Kártolás

a szálas anyagok lazítását s párhuzamosítását végző munka, l. Kártológép.

Kártológép

kuszált szálas anyagok lazítását, párhuzamosítását és egyenletes elosztását végző gép, mely említett hármas feladatát kampós szerszámával, vagyis kártokkal végzi. A kártok erőssége a szálas termény minősége szerint változik. Igy pamuthoz a legrugalmasabb kártokat használják, miért is az e célra szolgáló kártoknál a kampók kaucsukba foglaltatnak s vékony acéldrótból készülnek a 2. ábra szerinti alakban. Gyapjuhoz hasonló alaku, de valamivel erősebb minőségü kártokat használnak; ezeknél a kampók könyökig vannak beágyazva bőr-, illetőleg nemez-lapokba. Kenderhez, lenhez s jutához a legerősebb kártokat használják; ezeknél a kampók már acélszegekből állanak és falécekbe vannak ágyazva.

[ÁBRA] 1. ábra. A kártok helyzetének vázlata.

[ÁBRA] 2. ábra. A kártológép vázlata.

A kártoláshoz két, kártokkal fedett felület szükséges, amely felületeken a kampók az 1. ábrán jelzett módon, szemben állanak. Ily elrendezésnél a csomós anyag a kisebb sebességü kártba beleakad s az igy fogva tartott csomót a nagyobb sebességü keféli, miáltal lazítást és párhuzamosítást véhez. A lazított szálakat a nagyobb segebességü kárt elragadja, miáltal az anyag nagyobb felületre oszlik. A munka folytonossága kedvéért a nagyobb sebességü kártot hengeres testre helyezik (l. 2. ábra A részletét), a kisebb sebességü pedig lécre, mint ezt a 2. ábra H. részlete jelzi, amely esetben a gépet léces kártoló-nak nevezik, avagy kis átmérőjü hengerre helyezik, mint ezt a 2. ábra D részlete jelzi s ekkor hengeres kártoló-nak nevezik. A nagy sebességü A hengert fődobnak nevezik (tambour), a H lécet pedig és a kis sebességü D hengert munkásnak (Arbeiter, travailleur) nevezik. A munkásokba a csomós anyag erősen behatol s ezeknek kártjait betömi, ezért a munkásokat tisztítani kell. Az álló léces kártolóknál a tisztítás időszakos, a hengeres kártolóknál folytonos; ez utóbbinál a tisztítást a munkással érintkező gyorsabban forgó kis henger végzi (l. 2. ábra E hengerét), miért is ezt tisztítónak vagy forgatónak (Wender, nettoyeur) nevezik. A munkás és a tisztító kártjai az érintkezés helyén azonos irány felé hajlanak. Ilyen elhelyezésü kártoknál a nagyobb sebességü kárt a kisebb sebességütől az anyagot elragadja; ez esetben tehát E átveszi az anyagot D-től, de mert E és A között a kampók iránya ismét azonos s mert a fődob gyorsabban forog a tisztítónál, ezért a tisztítóról ismét a fődobra kerül az anyag, amely tovább viszi, mig csak az ezután következő munkás azt meg nem akasztja, a midőn az előbbi művelet ismétlődik. A munkások által lazított s párhuzamosított szálak a fődob kártjaiba helyezkednek, honnan kiveendők. Ezen célra a B henger szolgál, melynek kártjai szemben állanak a fődob kártjaival, ugy hogy a fődob anyaga ezekbe akad. A B dob lassu forgást nyert, minek folytán annyi szál akad kártjaiba, hogy a szálak összefüggő réteget képeznek. A B hengert leszedőnek (peigneur) nevezik. A legtökéletesebb kártolást a mozgó léces kártolók végzik (l. Pamut [fonás]); legnagyobb munkaképességgel azonban a hengeres kártolók birnak, amiért ezek a gyapju-, len-, kender- s juta-iparnál nyernek alkalmazást. L. Gyapju és Juta (fonás).

Kártolt fonal

Szálas anyagokból fonalat 3 eljárás szerint gyárthatnak. A gyártás módja szerint a fonalak is 3 csoportra osztatnak, u. m. kártolt, nyujtott és fésült fonalakra. A kártolt fonalgyártás legkiterjedtebb értékben a gyapjuiparban nyer alkalmazást (Streichgarn, l. Gyapju [fonás]), legcsekélyebb mértékben pedig a pamutiparban, t. i. csak velez- (barchent-) vetülékfonalak készítésénél. A többi szálas terményeknél ezen gyártási módot nem szokás alkalmazni.

Kartomantia

(gör.) a. m. kártyavetés, kártyából jóslás.

Kartometer

(gör.) a. m. görbemérő (l. o.).

Karton

l. Carton és Szinnyomás.

Kartus

l. Cartouche.

Kartveli

l. Georgina és Georgiaiak.

Kártya

Hogy mikor és ki fedezte fel a kártyát, azt felkutatni mindeddig nem sikerült; a feltevés az, hogy a szaracénok hozták be Európába. A khinaiak a mi igazi kártyánik előtt játszottak ugyan oly elefántcsont vagy falapocskákkal, melyekre figurák voltak festve, de históriai láncolatot a mi kártyáink és e táblácskák között nem lehetett fölfedezni. Európában a kártyázás legelső nyomait a XIII. sz.-ban találjuk: a worcesteri szinodus 1240. eltiltotta a kártyázást; igazi elterjedést azonban csak a fametszés feltalálásával 1423. nyert. 1560-ból való a legrégibb reánk maradt magyar kártya. Magyarországon háromféle kártyát használnak, u. m.: a magyar K.-t, mely áll 32 lapból, 4 különböző: vörös, tök, zöld és makk névvel jelölt s festett szinben van mindenütt disznó, király, felső, alsó, tizes, kilences, nyolcas és hetes elnevezéssel biró 8-8 K.-lap, vagyis összesen 32. A francia K.-hoz 52 lap tartozik, ugyancsak 4 főcsoportban 52 K.-lappal s végül ismeretes nálunk a tarokk-K. 42 lappal.

Kártyaadó

Mindennemü játék-kártya után az 1881. XXVII. t.-c. szerint, mely a külföldre ki nem vitetik, bélyegilleték fejében: a) 36, v. ennél kevesebb lappal biró minden játszmától 15 kr.; b) 36-nál több lapból álló minden játszmától 30 kr.; c) fényezett v. mosható kártyák után a lapok számához képest az a) és b) alatt meghatározott illeték kétszeres összege fizetendő.


Kezdőlap

˙