Khákám

(héb. a m. bölcs), a spanyol szertartásu (szefárd) zsidóknál a rabbi szokásos címe; K.-basi, a török zsidóság egyázi feje, s mint olyan az államtanács tagja.

Khákán

v. hákán, szószerint a khánok khánját jelenti, és mint ilyen a mongol uralkodóknak és török szultánoknak, a kazárok (l. o.) fejdelmeinek s hazánk területén az avarok főnökeinek volt a hivatalos címe. A törököknél a khinai császárt is e címmel illetik, aminthogy a szót magát is khinai eredetünek mondják. Mint jelző a török nyelvben a szultáni kifejezéssel egyértelemben használatos, p. defteri-khákáni.

Khaki

nagy sóstó Asztrakán orosz kormányzóság, Jenotajevszk kerületében, a Volgasteppében fekszik és több más sóstótól van körülvéve. Nyáron a tó gyakran kiszárad s akkor a só nagy mennyiségekben lepi el a fenekét. Közelében hőforrások fakadnak.

Khal'at

vagy Khil'at (arab), díszruha, melynek adományozásával keleti fejedelmek magasabb tisztviselőiket és kegyeltjeiket kitüntetni szokták.

Khaldea

(a Kr. e. IX. sz.-ig Babilonia, a bibliában Sineár és Bábel), ókori ország, földrajzilag azonos a Tigris és Eufrát folyók árterével, tehát körülbelül megfelel a mai Irák Arabinak. Sajátságos helyzeténél fogva természetes határai nem is igen voltak, hanem inkább mesterségesek; első sorban északon a Tigristől az Eufrátig vonuló ugynevezett méd fal (Szemiramisz fala), mely a szomszéd népek berohanásai ellen készült.

Természeti viszonyok, vizrajz, csatornarendszer.

K. lakóinak folyton védekezniök kellett a Tigris és Eufrát folyók áradásai ellen, ami csatorna-rendszer segítségével a viztömeg eloszlatása útján történt. Főbb csatornák a Naharmalcha (királyfolyó) és három vele párhuzamos csatorna, egy az Eurfratból a Sztrofas-tóba (most Bár-Necset) és egy Babilon-városától délre, egész a tengerig. E nagy csatornákat kisebbek kötötték össze, az egész hálózatot pedig, mely erősen emlékeztet a mai Hollandiára, kiegészítette egy 75 km.-nyi tó, mely a csatornák által meg nem emésztett fölös viztömeg befogadására szolgált. Ehhez képest a föld szegény volt fában és kőben (a falakat és házakat tégálából építették és szurokkal rakták össze), ellenben gazdag hasznos növényekben és ipartermékekben. Búza és árpa az iszapos televényben 200-300-szorosan fizettek. Azonkivül termett datolya, szézám, hüvelyes vetemények, alma és minden másnemü gyümölcs.

K. tágabb és szűkebb értelemben. Városok. A fentebb értelemben vett K. tágabb fogalom az ókori földrajzban, melynél jóval kisebb a szűkebb értelemben vett K. (az egész ország délnyugati része az Eufrát és az arabs puszta között), melyhez viszonyítva aztán a többi terület Babilonia nevet viselt. Ez a név Babilonra vezetendő vissza, az egész ország legnagyobb és legfontosabb városára. Babilon (Bab-Ilu az isten kapuja) az Eufrat mindkét partján négyszög alakjában terül el, melynek egy-egy oldala 120 stadium (22 km.) volt. Ezt az óriás várost, mely négyakkora volt, mint a mai London, Nabukodonozor király vette körül 200 rőf magas, 50 rőf vastag falakkal, melyeket 250 torony szakított meg és 100 érckapu vezetett rajtuk keresztül. Igy lett az óriás városból óriás erősség, melyet a nyugati részen mocsarak, a többi részeken az Eufrát vize tettek megközelíthetetlenné. A város belseje egyenes utcákból állott, melyeket csupa 3-4 emeletes házak alkottak, s monumentális épületek szolgáltak nekik központul. Főbb monumentális épületek voltak: a királyi palota (akropolisz), melynek kettős épületét hármas körfal vette körül, hétköznapi dolgokat, csatákat és vadászjelenetket ábrázoló jelenetekkel; ehhez közel a függő kertek (tulajdonképen oszlopokon nyugvó kőterrasszok, melyeken vastag földrétegben egész fasorok és virágos kertes voltak); a királyi palotától északra, a folyó tulsó partján a világhirü torony (l. Bábel tornya) 192 m. magas, félig templom, félig csillagvizsgáló, melynek hét emelete a szivárvány hét szinére volt festve. A város immár közel 2000 éve romban hever, történetének főbb mozzanatait l. alább ezen c. történeti részében. Romjai a mai Hillel mellett láthatók. Főbb romcsoportok, melyeknek felderítése körül Rich, Loftus, Fresnel, Oppert, Rawlinson és Layard szereztek érdemeket, a mai nép ajkán ezen nevek alatt ismeretesek: a Kazr (a vár, állítólag a kir. palota maradványai), az Amran (a régi függő kertek), a Babil (Bábel tornya) és a Birs el Nimrud (Nimrod tornya). Babilon mellett és ennek rovására emelkedve előfordulnak: Seleucia, Apamea, Ktesiphon (l. külön-külön cikkekben); mint másodrangu telepek: Borsippa, Orchoe, Teredon, Sittake, Pirifabora, Sipphora. De mindezek eltünő csekély szerepet játszanak Babilon mellett, melynek sorsa mondhatni K. sorsa egyszersmind.

Lakosság, ipar és kereskedelem.

K. lakói a khaldok, két népfaj keveredéséből származtak, nevezetesen a nem-semita szumeriek v. akkádok és a semitákéból, mely két faj közül az utóbbiak inkább az ország északi részében jutottak tulsúlyra, mig délen, mint a szűkebb értelemben vett K. név is mutatja, fajilag a szumeriek törzse diadalmaskodott. Szorgalmas iparosok és kereskedők voltak, akik egyes iparágakban (textilipar, babiloni szövetek) rendkivüli hirnévre tettek szert. További keresett exportcikkeik voltak: illatszerek, ötvösmunkák, sétabotok, gyűrübe való metszett kövek. A szárazföldi kereskedést K. lakói karavánok útján űzték, keletnek India és Baktria felé, nyugatnak Előázsia és Fenicia irányában. Fenicia felé egyébiránt tranzitó-kereskedést is közvetítettek, indus és arabs árucikkeket szállítván bőrhajókon az Eufráton végig Thapsakusba, s onnan karavánok által odább is. A tengeri kereskedést arabok közvetítvén, ennek a persa öblöt értékesítő útnak főbb állomásai voltak: Genha, Regma és a Maketa hegyfok. A tengeri kereskedésnek tárgyai voltak: arabs tömjén, indus illatszerek, ébenfa, drágakövek, indus és persa gyöngyök. A khaldeusoktól mint néptől jól megkülönböztetendő a khaldeus papok osztálya, kiket a klasszikus kor mint vándorló bűvészeket és mágusokat, rövidesen szintén csak «chaldaei» néven ismer, titkon felhasznál, de hivatalosan üldöz.

Nyelv és irás (ékiratok). Tudomány és művészet.

K. jellemzetes irása, melyben más népekkel is osztozik, az ék-alak (l. az Irás mellékletét). A betük az éknek és a zárt és nyitott cirkalom jegyének különböző kombinációiból kerülnek ki. Megfejtésök és feldolgozásuk sokban emlékeztet a hieroglifekére (l. o.). Sziklákon, falakon, építményeken fordulván elő, kezdetben csak dísznek, cifraságnak nézték, mig az id. Niebuhr 1774-78. az általa lemásolt feliratok közül néhányat pontosan közölt, melyek háromféle irással volak irva, háromhasábosan. Sejteni lehetett, hogy ez ugyanegy szöveg három nyelven. Ugyanazon ékiratkombinációk ismételt előfordulásaiból Grotefend (1802-15) kibetüzte három király nevét (Darius, Xerxes és Hystaspes), majd egyre többet és más tudósok (Rask, Beer, Westergard, Hitzig, Holtzmann, Burnouf, Oppert, Rawlinson stb.) fáradozásai folytán kiderült a 60 jegyből álló ábécé is. A háromnyelvü feliratok egyik hasábján igy lassankint lehullott a fátyol az elfeledett ó-persa nyelvről, majd a másik kettőről is. Kitünt, hogy a persa királyok, kik nemcsak Médiának, hanem K.-nak is urai és parancsolói voltak, közigazgatási rendeleteiket három nyelven adták ki: az indogermán ópersa nyelven, a médek agglutináló nyelvén és K. sémi nyelvén. Nagy könnyebbségre szolgáltak a Westergaard által távcső segítségével lemásolt persepolisi és Rawlinson által pontosan leirt behistuni (bisutuni) feliratok és a háromnyelvü ninivei ábécé is. Igy fejlődött ki az ópersa nyerv kutatása mellett az assziriologia (a második hasábon előforduló nyelv ismerete) és (ami kizárólag K.-t illette) a szumeri, akkád v. protokhaldeus nyelv tudása. Amig ugyanis kizárólag kőbe vésett ékiratokra támaszkodott a tudomány, nem volt alkalom annak megfigyelésére, amit a régi királyok könyves házaiban talált és ékiratokkal sűrün ellepett agyagtáblák feltüntettek. Ezeken az első sor ódon, az asszirtól eltérő nyelven van irtva, a többi szöveg közönséges asszir nyelven. Ezen ódon nyelv (az akkád, szumeri v. ó-khaldeus) számára találták fel valahol északon az ősiratokat, melyek a bilinguis feliratok első soraiban fordulnak elő és ugy viszonylanak a többi ékiratokhoz, mint a hieroglifek és nyelvök a demotikus és más egyiptomi irásokhoz és jegyekhez. Maga a nyelv közeli rokonságban semmi mással nem áll, alakja aggutináló és igy a törökhöz húz, sőt a számnevek rendszere alapján az ural-altáji nyelvekhez (tehát a magyarhoz is) hasonlították. Ezzel szemben az ékiratokkal foglalkozó tudósok kisebbsége (különösen Halévy) utalva azon körülményre, hogy nincs egyetlen egy feliratunk sem, mely tisztán akkád nyelvü lenne, az akkád nyelvet tagadja és az akkád ékiratokat külön irásnak nyilvánítja. Ez eldöntetlen vitában magukra az ékiratokra nézve mindkét fél elismeri a következőket: az ékiratok ősformája északon keletkezett (képeiben nincs egyetlen déli állat vagy növény). Jellegük eleint tisztán ideografikus, később fonetikus. A legrégibb emlékek jegyei tulajdonképen nem is ékiratok, hanem képek, mert az ékírás csak később áll be az anyag behatása alatt, amelyre és az eszköz folytán, amellyel irtak. A vele járó nehézség dacára ezen archaikus irás fenmaradt Antiochus Soter idejéig. Ezentul az egyszerübb (modern) irás kora kezdődik, nevezetesen a) a nem-árja népeknél, még pedig 1. szumeri (ó-khaldeus), 2. örmény, 3. susianai, 4. méd, 5. asszir és b) az árja népeknél, jelesül a persáknál. Az által, hogy a más nyelv számára feltalált ékiratokat, több más nyelv kifejezésére használták, velök fonetizáltak, rendkivüli nehézségek keletkeztek, nemcsak az asszir-babiloni irott emlékek megfejtésében, hanem a rájok alapított őstörténeti következtetésekben is. Az ó-khaldeus nyelv már Kr. e. 1700. megszünt élő nyelv lenni, de a papok iskoláiban a Kr. e. VI. sz.-ig tanították.

Művelődés. Irodalom és vallás. Tudomány.

A K.-i földön talált emlékek élénk világot vetnek az ország ősnépének jelentékeny műveltségi fokára. Ez az ősrégi kulturnemzet, melynek első uralkodói a Kr. e. III. évezred első feléig követhetők, jóformán az összes kulturának csíráit hintette el. E kulturcsírák közvetítői a többi nemzetekre az asszirok (l. Assziria) és a babiloniak voltak, jobban mondva azok a sémi törzsek, melyek K. őslakóit politikailag meghódították, de kulturális szempontból teljesen a meghódolt népnek befolyása alatt állottak. Igy jutottak a tudományok a feniciekhez és héberekhez, majd az előbbiek útján a klasszikus kulturnépekhez. Mutatja ezt a mítikus alakok meglepő egyezése. A görög Herakles azonos Melkarttal, a tyrusi napistennel, az utóbbi viszont az akkád-babiloni Ghisdubarral; Aphrodite a feniciai Astarte, kinek ikeralakja az akka di Istar, aki leszáll az alvilágba, hogy fölkeresse kedvesét Tammucot, a görög Adonis K.-i alakját. Mindezek alapján K. lakóinek vallását a természet megszemélyesítésének kell tekintenünk, telve antropomorfizmussal, melyben az istenség majd mint nemző, alkotó férfi, majd mint szülő, világrahozó női alak jelenik meg. Feltünő azonban a fentebb elsorolt istenalakok mellett a csillagimádás (imádják a 7 bolygót), mellyel egyazon tövön fejlődik a csillagászat is (Bál temploma egyúttal obszervatorium). Egy teljesen zárt papi kaszt. a khaldeusok (kaszdim) osztálya a csillagzatok megfigyeléséből határozza meg az emberek sorsát, a csillagokból jövendöl egyénnek és országnak egyaránt. Csillagászati ismereteik meglepők. Ismerték a délvonalat, a nap állásának és az időnek óra szerint való meghatározását. A holdra vonatkozólag tudták, hogy 233 holdjújság körülbelül megegyezik 12 napévvel, amint hogy azt is tudták, hogy a holdnak átlagos egynapi mozgása 13° 10' 35", ami modern táblázatainkkal másodpercekre is megegyezik. Hasonlókép ismerték a földnek hozzávetőleges kerületét, habár a földet belül üresnek és féltojásalakunak képzelték.

Történelem.

Mellőzve az ősmondákat, melyekre nézve az alábbi irodalomra utalunk, kétségtelen, hogy K. lakói az őskorban a szumerek vagy akkádok voltak, akiktől minden K.-i kultura számazik. Papi városaik és főhelyeik valának: Ur (Abrahámnál Ur-Kazdim), Arku v. Erech (Varka), Larzak (Szenkereh), Nipus (Niffer), Agani (Lippara) és mások. Az őslakók egyik törzse volt a khaldeus, melyről a déli országot mindig igazi K.-nak tekintették. Ezekhez járultak sémi bevándorlók, kik azonban huzamos harcok után részben ismét kivonultak. Körülbelül Kr. e. 2280. elamita invázió történt és K. teljes 300 esztendeig elamita királyok (Kudur-Nan-chundi, Kudur-Mabuk) uralma alatt áll. 1980 körül I. Sargon északi Babiloniában erőteljes kézzel magához ragadja a hatalmat, meghódítja Sziriát és tulsúlyra juttatja a sémi elemet. Igy lesz K.-ból, bár nyelv és tudás tekintetében tovább is dominál, hivatalosan és okmányilag Babilonia. Sargon sémi nyelvre fordíttatja a régi vallásos énekeket és csillagászati táblázatokat, de már a Kassziak dinasztiája Babilont teszi központtá és megkezdi a csatornarendszert (l. fentebb). K. népe virágzott és szaporodott, innen népesítette be Assziria is, mely azonban 1500-ban függetlenné tette magát, egy ideig vetélytárs volt az uralomért, sőt 700 körül közel egy századra le is igázta Babilont (l. Assziria történeti részét). Kr. e. 626. megváltoztak a viszonyok, Asszarbanipal halála után Nabopalasszarnak sikerült Babiloniát új virágzásra juttatni. Szövetkezve médiai Kyaxeresszel, megbuktatta Assziriát meg Ninivét és alapítója lett a hatalmas új-babiloni országnak (Mezopotámiát és Sziriát is beleértve). Fia és utóda Nabukodonozor (l. o.) folytatta apja művét, megverte Egyiptomot, megalázta Feniciát, fogságba hurcolta Juda népét (l. Babiloni fogság). De halála után egyfelül belső családi viszályok és palotaforradalmak gyöngítik az országot, másfelül egyre nagyobb és veszedelmesebb ellenfele támad Kyrosban, aki Nabonedost (Herodotnál Labinetos, Dánielnél Belzacár) Babilon városában ostrom alá fogta, s az Eufrát vizét másfelé vezetvén, a száraz medren keresztül éjnek idején a városba hatolt. Nabonedos elesett és Babilonia ezentul persa satrapiát képezett. 518., midőn Babilon Al-Smerdishez állott, I. Darius a fővárost 18 hónapi ostrom után elfoglalta és az egész országot kegyetlenül megbüntette. Nagy Sándor egyebekkel ezt is elfoglalta, Babilon város restaurálását tervezte és ott is halt meg Nabukodonozor palotájában; az ő halála után Babilon a triparadeisosi gyülésen (321) I. Seleukosnak jutott, aki azonban kénytelen volt az elébb Antigonostól elragadni. Igy került Babilonia elébb a szirus, majd (140) a pártus birodalomhoz. A rómaiak háromszor foglalták el, de egyszer sem hosszu időre: nevezetesen Trajanus alatt (Kr. u. 114.), Septimius Severus (199) és Julianus (363) elején. 636. a khalifák megbuktatván a szasszaniák új-persa birodalmát, elfoglalták Babilont, mely 1638-ig csak egyszer cserélt gazdát (a khalifák helyett a persákat), azóta pedig Törökországoz tartozik.

Khald építészet

l. Építészet.

Khald nyelv és irodalom

l. Khaldea és Arameus nyelvek.

Khald periodus

újabban Halley-féle periodusnak nevezik (l. o.).

Khalibi

hosszmérték, l. Pik.

Khalica

(új-héber a. m. saru-leoldás), zsidó szertartás, melynek (Mózes V. k. 25,5-10 szerint) akkor van helye, ha valaki magtalanul elhalt testvérének özvegyét nem akarja feleségül venni, hogy «felépítse testvérének házát». Manapság ezt a sógorsági nászt (levirátust, új-héber jibbum), mely már régóta nincsen gyakorlatban, rendesen a K. helyettesíti.


Kezdőlap

˙