Kecskefejőfélék

(állat), Caprimulgidae, éji fecskék, esteli csóka lappantyuk), a verébalkatuak rendjébe, a hosszu kezüek, fecskeidomu hasadt csőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Csőrük kicsi, háromszögletü. Négyujju lábaik kapaszkodók. Ujjaik gyengék. 12-13 másodrendü evezőtollal, farkuk egyenes. A káva széle sertés. Mintegy 80 élő faja ismeretes, melyek, kivévén Új-Zélandot, az egész földön el vannak terjedve. Hazánkban csak egy faj, a kecskefejő (Caprimulgus europaeus L.) él. E madár háta szürke, feketésbarna és rozsdasárga foltokkal, fejtetején egy, vállain két-két sötétebb hullámos rajzzal. Hossza 26, szárnyhossza 19, farkhossza 12 cm. Hazája Európa, É.-Afrika és Ny.-Ázsia. Vándormadár. Magyarországon ápril közepétől szeptember közepéig mindenütt található, de sehol sem gyakori. A nappalt valemely vastagabb faágra lelapulva tölti, amely fához az állat szine is feltünően hasonlít; este szürkületkor nesztelenül röpködve, az esteli bogarakat fogdossa. Igen hasznos állat. A nőstény két pirosas fehér, szürkésbarnára pettyezett tojást rak, melyeket a földön, fa, bokor alatt, jól eldugott és mohával kibélelt fészekben mindkét szülő költ ki.

Kecskefélék

(Caprina), a kérődző patások rendjébe tartozó emlős család. Üres szarvuk oldalt összenyomott sarlóalakulag hátrafelé görbült patamirigyek és könnygödrök nélkül. Himjeik szakállasak. Rövid farkukat többnyire felfelé görbítik. Családokban v. kisebb csapatokban hegyes vidékeken élnek. A nőstények, rendesen ősszel, egyszerre 1-3 gödölyének vagy gidának nevezett kölyke van. A nőstény különben 5 hónapig terhes. Két csoportra osztatnak fel: a) Kőszáli kecskék, melyeknek szarvaik elől szélesek, erős haránt ráncokkal. Ilyenek a vadkecske (Capra ibex L.), a baknál a szarv hossza elérhet 80 cm.-t is, a nősténynél 15-18 cm. hosszu. 11/2 m. hosszu és 1 m. magas. Nyáron át vörhenyes, télen pedig sárgásbarna. Az európai Alpesek nevezetes állatja; mondják, hogy a Kárpátokban is honos volt, de kiveszett. Az Alpesekben is kivesző félben van, amennyiben csakis a tiroli és a svájci hegyekben (legföljebb 300 db) és Piemont és Szavója vidékein élnek, ahol csakis az olasz király vadászhat rájuk. 1867. a Salzkammergutba is hoztak pár darabot, amelyek azóta ott is tenyésznek. A spanyol vadkecske (C. hispanica Schimp.), mely a Sierra Nevadában él, a pireneusi vadkecske (C. pyrenaica Schinz.), mely elszórtan található a Pireneusok D-i részein és a kaukázusi vadkecske (C. caucasica Gülds.), külön fajoknak tekinthetők, amennyiben szarvaik alkotásában eltérnek egymástól. b) Közönséges kecskék, melyeknek szarvaik ormos gerincüek. Ide tartoznak: a házi kecske (C. hircus L.), oldalt összenyomott szarvai sarlóalakulag hátragörbültek, többnyire simák és csak az előélükön találhatók dudorodások; orra egyenes, egész testét durva hosszu szőr fedi; farka felálló és rövid. 1,35 m. hosszura is megnő; vállmagassága 0,8 m. A Keletindia Ny-i részében élő C. Falconeri Hügel és Kis-Ázsiában élő C. Aegagrus Gm nevü fajoktól származtatják. Házi állat, mely kevéssel is megelégszik, azért általában a szegények állatjának nevezik. Mindenféle növényt megeszik, legyen az kutyatej, vagy más mérges növény. Legkedvesebb eledele azonban a káposzta és a fiatal fahajtások, melyekben néha kárt is tesz. A sót szivesen nyalja. Szeret hegyes, sziklás helyen tartózkodni, hol a legmeredekebb helyen is a legnagyobb biztonsággal legelész. Ha baja van mekeg, ha bántják szembeszáll és döféssel védi magát. A kecskebak mérgesebb, mint az anyakecske. Igen hasznos. Az anyakecske teje kövér és tápláló, mely főleg az aszkóros betegeknek ajánlható; belőle kitünő sajtot és vajat készítenek. A fiatal húsa gyenge, az öregé azonban sovány és nem jüízü. Szőréből finom kelméket készítenek, szőrös bőre pedig karmantyura, lábszőnyegre alkalmas. Kicserzett bőre finom, cipőkre és kesztyükre dolgozzák fel (l. Bőr), szarvából pedig az esztergályos készít egyes dolgokat. Hazánkban a házaknál vagy a juhnyájaknál szokták egyenkint tartani, s csak helyenkint, p. Trencsén vmegyében űzik nagyban tenyésztését. Különösen Tirol, Svájc, Stiria, Franciaország és Görögország, továbbá Afrika és Ázsia hiresek kecskenyájaikról. Fajtái közül fontosabbak: 1. Angora-kecske (C. h. angorensis), mely Kis-Ázsiában él és nevét a hasonló nevü várostól vette. Fehérszinü szőre hosszu, selyemszerü tömött és fürtös. Belőle a hires angora-szőnyegek, kendők és paszomántok készülnek. Gyomrában a füstölésre használt keleti bezoárkő van. Helyenkint Európában is található. Angorából évenkint körülbelül egy millió kg. angorakecske-gyapjut visznek ki. 2. Kasmir-kecske (C. h. laniger), leginkább Tibetben honos, szine fehér v. sárgásfehér. Legfinomabb szőre van. Belőle a hires és drága kasmirkendők készülnek, melyek jó melegtartók és könnyüek. Egy-egy kendőnek az ára helyszinen 500-600 frt. Újabb időben Franciaországban is sikerrel tenyésztik. 3. Mamber-kecske (C. h. mambrica) hasonló az előbbihez, csakhogy hosszu, lelógó fülei vannak, szarvai egyszerüen hajlottak; Kis-Ázsiában, különösen a kirgizi tatároknál honos.

Kecskefűz

(növ.), l. Pálmafűz.

Kecskegomba

(növ.), l. Szarvasgomba.

Kecskegyalu

a kádár nagy eresztőgyaluja, melynek tokja néha 4 m. hosszu. Felső vége felé két lábon, alsó végével a földön nyugszik. Használatánál a dongákat rajta felülről lefelé élükkel végig taszítják.

Kecskekigyó

a viperának és más mérges kigyóknak népies elnevezése.

Kecskekő

1083 m. magas, érdekes hegycsúcs Alsó-Fehér vmegyében, mely Magyar-Igenből érhető el legkönnyebben. A tetőn régi erődítések nyomai látszanak s róla gyönyörü kilátás nyilik. Hozzáfűződik Argyrus királyfi és Tündér Ilona regéje. Kun László idejében kolostort terveztek ide, 1313. vár állott fenn, melyet 1469. Csupor Miklós erdélyi vajda birt. Később rablótanya lett, miért is Mátyás király 1484. a garázdálkodó őrséget elűzte; de mivel a fosztogatások ekkor sem szüntek meg, 1526. II. Ulászló lerontotta. A romok között 1603. Básta elől menedéket keresett a környék magyarsága, de Básta kézrekerítette a menekülőket.

Kecskeköröm

népies elnevezése a Congeria nevü kagylónak, mert kopott állapotban sokszor K.-alaku. Különösen a Balaton vidékén nevezik igy, hol őket (főképen Tihany mellett) a hullámok a tó fenekéből mossák ki. Számos rege van róla, melyeket Garay dolgozott fel. - K., technikai értelemben, l. Feszítő rúd.

Kecskeláb

dunai hajóskifejezés; oly gömbölyü fa- v. vasrúdat értenek rajta, melynek alsó vége lapos, kissé felhajló és közepén föl van hasítva s arra alkalmas, hogy vele nagy és erős szöget v. éket kifeszítsenek s egyszerre taszítsanak és emeljenek.

Kecskemét

törvényhatósági joggal felruházott város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, egyike az Alföld legjelentékenyebb városainak, 1857 óta, amióta törvényhatósági joggal felruházott, gyors fejlődésnek indult s lakóinak szorgalma folytán jólétben s csinban gyarapodott. K. ma kir. törvényszék és ügyészség, járásbiróság, ügyvédi kamara, közjegyzőség, pénzügyőrbiztosság, csendőr-szakaszparancsnokság, s a 38. hadkiegészítő kerület, róm. kat. és ref. esperesség székhelye; van számos közművelődési, emberbaráti és közhasznu társulata és intézménye.

[ÁBRA] Kecskemét város címere.

Nevezetesek iskolái, melyek közül első helyen áll a jog- és államtudományi karral biró református főiskola (jogakadémia), a katolikus főgimnázium (piaristák vezetése alatt) és az állami főreáliskola; van továbbá polgári iskola, alsófoku ipar- és kereskedelmi-iskola, gazdasági iskola, áll. vincellériskola s számos elemi iskola (közötte 13 pusztai iskola). Következő hirlapjai vannak: Kecskeméti Lapok, XVIII. évf., szerk. Dalotti Ödön; Kecskemét, XXIV. évf., szerk. Horváth Ádám; Pestmegyei Hirlap, VIII. évf. szerk. Somogyi János; Tánctanítók Lapja, II. évf. szerk. Bodnár Sándor. K. lakóinak száma 1850-ben 31,896 volt, 1870-ben 41,195; jelenleg (1891) 48,493; ezek között 48,085 magyar, 259 német, 70 tót; hitfelekezet szerint 33,231 róm. kat., 654 ág. ev., 12,727 ref. és 1789 izraelita. A lakosság főfoglalkozása a föld- és gyümölcsművelés, melyben K. előkelő helyet foglal el az egész országban. Óriási határának (87,225 ha.) nagyobbik fele szántóföld, a többi rét, kert, legelő és erdő. Nevezetes intézete az áll. homoki minta-szőllőtelep (Miklós-telep), mely K. városát és környékét filloxeramentes, nemes szőllőfajokkal látja el s a mintagyümölcs-iskola. A gyümölcskereskedés igen kiterjedt s K. évenkint mintegy 1 millió kosár gyümölcsöt (leginkább kajszinbarackot s almát) szállít Ausztriába, Német-, Lengyel- és Oroszországba. K.-en állami szőllőszeti s borászati közeg is székel. Újabban szőllőtelepítési vállalat keletkezett, mely K. nagy homokterületeit szőllővel beültetni s az ekként keletkezett szőllőket parcellázni törekszik. Jelentékeny K. marhatenyésztése s nevezetesen sertéshizlalása is; az itteni hizlalótelepről évenkint 50,000 sertés megy külföldre; ugyszintén élénk az aprójószággal való kereskedés. K. ipara nem jelentékeny, van több gőzmalma, téglagyára, szappangyára stb. Van 1 bankja, 2 takarékpénztára, az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. Vasúti állomás, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár. 1895. végéig kiépül a K.-Tiszazughi h. é. vasút. A vasút melletti parkban van K. szülöttjének, Katona Józsefnek mellszobra, kinek szülőháza emléktáblával van megjelölve. K. házainak száma 7533. A város területéhez számos puszta tartozik, mint Alpár, Borbás, Köncsög, Szentkirály, Bugac, Monostor, Városföld stb.; határa Ny-K-i irányban 50 km.-nyire terül szét egészen a Tisza partjáig. V. ö. Hornyik János, K. város története, oklevéltárral (Kecskemét 1860-1866, 4 köt.) László K., K. városának térképe, 1879; Századok 1870, 651.; 1868, 507. l.; Hajagos I., K. és környékének vizrajza (1892).


Kezdőlap

˙