Kenyeres

József, tudós jezsuita, iró, született Szombathelyen a XVIII. sz. elején, megh. 1805. Jézus társaságába lépvén, tanulmányainak befejezése után pappá szentelték 1761. A nagyszombati egyetemen 20 évig tanította a bölcseletet és teologiát, később a kassai rendház főnöke volt. A rend feloszlatása uán rozsnyói kanonok lett. Művei: Panegiricus S. Ignatii (Nagyszombat 1764); Trenkii bilanx pondere vacua (Buda 1790); Amalysis libri: ad utramyue aurem dicti (1796).

Kenyérfa

(növ., Artocarpus L.), a róla nevezett család fája. Levele többnyire szárnyasan hasogatott, ujjasan szabdalt v. öblös; virága kétlaki, a himvirágzat barka, a termő virágok húsos torzsán szorulnak össze s az egészből gömbölyded álgyümölcs keletkezik, némelyik ültetett fajtáé magvatlan. Mintegy 30 faja a forró tartományokban terem. Az A. incisa L. fil. (l. az Eleségnövények képén) 12-18 m. magas, szárnyasan hasogatott levelü fa. Fejnagyságu (40 cm. hosszu, 24 cm. vastag) ovális dinnyealaku, 1-2 kg. súlyu húsos gyümölcsöt terem. Éretlen korában fehér, lisztes bele van, ilyenkor szedik le, meghámozzák, szeletekre vagdalják, levélbe csavargatva mint a kenyeret kemencében megsütik vagy forró kövön megszárítják, s a forrótartományi lakossnak ez a mindennapi étele. Sülve egész esztendeig eláll, íze majdnem olyan, mint az édeses búzakenyéré v. a banánáé. Három fa terméke egy embernek egész évre elegendő. A teljesen érett gyümölcs bele sárgáspépes, kellemetlen ízü; olajos magva azonban ehető. Martiniqueon, Réunionon, Guayanában és Braziliában gyümölcséből keményítőt is állítanak elő. Inkább a magvatlan fajtáját ültetik, mert ennek a bele nagyobb. A fa teje szívós, nyulós; madárlép, kaucsuk, fürészporral stb. elkészítve tapasz is lesz belőle. Sárga, szivacsos fájából épületfa, csónak és házi eszköz lesz, a fiatal ágak hársrostjából a szigetlakos vásznat sző. Amerkiában szép lombozatja kedvéért alléfának ültetik. Az A. integrifolia L. nagyon vastag. K.-Indiában honos, de Ny.-Indiában is ültetik. Nyersen főzve v. pálmaolajjal megsütve eszik, húsának lisztjéből lepényt sütnek. Tejéből kaucsuk és gyánta lesz, emezt dammar selo néven árulják. Keméy fája (jakkfa v. jacqueirafa), a mahagonihoz hasonló, épületfának és házi szerszámnak használatos. Kérgével cserzenek és festenek. Az A. pubescens Willd. (A. hirsuta Lam.) K.-indiai tekintélyes fa, fája nagyon kemény, a belseje pirosas; hársából papir lesz. Gyümölcse ökölnyi, puhatüskés, a maszlagéhoz hasonló, nagyon jóizü. Fájából ládát és sajkát csinálnak. a két elsőbbik faj magas és tágas üvegháznak is dísze. V. ö. Forster, Geschichte und Beschreibung des Brotbaumes (Cassel 1784).

Kenyérfafélék

(növ., Artocarpaae), kétszikü, mintegy 200 fajt összefoglaló családja a csalánképüeknek. A forró tartományok tejelő fái; az eperfaféléktől a kezdetben csővé összeforradt melléklevél, a rügyben behengerődző levelek, a magfehérje hija meg az egyenes csíra különbözteti meg. Némelyek a fügefát is ide sorozzák. A forró tartományokban ültetett néhány faj húsos virágzata ehető. Az Artocarpus L., Artocarpoides Sap., Artocarpidium Ung. és Cecropia L. ősnövény, levelét a barnaszénben és már harmadkori rétegekben lelik. V. ö. Bureau, Artocarpeae (De Candolle Prodromus, 17. köt).

Kenyérgyökér

(növ.), l. Dioscorea.

Kenyérkő

v. kenyérbélkő, a bazalttufa népies neve tul a Dunán.

Kenyérleves

pirított kenyérszeletek jó húslevessel feleresztve v. zsemlyemorzsa húslevessel híg péppé főzve.

Kenyérmező

térség Hunyad vármegye szászvárosi j.-ban a Maros két partján Alvinc felé terülve. Azon darabon, mely Alkenyér falu határában terül, maiglan láthatók ama kápolna romjai, melyet a kenyérmezei hős Báthory István emeltetett itteni küzdelme és győzelme emlékére 1479. Ez évben ugyanis (okt. 13.) Báthory István erdélyi vajda megütközött Ali bég török vezérrel és maroknyi csapatával sokáig küzdött a tulnyomó török erő ellen, várván Kinizsi Pált, kinek megegyezés szerint a csata napján kellett volna hozzá csatlakoznia; de Báthory már-már elvérzett sebeiben, midőn Kinizsi végre megérkezett és mindenik kezében egy-egy karddal iszonyu mészárlást vitt véghez a törökben, ugy hogy csakhamar rendetlen futásban keresett menedéket a török sereg, táborát és hadi szereit az egyesült magyar hadak kezei között hagyván. Csata után nagy győzelmi ünnepélyt tartottak, mely alkalommal Kinizsi (ezentul a «kenyérmezei hős») szilaj kedvében egy holt törökkel fogai között járta a toborzót. Lukács B. szerint a Bencencnél emelkedő domb alatt vannak eltemetve az elesett magyarok. K. látképét, Nemes Ödön rajza után, közli a Vasárnapi Ujság 1867. 11. sz. A K.-i csata emlékére a hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulat az alkenyéri állomás mellett 1890. díszes emléket állított fel.

Kenyérpenész

l. Ételpenész.

Kenyérrágó bogár

l. Farágó bogarak.

Kenyértaksa

az a hatósági ár, amelyet a középkorban s az újkorban egész a szabad kereskedelem elterjedéséig az egyes államokban az autonom törvényhatósági testületek általános gazdasági érdek érve alatt állapítottak meg, újabban azonban ugyancsak általános jólét érdekében akként módosítottak, hogy némely helyen a fogyasztás védelmezése céljából megállapítják a mindennapi használatra szükséges kenyérnemüek maximális árát és a közegészségügy érdekében megszabják azok milyenségét. Éhség esetén, háboru idején majdnem általánosak voltak, hajdan az ilyen taksák más árucikkekre nézve is, de ezek között mindig legfontosabb a K., amennyiben elsőrendü élelmi cikkekre vonatkozott.


Kezdőlap

˙