Karlábuak

(Brachiopoda), a Molluscoidok állatkörének egyik osztálya, amelyet Cuvier után a buvárok igen sok ideig a lágytestü állatokkal tartottak rokonnak, mig aztán az újabb anatomiai és fejlődéstani vizsgálatok kiderítették, hogy ez külön állatkörnek egyik tagja. Az ide tartozó állatok testét köpenykarély és két, kagylóforma héj födi. A héjak egyike s nevezetesen az alsó, háthéj laposabb és szélesebb, a felső, hashéj mélyen öblös, csőrforma nyujtvánnyal és vagy közvetlenül, v. pedig egy nyél közvetítésével helyhez tapadt. A köpenylemezek karélyosak. Lélegző szerveik az u. n. karok, melyeket korábban a kagylók és csigák lábaival azonosaknak tartottak; ezek kúpforma csigajáratban rendeződöttek, a száj mindkét oldalán egy mészvázról emelkednek és hosszu, tömötten álló szőrökkel fedettek; a szőrök segélyével a táplálékot a szájnyiláshoz sodorják. Fejük, szemük és tapogatójuk nincs, de van hallóhólyaguk. Idegrendszerük a garatgyűrü kisebb felső és nagyobb alsó agydúcal. Szájuk kétkarélyos; bélcsatornájuk hurkolt és két nagy, lebenyes májszárny veszi körül, a végbélnyilás néha hiányzik; szivük a bélcsatorna fölött fekszik és vérük részben edényekben, részben véröblökben kering és gyakran piros. Leggyakrabban váltivaruak és petéiket v. közvetlenül a tengerbe ürítik, v. pedig köpenyük alatt hordozzák a lárva kifejlődéséig. Lárváik több tekintetben a férgekéihez hasonlítanak, több szelvényből állanak, szemük és több sörtepamatuk van. Ez időszerint mintegy kétezer fajt ismerünk, amelyek közül azonban csak kétszáz a jelenben is élő, mig a többi kihalt. Kizárólag tengeriek, egyesek a legnagyobb mélységekben tenyésznek. A kihaltak már a szilurképződményekben szerepelnek, a juraképződményekben fontos szerepet játszanak, de ezentul számuk nagyon csökken; egyes nemek a szilurtól máig megmaradtak. Két csoportba osztják: 1. Evardines, alfelnyilással, de a karok váz és a héjak záró nélkül; ide tartozik a Lingula-nem a forróövi tengerekből, 2. Testicardines, alfelnyilás nélkül, karjaik vázzal és héjaik zárókkal; ide tartozik egyebek között a Terebratula-nem.

Kárlátó

a szülők első látogatása férjhez vitt leányuknál, kiben saját házukra nézve kárt szenvedtek, aki saját házukban hiányzik.

Kárlevél

Kár megbecsléséről kiállított hatósági bizonylat.

Karli

az É. sz. 18° 45' és a K. h. 73° 31' fekvő indiai falu, hires barlangtemplommal. L. Építészet. (VI. köt. 238. old. 2. hasáb. Az V. képmelléklet 3. ábrája a templom hosszmetszetét mutatja.)

Karlisták

Spanyolországban Don Carlos követői (l. Carlos 2.). Régebben Franciaországban X. Károly hiveit nevezték igy.

Karlmann

1. Martell Károly és Gertudis fia, Kis Pippin bátyja, kivel 741. az atyai örökségen megosztozkodott. K. Austrasiát, Alemanniát és Türingiát kapta osztályrészül és szerencsésen kormányzott; 747. azonban fia, Drogo javára a trónról lemondott. Azután Olaszországba zarándokolt, ahol Soracte hegyén kolostor alapított és a Monte Cassinon épült bencés-kolostorba vonult. Midőn Pippin 754. III. István pápa kérelmére Olaszországba, Aistulf longobard király ellen vonult, K. Aistulf kérelmére öccsét e tervtől lebeszélni iparkodott; Pippin azonban K.-t elfogata és Viennebe kolostorba záratta, hol 754 aug. 17. meghalt.

2. K., Pippin király és Bertrada másodszülött fia. Atyja halála után (768) Károly testvérével megosztotta a frank birodalmat és ez alakalommal Burgundiát, Provencet, Gothiát, Aquitaniának egy részét és Alemanniát kapta. A frankok Noyonban, illetőleg Soissonsban meghódoltak új királyaiknak, kik azonban nemsokára egymással viszályba keveredtek. A polgárháboru küszöbén K. (771 dec. 4.) hirtelen elhalt; özvegye pedig, Gerberga, gyermekeivel és néhány hivével Desiderius longobard királyhoz menekült.

3.K., Német Lajosnak legidősebb fia; több ízben lázadt fel-atyja ellen, mignem annak halála után (976) a testvéreivel, ifj. Lajossal és Vastag Károllyal kötött szerződés értelmében Bajorországot, Karintiát, Pannoniát, Csehországot és Morvaországot kapta. K. azonban az olasz kir. korona után is áhítozott, melyet 877. Paviában tett fejére. Megh. 1880 márc. 22. V. ö. Dümmler, Gesch. der ostfränkisch. Reichs (3 köt., 2. kiad. 1887-88).

Karlobago

város, l. Carlopago.

Karlóca

(Karlovic, Karlovci dolnji v. sriemski), 1. K., önálló város Szerém vármegyében a Duna jobbpartján s a Fruskagora aljában, kies s termékeny vidéken. K., bár kis város, egyike Horvát-Szlavonország legnevezetesebb városainak. A gör. kel. szerb érsek és patriárka (metropolita), a szentszék, s a K.-i egyháztartomány székhelye; itt van a nagy szerb nemzeti alap igazgatósága is. Van itt járásbiróság, közjegyzőség, görög keleti papnevelő intézet, szerb főgimnázium, takarékpénztár, vasúti- és gőzhajóállomás, posta- és táviróhivatal s postatakarékpénztár. Lakóiank száma (1891) 5490, ezek között 190 magyar, 550 német, 4651 horv.-szerb; hitfelekezet szerint 2452 róm. kat. s 2950 gör. kel.; a lakosság kereskedéssel, halászattal, földmíveléssel s állattenyésztéssel, leginkább pedig bortermesztéssel foglalkozik; a város környékén igen jeles vörös bor terem, még hiresebb az ürmös. A házak száma 945; legnevezetesebb épületek a székesegyház s az érseki palota; a város határa 4839 ha. K. helyén a rómaiak alatt Aciminium állott. Régi vára, melynek romjai a várostól D-re láthatók, a XV. sz.-ból való, amely időben Maróthi Morovics László macsói bán tulajdona volt. 1699 jan. 26. itt köttetett meg a Magyarországra nézve káros béke II. Musztafa, I. Lipót, Velence, Lengyelország közt; a békekötés helyén most Havas Mária kápolnája áll. 1848 máj. 13. a lázongó szerbek Rajacsics érsek elnöklete alatt gyülést tartván, a királyi biztos kiáltványait elégették, Rajacsicsot patriárkává, Suplikácz István ezredest pedig vajdává választván, május 15. a szerb nemzeti gyülés a szerb nemzetet függetlennek, a Szerémséget pedig és a bánság nagy részét «szerb vajdaság»-nak nyilvánította; jun. 12. Hrabovszky altábornagy az itt összesereglett szerb fölkelőket megtámadta és a várost lövette; 1865. sikertelen kongresszust tartottak itt a szerb és oláh felekezetüek egyházi érdekeinek kiegyenlítése tárgyában.

2. Új-K. (Karlovci novi), politikai község Szerém vmegye ó-pazovai j.-ban, (1891) 2998 horvát-szerb lakossal.

Karlopago

város, l. Carlopago.

Karlova

nagyközség Torontál vmegye törökbecsei j.-ban, (1891) 4704 szerb lakossal, vasúti állomással és táviróhivatallal.


Kezdőlap

˙