Kaszahugy

v. kaszás, az Orion csillagzat magyar neve (nyelvemlékeinkben van egy hugy szó is, mely csillagot jelent.)

Kaszakeszeg

(állat), a gardának (l. o.) egyik, itt-ott használatos magyar neve.

Kaszálás

szálas növényeknek a kaszával való levágása. A K. vagy kézi kaszával, vagy kaszáló gépekkel (l. o.) eszközölhető. Az állat járásáról is mondják, hogy kaszál. L. Gacsos állás.

Kaszáló gép

a fű, illetve takarmány levágására való; metszőkészüléke hasonló az arató gép késéhez (l. Arató gépek), melyet rendszerint a járó kerekek előtt jobboldalt helyeznek el és a tarlómagasság szabályozására, mindkét végén állítható csusztatókra v. kis kerekekre támasztják; a dült szálak vágására a kést lefelé forgatják, akadályok kikerülésére és utakon való könnyebb szállíthatás miatt pedig emelőkar segélyével csukló körül felforgatják. A kést mozgató hajtórudat forgattyutárcsával kötik össze, mely a gép állványába ágyazott tengelyre van ékelve. E tengelyt 2-3 áttéti kerékpár közvetítésével forgatják. A gép keretéhez még kocsisülés s egy- vagy két lóra való befogó készülék van erősítve. A kés mögött rendszerint egy rézsutosan állított vezetődeszka a vágott életet még akkép tolja félre, hogy a gép következő útjánál, a szállító kerekek vágott szárakon ne járjanak. A K.-ek munkabirása 2 lóval s egy munkással naponként mintegy 5 hektár.

Kaszamakk

l. Kasza.

Kaszamankó

l. Kasza.

Kaszanádoló gép

elkopott kaszapengék kikalapálására való; rendszerint az ábra szerint készül, melynél a rugóval leszorított kalapácsot kézi forgattyuval vagy lábhajtással gyors mozgásba helyezik, mig a kaszapengét külön vezetékben az üllőn végig húzzák. A rugó feszítése szerint a kalapács erősebb v. gyengébb ütéseket mér a kaszapengére.

[ÁBRA] Kaszanádoló gép.

Kaszaniczky

Ádám jezsuita, szül. Liptó-Szt.-Miklóson 1748., megh. Nagyszombatban 1804. 1765-től Nagyszombatban, Budán és Pozsonyban a teologián a héber nyelvet és az ószövetségi exegezist tanította. 1791. lett pozsonyi kanonok és a papnevelő igazgatója, 1801. pedig esztergomi kanonok. Irt kézikönyveket, nevezetesen egy közjogi és egy héber grammatikát, Grammatica linguae sacrae c. alatt (Bécs 1791). V. ö. Zelliger A., Esztergom vármegyei irók.

Kaszanyüg

(növ., helytelen szóval babó, Vicia L.), vitorlás virágu fű. Levele szárnyalt, a tetején több szál kacskaója van. E szervével más füvekbe kapaszkodik, rájok ágaskodik v. összevissza fonja őket, ugy hogy az ilyen helyen a füvet kaszálni bajos, innen ered a neve is. Virágja elég nagy, magános v. fürtös, hüvelye lapított, hosszas hegyes, magva gömbölyded, ritkán lapított. 100-200 faja mind a két földségnek É-i részén és Dél-Amerikában terem (hazánkban 33). Valamennyi faja jó, némelyik elsőrangu takarmány. Magva abraknak, sertésnek v. madárnak való, virágját a méh szereti. Több faja, mint a V. cracca L., V. villosa, V. angustifiola Roth. a gabona között terhes gyom. A K. faja: a régi bab (l. o.) v. disznóbab, továbbá a V. Narbonnensis L. (fekete borsó vagy olasz K.), egynyári, Olasz- és Franciaországban, itt-ott még másutt is takarmánynak vetik (nálunk V. serratifolia Jacq. testvére terem). Könnyü talajban szépen megnő, jó takarmány, a magva is szapora. A vetésbeli K. (V. sativa L., lóborsó, abrakborsó, vetény-lóborsó) néhol bükköny, gyakran pedig helytelenül abrak-babó, nagyon régi takarmányfű, a Kaukázus D-i lejtőjéről ered, most több fajtája az egész földön szétterjedt. Mind a két faj majd zöld takarmány, majd a magvával abrakolnak. Kötött földbe alkalmatos, a lóherével meg a lucernával együtt a gazdaságnak nevezetes növénye. Sovány talajon is megnő, ahol már a lóhere és varjuborsó nem sikerül. Zabbal és borsóval vegyest is vetik. Magva lisztjét gabonaliszt közé is keverik. A V. villosa Roth mezőn, réten, vetésben gyakori. Újabb időben gazdasági értékét tulbecsülik. Hasznavehető fű. Homokos földben hamar nő, 6-15 dm. magas lesz, könnyen lehet aratni és bőven fizet. Száraz szárát, mint a lencséét a juh szivesen megeszi, magvát pedig minden jószág, még a sertés is jóízüen fogyasztja. Minthogy a telet jól kiállja, ősszel vetni célszerü, ily módon 14 nappal előbb lehet learatni, és a haszna is több. Jobb földben rozzsal vegyítve is vetik, első ízben május közepén zöld takarmánynak lekaszálják, azután újra kihajt. V. ö. Borbás, Még egyszer a szöszös K., az új takarmánynövény (Földmívelési Érdekeink 1881).

Kaszaörv

l. Kasza.


Kezdőlap

˙