Kécsa

1. Horvát-K., nagyközség Torontál vármegye csenei j.-ban, (1891) 981 horvát, oláh, szerb, magyar és német lakossal, vasúti állomás, posta- és táviróhivatal. - 2. Román-K., nagyközség u. o., (1891) 2664 oláh és szerb lakossal, vasúti állomással.

Kecsege

(állat, Acipenser ruthenus L.), a zománcos halak alosztályának Acipenseridae-családjába tartozó halfaj, porcogós belső vázzal, háta középvonalában, testének két oldalán és hasán fürészfogszerüen egymás után sorakozott zománcpikkelyekkel; felső állkapcsa erősen megnyult, hegyes, orrmányszerü; legfelebb 1 m. hosszura nő; húsa igen ízletes; hazája a D.-oroszországi vizek s a Fekete-tenger, ahonnan a Dunába is feljött s ma már mellékfolyóiban, különösen a Tiszában igen gyakori s egyike a legkeresettebb halaknak.

Kecsegeháló

két oldalon tükör közé foglalt finom léhesből álló 70 m. hosszu és 2 m. széles háló, melyet kizárólag kecsegefogásra használnak. L. Halászat. (VIII. köt. 573. old.)

Kecsér

l. Szentjánosbogár.

Kecske

l. Kecskefélék.

Kécske

1. Ó-K., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kiskun alsó j.-ban, (1891) 2985 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Új-K., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kiskun alsó j.-ban, (1891) 1116 házzal és 6723 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Kecskebéka

a katonabékának egyik tájneve.

Kecskecsöcsü szőllő

(franc. marocain), az egész országban elterjedt csemegeszőllőfajta, nevét hegyesvégü, a kecske tőgybimbójára emlékeztető bogyóiról kapta. Van kék, piros és fehér változata, ez utóbbit malaga-szőllőnek is hivják. Késő, húsos szemü szőllő, egyike a legtartósabbaknak.

Kecskedísz

(növ.), l. Bakszakáll.

Kecskefar

a magyar marhánál is gyakran előforduló kis méretü, tehát rövid és keskeny far.


Kezdőlap

˙