly, Toledo stb.). Minden jelentőségét elvesztette a vár-K. a barokk és rokoko korszakban. Ez akkor már csak egy diadalív-féle római mintára (Páris, Bécs, Gyulafehérvár), majd ez is eltünik és a város területének kezdetét csak néhány dekorativ oszlop, korlát, egy többé-kevésbbé díszes vámépület stb. jelzik.

K. a halászatban a kürtőnek azon első része, melybe a hal befelé haladva legelőször jut. Cégénél (l. o.) pedig azon nyilás, melybe a gamzsahálót állítják.

Kapu agaszi

törökül a fehér heréltek főnökét jelenti. A kizlar-agaszi (hárem főfelügyelője) hivatalától abban különbözik, hogy mig emez a belső udvartartásnak, a háremi cselédségnek a felügyelője, addig a K. a külső udvartartásra, az udvari szolgákra ügyel fel. Az előbbi mindig fekete herélt, ez pedig fehér herélt.

Kapubálvány

l. Kapu.

Kapucinus-kápri

(növ.), l. Kápri.

Kapucinus-majom

l. Cebus.


Kezdőlap

˙