Kétröpüek

(állat), l. Kétszárnyuak.

Kétség

v. kétely, vagy kételkedés, oly itéletek folytán kelt határozatlanság érzete, melyeknek igazságáról nem vagyunk meggyőződve. A K. lehet olyan, hogy általában vagy valamely speciális ok folytán válik előttünk gyanussá valamely itélet; a további kutatás feladata ezt a K.-et elosztlatni vagy megerősíteni, illetőleg a K.-es itélet helyébe mást tenni. A K. fokozódik, ha a gyanus itélet ellentéte lehetségesnek, v ugyanoly valószinünek tetszik, mint maga a kétes itélet. A K. gyökeres, ha a megismerésbe vetett hit általános megingatásából ered; mint ilyen a filozofiában fontos szerepet visz. L. Skepticizmus.

Kétsodratu alattság

a. m. kábel (l. o.).

Kétsoros árpa

(Hordeum distichon L.), az árpának az a faja, melynek kalászában a szemek két sorban vannak elrendezve, a kalász szálkái pedig párhuzamosak, Ezen árpafajhoz a legértékesebb, kivált sörárpát szolgáltató tavaszi fajták tartoznak, nevezetesen a Chevalier által tenyésztett Chevalier-árpa, az angol Golden-melon-, Annat-, Imperial- s a skót Peerless-árpa, melynek mind nagy, hasas szemü, bőven termő, de egyúttal nagyigényü és későn érő féleségek s azért sikerrel csak az árpatermelésnek különösen kedvező viszonyok között termelhetők. Ide tartoznak továbbá az amerikai Oregon-, a német probstei- s a svéd egyenes kalászu árpa, melyek elvétve hazánkban is termeltetnek, de viszonyaink között legtöbbre becsülik az apró, hasas szermü tót árpát, mely különösen a felvidéken termeltetik és a hozzá hasonló Hanna-árpát, melynek egy nemesített alakja is létezik: a kvassitzi Hanna-árpa. Jobb minőségü sörárpa termelésére csak az imént felsorolt s ezekhez hasonló féleségek alkalmasak, azonban ezek is csak kedvező talaj- és különösen éghajlati viszonyok között szolgáltatnak sörárpát, ellenben száraz éghajlat alatt, p. Alföldünkön, elvetve, rendszerint csak silányabb szemü takarmányárpát teremnek. Hazánkban a K. mint tavaszi árpa 950,000 hektáron termeltetik, a hektáronkénti termés 16-20 hl. között váltakozik s évi átlagos termelésünk meghaladja a 10 millió métermázsát. A kivitelre kerülő 2,5 millió q árpa is főképen K.-ből áll, azonkivül maláta alakjában is vagy 100,000 q vitetik ki. (Bővebbet l. Árpa alatt, hol a K. tévesen laposfejü árpának mondatott.)

Kétszántu

és félszántu, valamely szerszám, amint éle két oldalról vagy csak egy oldalról van köszörülve, igy p. a fejsze kétszántu, a lyukvéső és ácsbárd felszántu.

Kétszárnyuak

legyek, kétröptüek (állat, Diptera, Antliata, l. a mellékelt képet), a rovarok osztályának egyik rendje, tökéletes átalakulással, szúró és szívó szájrészekkel, legfeljebb két hártyanemü szárnnyal, többnyire igen tisztán kivehető rezgetyükkel (billérek), öt lábtőízzel. Testük alakja, nagysága igen változatos; vannak megnyult, zömöktestüek, sőt majdnem gömbalakuak, egy mm.-nyi parányi alakok és 6 cm.-es óriások is. Bőrvázuk kitinállományu. Gyűrükből összetett testükön általában három részt különböztetünk meg: u. m. fejet, tort és potrohot. A fej többnyire gömb- v. félgömb-alaku, de találunk megnyult ékalaku fejt is (Rhingia). A szemek nagyok, a fej legnagyobb részét elfoglalók, recések s a himeknél a homlokon rendesen összeérnek s vagy csupaszok v. erősen szőrösek. A fejtetőn elhelyezvék az egyszerü v. pontszemek, rendszerint 3, melyek azonban hiányozhatnak is. A homlokon vanak a csápok elhelyezve, melyek vagy 3 ízüek, v. fonalszeüek, olvasószerü ízekből összetettek. A 3 ízen van a tapogatószőr, mely ízelt is lehet s vagy az íz háti oldalán v. annak csúcsán van elhelyezve. A szájrészek, melyek majd szúrók, majd szívók, a szipókát alkotják, mely vagy kiálló vagy a szájnyilásba visszahúzódott, vékony, vastag, szaru- vagy bőrnemü, egyszer vagy kétszer térdelt stb. A tor három részből, az elő-, közép- és utótorból áll, mely részek azonban teljesen összenőttek s legfeljebb a varratok láthatók. A lábakon megkülönböztetjük a csipőt, mely az ízvápában fekszik; a többnyire gyűrüalaku kis tomport, a gyakran igen erősen megvastagodott combot, mely tüskékkel, kiemelkedésekkel lehet ellátva; a lábszárat, melynek végén hosszabb, erősebb szőrök, u. n. sarkantyuk, v. tüskék, végtüskék (spicula) léphenek fel; a látbtőízeket, melyek száma 5. A lábszárhoz legközelebb eső íz a metatarsus. A lábtőízek utolsója el lehet látva karmokkal (unguiculi), valamint tapadó korongokkal (pulvilli) is. A szárnyak a középtorral függenek össze, mindig hártyanemüek, rendesen átlátszók v. sötéten festettek s hosszant és harántul futó erek által mezőkre, u. n. sejtekre osztottak. A mellső szárnyak belső oldalán bemetszés által mintegy két lebeny keletkezik; a külső s a belső, mely néha a hátsó elkorcsosult szárnyakat fedi is. A második pár v. hátsó szárny az utótorral ízül s csak mint egy kis buzogány- v. lemezalaku képlet, a rezgetyü (billér, halteres) van jelen. Leydig a rezgetyük tövében egy idegdúcot talált s irt le s az egészet mint hallókészüléket fogja fel. Tény azonban az, hogy a helyváltoztatásnál a rezgetyünek nagy szerepük és feladatuk van, amennyiben ha eltávolíttatnak, az állat nem képes bizonyos irányban repülni, hanem irányt veszítve össze-vissza röpköd. A potroh szintén gyürükből áll, melyek többé-kevésbbé összenőttek. A külső him ivarszerveket képezik a fogók (forcipes), valamint egy páratlan középső rész, melyet penisnek neveznek. A női külső ivarszerv a tojócső, mely egy felső s egy alsó részből áll. Az idegrendszer központi része az állat hasi oldalán fekszik és a test alakja szerint változó; zömök alakoknál a potroh s a tor dúcai összeforrtak, mig a megnyult testüeknél nemcsak a három tordúc marad meg, hanem az 5-6 potrohdúc is. A véredény-rendszert a háti oldalon fekvő u. n. hátedényrendszer alkotja. A táplálócsövön egy nyeles, vékonyvalu u. n. szívógyomor érdemel említést, mely a garat függeléke. Legérdekesebb ezen rendre az élősködiség, mely egész családok álcáira kiterjed. Ha az ember valamely testrészében lépnek fel, a betegséget myiasis-nak nevezik. A bögölyök (Oestridae) kénytelenek a melegvérü állatok testét felkeresni, hogy álcáik megfelelő helyet kapjanak, a patások orrüregét, a ló gyomrát; mások a marha, rénszarvas bőre alá tojják petéiket. Sok álca él vizben, iszapban, korhadt fákban, pöcegödrökben, gombákban, sok a növényeken okozott gubacsokban. Többszöri vedlés után az álca bőre megkeményedik, tonnaalakot véve fel, tonnabábbá (Pupa coarctata) alakul, vagy álcabőrét teljesen levetve mozgékony, sokszor vizben élő s légcsőkopoltyukkal ellátott mumia-bábbá (P. obtecta) lesz. Sok K. repülés közben zümmögő hangot hallat, mely különböző testrészek, a szárnyak, potrohgyűrük rezgése által okoztatik. A K. legnagyobb része hasznos; álcakorábn kártékony rovarokat pusztít, rothadó, erjedő anyagokat használ táplálékul s igy az anyagforgalmat a természetben elősegíti, de viszont mások óriási mennyiségben való fellépésükkel nagy károkat okozhatnak (kolumbácsi légy l. o., búzaszipoly). Hazánkban részletesen még igen kevesen foglalkoztak a rovarok ezen rendjével. Madarassy László összegyüjtötte ugyan meglehetősen a Magyarországon élő fajokat, bele is kezdett Európa kétszárnyui c. munkájába, de csak egy részt készült el belőle, mely a magyar nemzeti muzeum állattári osztályának könyvtárában van meg kéziratban. U. o. van gyüjtménye is. 3 új fajt irt le hazánkból: Elliptera hungarica, Gymnosoma ranulosa és Tricyptona livida nevek alatt. Később Tömösváry Ödön foglalkozott ezen renddel s be is vezetett egy új Chironomus-fajt a tudományba Thalassomyia congregata néven, mely faj a Bánságban tömegesen fordul elő. Frivaldszky János öszeállította a hazánkban megfigyelt rablólégy-féléket (Asilidae). Kisebb dolgozatokat irtak még Mocsáry Sándor, Herman Ottó. Újabb időben Thalhammer János, Biró Lajos és Kertész Kálmán dr. foglalkoznak bővebben velük, mig Kohaut Rezső a bolhaféléket dolgozza fel.

KÉTSZÁRNYUAK.

[ÁBRA] Piszoklégy (Musca vomitoria).

[ÁBRA] Búza szipoly (Cecidomyia tritici).

[ÁBRA] Kolumbácsi légy (Simulia colombaschensis)

[ÁBRA] Lebegő légy (Syrphus seleniticus).

[ÁBRA] Tőrös légy (Stratiomis chamaeleon).

[ÁBRA] Sciara militaris.

[ÁBRA] Gyürüs szúnyog (Culex annulatus).

[ÁBRA] Lóbagócs (Gastrophilus equi).

[ÁBRA] Chlorops taeniopus.

[ÁBRA] Juh bagócs (Oestrus ovis).

[ÁBRA] Emberi bolha (Pulex irritans)

[ÁBRA] Csecselégy (Glossinamorsi

[ÁBRA] Marha pöcsök, nőstény (Tabanus bovinus).

Felosztás. A K.-at általában véve azelőtt a következő négy csoportra osztották fel: 1. Fonalcsápuak (Nematocera). 2. Rövidcsápuak (Brachycera), 3. Bábszülők (Pupipara) és 4. Bolhák (Aphaniptera). Jelenleg Brauer kezdeményezésére Schiner rendszere van elfogadva, mely a fejlődéstan alapján a bábozás minemüsége szerint épült fel. Schiner ez alapon - a bolhákat kivéve - megkülönböztet mumiabábuakat (Diptera orthorhapha) és Tonnabábuakat (D. cyclorhapha).

Kétszáru sróf

v. csavar az, melynek fejéből még egy második srófszár nyulik ki s igy vele 3 v. 4 lapot köthetünk ugy egymáshoz, hogy az egyik száron levő tárgyakat a másidon levőktől függetlenül eltávolíthassuk. Ezeket a srófokat közbenső fejü srófoknak is nevezik s leginkább rövid csapágyakhoz a csapágytestnek és fedőnek közös kapcsolásához használják.

Kétszem

a magyar kártyában a legerősebb lap. Másik neve disznó.

Kétszeres

v. abajdóc, búza és rozs egyenlő arányu v. 1:2-höz való keveréke, melynek lisztje főképen kenyérül szolgál. A K. termelése a búza s rozs termelésével megegyez. Előnye szemben a tiszta búza vagy rozs termésével abban rejlik, hogy valamivel biztosabb s hogy ott, hol a buza a ködkároknak, a rozs a kései fagyoknak van gyakran kitéve, a K. nagyobb átlagos terméseket szolgáltat. Azonban hátránya, hogy a K. nem oly kelendő, tehát nehezebben értékesíthető, mint a tiszta gabona.

Kétszer nyiló

v. virító (növ., remontant, planta v. varietas bisflorens v. bifera), azaz őszkor másodízben virító növény a természetben, kivált a délibb vidéken s hazánkban sem ritka (dudafürt, koronafa, vadgesztenyefa, mandolalevelü fűz, bodzafa, körörcsin stb.). Ez az őszi másodvirágzás. Ilyenkor a kedvező időjárás a jövő esztendőre készült virágrügyet csalja ki, de természetesen a jövő esztendei virágzás és termés kárára. (V. ö. Borbás, Tavasznyitó növény, mely az őszt is bevárja. Term. tud. Közl. 1880). Igazi v. állandóbb K. növény főleg kertből ismeretes, gyakran kerészeti vívmány és mint virág főképen értékes, mert gyakrabban tavasszal és őszkor virít, p. Rosa bifera Dup., Cytisus bisflorens Host. A K. szegfű másodízben télen virít.


Kezdőlap

˙