Kék

a spektrum törékenyebb, az ibolya és a zöld szin között fekvő árnyalatának neve. Az u. n. fehér, helyesebben kékesfehér állócsillagok, melyek számra nézve a csillagos ég tulnyomó részét teszik, a fehérizzás legmagasabb fokát és ezzel karöltve a spektrumukban a kémiai disszociáció lehető magas fokát tüntetik fel. A fiziologia optikának egy általánosan elfogadott elmélete szerint a vörös és sárga szinnel együtt a K. a három alapszin egyike, mely a vörössel együtt az ibolyát, a sárgával együtt a zöld szint alkotja. Kémiai hatása a fotográfiailag rendesen használt (nem bizonyos szinek számára érzékenyített) lemezekre igen tetemes, mig meleghatása a spektrum kevésbbé törékeny részeivel összehasonlítva csekély. A K. szin a nyugalom, átlátszóság és tartósság benyomását téve, az állandóság és hűség kifejezője. A legfontosabb K. festőanyagok az indigó, az ultramarin, a berlini K., a campeche-fa, kobaltkék, lakmuszkék és a K. kátrányfestékek.

Kék-ara

(Sitace chloroptera Gm.), a kúszók rendjébe, a papagáj-félék családjába tartozó madárfaj. Szine sötét, skarlátpiros, szárnyfedő tollai kékeszöldek. Hazája D.-Amerika. Hossza 90, farkhossza 55, szárnyhossza 40 cm. Állatkertekben közönséges.

Kék-arany

az arany sárga szinét ezüst, réz, acél vagy palladium ötvözésével kékre vagy kékes szürkére változtathatjuk:

arany

ezüst

réz

acél

palladium

 

1-3

-

-

1

-

kék

30

3

-

2

-

kékes-szürke

4

-

-

1

-

kékes-szürke

29

11

-

-

-

szürke

18

11

13

-

6

barnásvörös

Kék barlang

(Grotta azzura), l. Barlang és Capri.

Kékbegy

(Cyanecula Brehm.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, az árcsőrüek csoportjába és a rigófélék családjába tartozó madárnem. A csőr csúcsa elől nincs kimetszve, farka gyengén kimetszett, a 2. evező toll alig olyan hosszu, mint a 6., de hosszabb a 7.-nél. Különben a test karsu. Három faja ismeretes, melyek lehetségesek, hogy egy és ugyanazon faj változatai. Hazánkból két alak ismeretes. A svéd v. közönséges K. (C. suecica L., erythacus cyaneculus Wolf, Luscinia cyanecula W. et M.) háta olajbarna, szeme felett fehér sávval, hasa fehér, a him kékszinü, torka fehér foltos, a nősténynél kevésbbé kékes szinü, farka rozsdaveres, a kormánytollak fekete végüek. Hossza 15, szárnyhossza 7, farkhossza 6 cm. Található Európában. Vándormadár. Hazánkban ápr. közepétől szept. közepéig mindenütt található, de sehol sem gyakori. Rovarokkal táplálkozik. Kellemesen énekel. A vizek mentén eldugott helyen a földön fészkel. Májusban 6-7 kékeszöld, vörösbarnán pettyezett tojást rak, melyeket a szülők 2 hét alatt közösen költenek ki. Fogságban tartható. A másik faj a C. coerulecula Pall. (Erythacus coeruleculus Pall.), az előbbihez hasonlít, csakhogy a torkán lévő folt fahéjbarna; sokkal ritkább.

Kék cinege

(Parus cyaneus), l. Cinegefélék.

Kécske

kisközség Szabolcs vmegye kisvárdai j.-ban, (1891) 844 magyar lak., szeszgyárral.

Kékcsőrü kacsa

(Erismatura leucocephala Scop.), az úszók rendjébe, az evező kacsák családjába tartozó madárfaj. Kis kampóban végződő kékesszürke csőre épp oly hosszu, mint a feje. Szine rozsdabarna. A him feje fehér, nyakszirtje fekete, a nőstény feje sötétbarna. Hossza 56, szárnyhossza 17, farkhossza 12 cm. Hazáj a Földközi-tenger vidéke. Magyarországba márciusban jön. Nádasokban költ.

Kék dongó

(Xylocopa violacea Fabr.), a hártyás szárnyuak rendjébe, a fulánkosok alrendjébe és a méhfélék családjába tartozó rovarfaj. Teste fénylő, kékesfekete, hasonló körözettel. Feketés szinü szárnyai kékesviolába játszók. Hossza 2,5 cm. D.-Európában, de Magyarországban is közönséges. Vén odvas fákban rág magának sejteket. Dolgozói nincsenek. Magánosan él.

Kék ébenfa

(növ.), l. Jacaranda.


Kezdőlap

˙