Kenotafion

(gör.) a. m. üreg sír, a görögöknél és rómaiaknál olyan emlékmű, melyet olyan elhunyt egyén számára emeltek, kinek holtteste nem volt feltalálható. L. Emlékhalmok.

Kenotikusok és kriptikusok

(gör.) néven két protestáns teologia párt tudósait értették a XVII. sz. első pár évtizedében. Pálnak a filippibeliekhez irt levelének ezen kifejezéseit: Krisztus mikor Istennek formájában volna... megüresíté magát (... hasonlatossá lett az emberekhez (II. r., 6-8. sz.), ugy értelmezte már korábban az egyház, hogy Krisztus azon magasabb állástól, melyben ő mint a Szentháromság tagja volt, önként vált meg egy időre emberré léte alkalmával. Innen az egyházi tan szerint Krisztusnál kettős állapot különböztetendő meg: a megaláztatás állapota (status exinanitionis), a midőn Krisztus az ő isteni fenséges tulajdonságainak gyakorlása nélkül élt az emberek között és a felmagasztaltatás állapota (st. exaltationis), amikor a földi természet minden gyengeségeit magától elvette és az ő isteni fenségének teljes birtokában tünik fel. Ezen kérdés felett már, hogy a megüresítés vagyis az isteni tulajdonságok nélkülözése miként történt, heves harc tört ki 1616. a sváb, vagyis a tübingai és a hesseni protestáns teologusok, főként Ossiander Lukács és Mentzer között; az előbbiek azt állították, hogy Krisztus az isteni tulajdonságoknak gyakorlatában volt földön jártában is, p. résztvett a világ kormányzatában, csakhogy ezt az emberek nem vehették észre, az emberektől elrejtve történt, azért ezeket kriptikusoknak hivták. A hesseni teologusok ellenben azt állították, hogy Krisztus a megaláztatás állapotában valóban megüresíté magát, t. i. az isteni tulajdonságoknak birtokában volt ugyan, de azokat nem élvezte, nem gyakorolta, azért ezekek kenotikusoknak nevezték. A szász teologusok 1625. hozott Decisio-jukban a hesseniek részére döntötték el a vitát, de mégis azon megjegyzéssel, hogy a csodatételek alkalmával Krisztus kétségkivül az ő isteni mindenhatóságát is igénybe vette.

Kén oxidjai

A kén következő oxidjait ismerjük:

Kénsesquioxid

S2O2

Kéndioxid

SO2

Kéntrioxid

SO3

Kénheptoxid

S2O7

Ez oxidok közül csupá a kéndioxid és kéntrioxid fontosabbak.

Kéndioxid, kénessav-anhidrid, SO2. E gázalaku vegyület a kén elégetésekor képződik és igy régi időktől fogva ösmerik. Némely vulkános gázban előfordul. Tiszta előállítása rendesen tömény kénsavból történik, melyet redukáló anyagokkal hevitenek. Különösen alkalmas a vörösréz-forgács. A kifejlődő gázt vizen megmossák. Ha száraz gázra van szükségünk, tömény kénsavon is átvezetjük. Szintelen, fojtó, szúrós szagu gáz, mely erősebben lehűtve szintelen folyadékká sűrüsödik, mely -10°-on forr. A kéndioxidgáz sűrüsége 2,213 (levegő = 1); egy liter 0°-u és 760 mm. nyomásu SO2 gáz súlya 2,862 gr., kiterjedési tényezője 1-100° között 0,385. Vizben elég könnyen oldódik, egy térfogat viz közönséges hőmérséken 40 térfogat gázt nyel el. A kéndioxid vizes oldata savanyu folyadék, benne a kénessav H2SO3 jelenlétét kell feltételeznünk. A kéndioxid, illetőleg annak vizes oldata erős redukáló hatásánál fogva erősen halványító. Ily célokra, továbbá erős antiszeptikus hatásánál fogva dezinficiáló szerül használják. A világosságon klórral közvetlenül egyesül és szulfuriklorid SO2Cl2 képződik.

Kéntrioxid, kénsav-anhidrid, SO3. Alacsonyabb hőmérséken szilárd halmazállapotu test, melyet füstölgő, u. n. nordhauseni kénsavból készíthetünk. Ha u. i. a füstölgő kénsavat, H2S2O7, retortákban hevítjük, SO3 gőzök távoznak, melyek hideg szedőben megsűríthetők. Igy készülhet angol kénsavból is, melyet foszforpentoxiddal hevítünk. Tisztán előállítva szintelen hasábos kristályokból áll, melyek 16° -on megolvadnak; 48° -on forr. Ha az ilyen kéntrioxidot hosszabb ideig eltartjuk, más módosulatba megy át. A kéntrioxid e módosulata selyemfényü, azbesztszerü kristályos test, mely 50° körül kezd megolvadni és egyúttal az előbb említett módosulatba visszaalakul. A kéntrioxid sajátságai közül különösen a vizzel szemben való nagy rokonsága feltünő. Már a levegőn is mohón vizet szí. Vizbe vetve abban ugy sistereg, mintha izzó vasat mártanánk belé. A vizzel ilyenkor sok meleg fejlődésével kémiailag egyesül és kénsav, H2SO4 keletkezik. Az izzó csövön való átvezetéskor kéndioxid és oxigén bomlik.

Kenozis

(gör.) a. m. megüresedés; a kenotikusok tana. L. Kenotikusok és Kriptikusok.

Kenozoos-kor

l. Harmadkor és Jelenkor.

Kenőcs

(unguentum), disznózsír összeállításai, főleg zsírből álló keverék, mely külső alkalmazásra van szánva s vagy a bőrbe dörzsöltetik, vagy vászonra kenve az illető helyre rögzíttetik, hogy a benne rendesen elkeverve foglalt gyógyító anyagok hatásukat kifejthessék. A K. főanyaga rendesen disznózsír, ami jól beivódik a bőrbe; éppen ilyen jó a lanolin is, kevésbbé jó már a vaselin, előnye, hogy nem avasodik. Szilárdabbá tételüke lehet közzé olvasztani paraffint, viaszt, cetaceumot stb. A hígabb, ecsettel is felkenhető olajos kenőcsöket linimentumoknak nevezik, ilyenek a repülő zsír (lin. volatile), az opodeldoc (lin. saponatocamphoratum), a lin. styracis (sesam-olaj, styrax-balzsam) stb. A K.-öket rendesen közéjük kevert hatasos anyagról szoktál elnevezni; nálunk hivatalosak: az ung. aromaticum, autenriethi, cerussae, diachylon dr. Herba, hydrargyri cinereum, jodatum, kalii jodati, phnubi acetici, phnubi tannici, sabadillae, sulfuratum és zinci oxydati. A K.-öket néhány csepp illatos olajjal vagy benzoëfestvénnyel szoktak szagossá tenni.

Kenőcsfa

(növ., Bassia L., mahvafa), K.-India meg a Malaj-szigetek tejelőfája (30 faj) a Sapotaceak csaádjában. Levele bőrnemü, gyakran az ágak csúcsára csoportozódik. A B. longifolia L., B. butryracea Roxb., B. latifolia Roxb. K.-indiai, más rokonfajokkal együtt ehető bogyót terem, magjokban pedig vajnemü, zöldes vagy sárgás, ritkán fehéres kövér olaj oly bőven terem (galamvaj, sheavaj, bassziavaj, mawah, chooria, phulawara, illipe-, djave- és nungon-olaj), hogy ételhez, égetni, orvosságnak elegendő jut, sőt szappanfőzés és gyertyaöntés kedvéért Európába is szállítják. Édes és illatos virágját ételnek készítik. A B. sericea Blume jávai fa, belőle mint szintén jávai és e családbeli Cacosmanthus macrophyllusból Hassk. meg a szumatrai Ceratophorus Leeriiből Hassk. guttaperkát gyüjtenek.

Kénsavak és sóik

A kén oxigén és hidrogénnel több savat képez; e savak a következők:

hidrokénessav

H2SO2

kénessav

H2SO3

kénsav

H2SO4

pirokénsav

H2S2O7

tiokénsav

H2S2O3

ditionsav

H2S2O6

tritionsav

H2S3O6

tetrationsav

H2S4O6

pentationsav

H2S5O6

Hidrokénessav, monotionos sav, H2SO2. E vegyületet, mely csak oldatban ismeretes, Schützenberger fedezte fel 1869. E sav akkor képződik, ha cinket v. vasat kénessav-oldatban feloldunk. Ilyenkor a fejlődő hidrogén a kénessavat hidro-kénes savvá redukálja. Az igy előállított tisztátalan cikszulfitot tartalmazó oldata sárga folyadék, mely a levegőn kén kiválásával könnyen elbomlik. Sói szintén bomlékonyak. Közöttük még jobban ismert a nátrium sója: NaHSO2, mely nátriumhidroszulfitból készülhet olyformán, hogy annak tömény oldatában cinket oldunk fel. Ez oldatból borszesszel a képződött cinkszulfitot, illetőleg változatlan nátriumszulfitot leválasztjuk. Ez alkoholos oldatából a lehütéskor a NaHSO2 finom, tűalaku kristályokban kiválik. A meg nem tisztított NaHSO2-t redukáló sajátságainál fogva az indigóval való festéskor is használják.

Kénessav, H2SO3. Tiszta állapotban nincs előállítva, csak vizes oldata ösmeretes. Ez oldat ugy készülhet, hogy kéndioxidgázt vizbe vezetünk. Savanyu kémhatásu, kéndioxidszagu, erősen redukáló sajátságu folyadék. A kénessav sói a szulfitok. Kétféle szulfitok vannak az u. n. savanyu és a szabályos szulfitok, p.

NaHSO3 Na2SO3

nátriumhidroszulfit szabályos nátriumszulfit

Újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kénes sav csak egyalju sav és szerkezi képlete a következő H(SO2)OH. (V. ö. Schwicker Alfréd, Adatok a szulfitok és thioszulfátok konstituciójához, Math.-term.-tud. Értesítő VI. köt. 288. l.)

Kénsav, H2SO4, a legfontosabb a kén savai közül, szintelen szirupsűrüségü folyadék, melynek fs.-a 0° -on 1,857; a hevítéskor körülbelül 300° -on forr. Vizzel minden arányban elegyíthető. A vizzel való felhigitáskor nagyon felmelegszik. Az árubeli tömény kénsav nem tökéletesen vizmentes, hanem rendesen 1,5-3% vizet tartalmaz, minek megfelelően fajsúlya 15° -on 1,842 fekszik. Általában a kénsav fajsúlya annál kisebb, minél több vizet tartalmaz; a következő táblázatban viz és kénsav elegyeknek fajsúlyát és az ennek megfelelő tiszta kénsavtartalmat megtaláljuk (Bineau szerint):

[ÁBRA]

A kénsav nagyon maró, erősen vizszívó folyadék. Ezért fát, papirost stb. megszenesít, mert abból a viz alkatrészeit elvonja. A vele való bánásmód óvatosságot kiván, mert e mérges maró folyadék veszedelmes égési sebeket okozhat. Az árubeli sav a belejutó tisztátlanságoktól gyakran sárgás vagy barnás szinü. Az árubeli nyers sav ezenfelül arzént is tartalmaz. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos a tiszta angol kénsav (98%-os) (acidum sulfuricum concentratum), ugyszintén a higított kénsav (10%-os).

A gyártásban és kereskedelemben 3-féle kén savat különböztetnek meg: 1. a füstölgő v. nordhauseni kénsavat (vitriololaj), leginkább vasszulfát lepárlása vagy kénsavanhidridnek angol kénsavval való feloldása által nyerik; 2. a szilárd vitriololajat v. kénsavanhidridet, és 3. angol v. közönséges kénsavat, mely nagyban kénessavnak salétromsavval való oxidálása által állíttatik elő. A kémiai ipar számos ágában óriási mennyiségü kénsavat fogyasztanak, melyet tulnyomó részben hatalmas kiterjedésü gyárakban a következőkpen állítanak elő. Az angol kénsav gyártása két főrészből áll, t. i. a) a kamarasav-gyártásból és b) ennek koncentrálásából. A kamarasav előállítására szükségesek 1. a kénkemencék, 2. az ólomkamrák és 3. készülékek a nitrozos gázok visszanyeréséhez, mely folyamat a Gay-Lussac koksztoronyban a nitrozos gázok feltartása által és azután másik készülékben a nitrozok denitrálása által történik. Az angol kénsavgyártás alapja az, hogy kén elégetése által keletkező kénessav vizben fololdva salétromsav által kénsavvá oxidáltatik, ezáltal a salétromsavból nitrogénoxid képződik. Ez pedig levegő behatásánál nitrogéntetroxiddá alakul, mely kénessav jelenlétében ismét nitrogénoxiddá redukálódik. Ezen változó oxidálási és redukálási folyamat folytonosan történik és a következő két képlet tünteti ezt elénk:

1) SO2 + H2O + NO2 = H2SO4 + NO

2) 2NO + O = N2O3

Pirokénsav, füstölgő kénsav, nordhauseni kénsav, vitriololaj. A legrégebben ösmert és gyártott félesége a kénsavnak. Régebben, még amielőtt az u. n. angol kénsavgyártás ösmeretes lett volna, Nordhausenban (Harz) készült. Manapság a kénsav e féleségét a legtöbb kémiai műveletnél az angol kénsav helyettesíti és jelenleg csak bizonyos kémiai operációkhoz való; különösen az indigó feloldására és szulfosavak előállítására használják. A pirokénsavat ugy is tekinthetjük mint angol kénsavat (H2SO4), amelyben kéntrioxid (SO3) van feloldva. Előállítása vasgálicból (FeSO47H20) történik. E sót kihevítik, hogy kirstályvizét elveszítse, azután retortákban erősen izzítják, amidőn vasoxid (Caput mortuum, Colcothar vitrioli) marad vissza és kéntrioxid meg kéndioxid gőzalakban távoznak. A gőzöket kevés vizbe vezetik, hol előbb kénsav, azután pirokénsav képződik. Jelenleg a füstölgő kénsav gyártásakor különösen arra törekszenek, hogy a vasgálic viztelenítésekor az egyúttal oxidálódjék és bázisos ferriszulfáttá alakuljon. A bázisos ferriszulfát hevítésekor csak kétrioxid fejlődik és pedig kétannyi, mintha a vasgálic nem volt oxidálva. Legújabban ugyszólván tiszta pirokénsavat is készítenek, mely közönséges hőmérséken kristályos test. Az árubeli füstölgő kénsav sűrü olajszerü, nagyon maró folyadék. Szine rendesen sárgás v. barnás. A levegőn erős fehér füstöt (kéntrioxid) terjeszt. Fs.-a 1,88 körül. A lehűtéskor a tiszta pirokénsav kristályosan kiválik. Mint említettük, e kristályos féleség jelenleg szintén forgalomban van. Mivel nagyon maró mérges folyadék, a vele való bánásmód nagy óvatosságot igényel. A bőrre jutva, veszedelmes sebeket okoz. Ha véletlenül arcunkra, kezünkre füstölgő kénsav jutna, azt onnak sok vizzel azonnal le kell öblíteni; kevés vizzel ugyanis erősen felhevül, ugy hogy ezáltal égető hatása esetleg fokozódhatik is.

Tiokénsav, alkénessav, ditiokénsav, H2S2O3. E sav szabad állapotban nem ösmeretes; sói többje elég állandó. E sók közül a tiokénsavas nátrium Na2S2O3.5H2O fontosabb.

A dition-, trition-, tetra- és pentationsavakat együttesen politionsavaknak is nevezik. A ditionsav oldatban és sóiban ösmeretes. Sói közül a ditionsavas mangán, MnS2O6, a jobban ösmert, amelyből báriumhidroxiddal oldható ditionsavas bárium készülhet, melyből equivalens kénsavval való elbontás útján maga a ditionsav oldatát kapjuk. A tritionsav vizes oldata, továbbá sói ösmeretesek. Kálium sója akkor képződik, ha savanyu kénessavas kálium oldatát kénnel pállítjuk. A tetrationsav szintén csak oldatban ösmeretes. A nátrium sója akkor képződik, ha nátrium tioszulfát oldatához jódoldatot csepegtetünk. A pentationsav akkor képződik, ha kénessav oldatába kénhidrogén-gázt vezetünk.

Kénsavas aluminium

l. Aluminiumszulfát.

Kénsavas ammonium

l. Ammoniumszulfát.


Kezdőlap

˙