Királyi

kisközség Nyitra vármegye vágsellyei j.-ban, (1891) 1109 magyar és tót lakossal.

Királyi

Pál, publicista, politikus, szül. Szepetneken (Zala) 1821 aug. 12-én, megh. Budapesten 1892 máj. 25. Alsóbb és középiskoláit Nagy-Kanizsán végezte a kegyesrendiek gimnáziumában; azután a pesti egyetemre jött jogot hallgatni, az 1843-44-iki országgyülésen Pozsonyban időzött mint joggyakornok, s ekkor irta meg a gróf Batthyány Kázmér által kitüzött (Robot és Dézsma) nemzetgazdasági kérdésre vonatkozó pályaművét, mely a második jutalmat nyerte el. Azután Pesten a hirlapoknál talált foglalkozást. Először is a Magyar Néplapnál, majd az Urházy szerkesztés alatt megindult Magyar Postánál dolgozott, 1845. pedig a Helmeczy-féle Jelenkorban a külföldi rovat vezetését vette át, mig 1848. ő maga lett a már akkor hanyatló lap szerkesztője, de csak julius végéig. A szabadságharc alatt katonáskodván, a fegyverletétel után közlegénynek soroztatott be s hat éven át a hazán kivül tartózkodása alatt etnográfiai s történeti tanulmányokat gyüjtött; elkészíté Dalmácia történetét a magyar uralom alatt, s a dalmát és montenegrói népszokások ismertetését, melyek azonban nyomtatásban meg nem jelentek. 1858 téli szakában irta Szigetvár 1656. címü 4 kötetes regényét, mely a következő évben nyomtatásban is megjelent. Ugyancsak 1858-ban vette át a Pesti Napló felelős szerkesztését, s vezette azt nagy nehézségek közt, a cenzura önkényének s folytonos zaklatásoknak kitéve Kemény Zsigmond, Falk Miksa, Danielik János, Pompéry, Salamon F. és Greguss Ágost társaságában 1860 márc. 1-ig, midőn az ellene támasztott sajtóvétségi per miatt, nem akarva, hogy ennek a lapra is bénító hatása legyen, a szerkesztőségről lemondott, melyet az akkori főmunkatárs, Kemény Zsigmond vállalt magára, mig ő azontul mint egyszerü munkás járult a hazafias eszmék terjesztéséhez. 1861 jan. 2., már mint akkor tekintélyes iró s politikus és szilárd jelleme miatt köztiszteletben álló férfi, Pest főváros tisztújító gyülésén főjegyzővé választatott, ugyanez évben Zala vármegye letenyei választó-kerülete országgyülési képviselőjéül hivta meg, s ez idő óta ugy a fővárosi bizottságnak, mint az országgyülésnek egyik vezértagja maradt. Az 1860-iki országgyülés feloszlatása után főjegyzői hivatalát folytatta, mig a fővárosi közgyülésnek a provizorium alatti törvénytelen eljárások ellen általa szerkesztett szabadelvü s bátor hangu peticiók folytán, királyi biztos közbejöttével okt. 29. főjegyzői állásától felfüggesztetett s hűtlenségi kereset alá vétetni rendeltetett, azonban ugyanazon év végén királyi kegyelmet nyert. A kiegyezés után, 1869. újra országgyülési képviselővé lett megválasztva, 1881. pedig ő foglalta el, mint Deák Ferenc közvetlen utóda, Budapest belvárosi választó-kerülete képviseletének díszes helyét. A főváros törvényhatósági életében folyvást vezérszerepet vitt, mint tanácsadó, indítványozó s kitünő szónok, s e mellett a társadalmi s egyesületi mozgalmakban is fáradatlan tevékenységgel működött. Az utóbbi országgyülési időszakok alatt a csáktornyai választó-kerületet képviselte, s a mérsékelt ellenzéki, később nemzeti párt elnöke volt. A pártvezér, Apponyi Albert gróf oldalánál s a tanácskozásokban élete végéig törhetetlen szorgalommal vett részt. A hazai művészetek különböző ágai is meleg pártolót, hatályos szószólót találtak benne, az országos magyar daláregyesület 1870-ik évi nagy ünnepélyének rendezése nagy részében az ő érdeme, s miután az egyesület őt választotta elnökévé: ennek legfényesebb korszaka az ő elnöki nevéhez van fűzve s főleg az ő közbenjárásának köszönheti, hogy 1875-ben az országos zeneakadémia életbe léphetett. 1873. Liszt Ferenc 50 éves művészi jubileuma alkalmával az ő indítványára szavazta meg a fővárosi hatóság a «Liszt stipenium» c. 10,000 forintos alapítványt, mely a zeneakadémia legkiválóbb növendékei közt 200-200 forintjával kiosztatik; az ő közvetítésének érdeme volt, hogy sikerült Liszt Ferencet állandóan a magyar zeneakadémiához kötni. 1888. ő volt az Erkel Ferenc jubileuma megünneplésére alakult nagybizottság elnöke is. A népszinház építése érdekében az első mozgalomtól kezdve a bevégzésig hatályosan működött. A Magyar iskolaegyletnek munkás tagja volt, neki végrendeletében 10,000 forintot hagyott. Az irói segélyegylet működésében is mint igazgató választmányi tag melegen érdeklődött, s általában minden kulturai s emberbaráti feladat előmozdításában szivesen vett részt. Egyike azoknak, kik a fővárosi hatóságban a magyarság most már diadalra jutott nehéz küzdelmét bátor kitartással végig küzdötték, nem volt soha nemzeti ügy s érdek a szőnyegen, melyet hiven nem védett volna. A közoktatási bizottságban, melynek sok éven át volt vezértagja, a nemzeti szellem győzelme a tanításban jó részben neki köszönhető. Politikai jellemének függetlenségét minden viszonyok közt megőrizte, s ezért nem lehetett másfél évtizeden át kormánypárti, ezért nem maradhatott a belvárosnak folytonos képviselője, mert győződését semmi áron és senki kedvéért meg nem tagadta. Ily szellemben működött a fővárosi választásoknál s a közgyüléseken, s csak szelleme és jelleme ez erejének tulajdonítható, hogy a fővárosban mégis megtarthatta vezérszerepét. Ehhez járul szelid, engesztelő s békéltető modora, ha élesekké lettek az ellentétek, s káros szakadás fenyegette a fővárosi érdekeket. V. ö. Vasárnapi Ujság 1861. 51. sz., arcképpel; Magyarország és a Nagyvilág 1866. 50. sz. arcképpel; Ország tükre 1862. 1. sz., arcképpel; Századok 1895 jun. füzet.

Királyi adomány

(Donatio Regia), 1848-ik év előtti magánjogunkban a király kormányzati cselekménye, mely által valamely jeles honfinak érdemeit nemes birtoknak örök időkre átruházásával jutalmazta. Verbőczy fogalommeghatározása szerint (A K. I. r., 13. § 2.) Donatio est jurium possessionariorum in jurisdictionem Sacrae Coronae Regni legitimae redactorum, perennalis per Principem cuipiam observitia vel praelarus virtutes facta collatio. L. Adományrendszer és Gyökeres jog.

Királyi ár

l. Postaregále.

Királyi béke

(Königsfrieden), Nagy Károly birodalmában «a birodalom közrendje»; fentartásában a királyi küldöttek működtek közre.

Királyi család

A magyar királyi családot alkotják a király neje, az elhalt király özvegye, a magyar királyi (örökös) hercegek és ausztriai főheregek, kik a trónörökösödési törvények értelmében a közös törzsatyától egyenrangu és törvényes házasság által származnak, valamint ezeknek nejei, esetleg özvegyei; továbbá ugyancsak az említett származással biró királyi hercegnők, ausztriai főhercegnők férjhez menetelükig, de idegennel házasságra lépve elválnak a családtól. A K. tagjai ugyan már alattvalók, de azért több tekintetben kivételes jogállást élveznek. A királyné osztozik a király tiszteleti jogaiban, címe «felség» és a király után első személy az államban. Hajdan, I. Ferdinándig, külön udvartartással birt, külön zászlósai, palotatisztjei stb. voltak. Mindebből a mai napra csak az maradt fenn, hogy a veszprémi püspök a királyné kancellárja címet viseli. A királyné is megkoronáztatik (l. Koronázás), de hitlevelet nem ad ki és a koronázással az állam ügyeire befolyást nem nyer. a királyi hercegek és hercegnők címe «fenség», magasabb büntetőjogi oltalom alatt állanak, bizonyos ügyekre ki vannak véve a közönséges törvényszékek hatásköréből, különös biróságuk van az udvarnagyi hivatalban és a nagykoru királyi hercegek a magyar főrendiháznak tagjai; de másnak, valamint a házi törvényeknek, ami szintén több jogi eltérést okoz. L. Főherceg.

Királyi előadások

(propositiones regiae), 1848 előtt közjogunkban a korona által elkészített, s tárgyalás végett az országgyülés elé terjesztett tárgysorozat. Az országgyülés az által vette kezdetét, hogy azt a király személyesen vagy királyi biztos által megnyitotta, s trónbeszéd mellett a K.-at a rendeknek átadta. A K. a felső és alsó tábla vegyes ülésében felolvastattak. A K. tehát egyik módja volt annak, miként az országgyülési tanácskozás és határozás alá tartozó tárgyak az országgyülés elé hozattak; a másik mód a Karok és Rendek kivánalmai (postulatumai) voltak, melyeket, ha tárgyukat valamely sérelem miatt emelt panasz képezte, sérelmeknek (gravamen) nevezték. A K. ugy látszik Zsigmond király korából erednek. Szokás volt a K.-at a meghivó királyi levelekben a vármegyékkel közölni. A K. tárgyalása minden más tárgyat megelőzött, azok elintézése előtt, 1791-ik év előtt már tárgy tárgyalás alá rendszerint vehető nem volt. Ez is ismételten élénk vitákra adott alkalmat, mert nem egyszer megörtént, hogy a K. letárgyalása után az országgyülést hamar berekesztették, s igy az országgyülés kivánalmaival szóhoz nem juthatott. A K. első sorban tárgyalását rendelték az 1495. XXV. és az 1723. VII. t.-cikkek, s még az 1791. XIII. t.-cikk biztosította a nemzetet, «hogy a K. kellően tárgyaltatván, az összes KK. és RR. minden jogos sérelmei mindenik országgyülésen valósággal és mulhatlanul orvosoltassanak: arról a király minden jövendő időkben is királyi tisztjénél fogva gondoskodni fog».

Királyi ember

(homo Regius), az iktatási parancsban névszerint kijelölt az az ember, aki a káptalani emberrel (homo Capitularis) az iktatást véghez vitte. A K.-nek nemesnek kellett lennie, s birtokosnak mindazokban a megyékben, amelyekben az adományi javak feküdtek, vagy legalább a megyében, ahol a főjószág volt. Erdélyben a K.-t egyszerüen Regiusnak nevezték; kir. táblai vagy kormányszéki irnokot is lehetett kiküldeni, akinek sem nemesnek, sem birtokosnak nem kellett lenni.

Királyi eskü

a király koronázáskor alkotmányunk biztosítására letett és az ország törvényei közé becikkelyezett eskü. Ha a trónörököst még elődének életében koronázzák meg, az esküt szintén leteszi, de a törvénybe iktatást az uralkodó király szentesíti. A K. már ősrégi szokáson alapszik. Ugy látjuk, hogy Szt. István is tett már hasonló esküt, II. András óta pedig az eskü kiegészítő része a koronázásnak, amint az jelenleg a trónörökösödési törvények si előirják. A K. III. Andrásig csak általában említi az alkotmány fentartását, de ez időtől részletezőbb és mai nap a királyi hitlevél (l. o.) rövid kivonata. Szövegét, mely I. Ferdinánd, illetve III. Károly óta alig változott, az országgyüléss állapítja meg és elfogadás végett a királynak küldöttségileg nyujtja át.

Királyi felségjogok

l. Felségjogok.


Kezdőlap

˙