Klonikus görcs

l. Görcs.

Klonovicz

(ejtsd: -vics) Sebestyén Fábián, lengyel költő, szül. Sulmieszycen 1551., megh. 1608-ban. Különösen szatiráiról nevezetes. Leghiresebb verse A tutajos, melyet a Danzigba utazó lengyel tutajosok épülésére és intésére irt, hogy honvágyukat csillapítsa. Ő ugyanis gabonatutajon megtette az utat Danzigig, ennek eredménye ez a könyv. Roxolánia c. latin költeményben a rután tájék szépségeit irta le. Szatiráiban a lengyel nemesi hierarkiát és a jezsuitákat ostorozza, ezért sok üldözést kellett szenvednie.

Klopódia

kisközség Temes vármegye verseci j.-ban, (1891) 1570 oláh, német és magyar lakossal, postahivatallal és postatakerékpénztárral, gőzmalommal.

Klopotiva

kisközség Hunyad vmegye hátzegi j.-ban, (1891) 1657 oláh lakossal.

Klopp

Onno, német történetiró, szül. Leerben (Frízország) 1822 okt. 9-én. Tanulmányai végeztével osnabrückben kapott tanári állást, majd V. György hannoverai király udvarába került, aki a hannoverai levéltár élére állította. Számos munkát irt, de valamennyit elfogult felekezeti avagy partikularisztikus nemzetiségi szempontból. A német történet keretébe vágó műveiben élesen megtámadja Poroszországot. Igy mindjárt első művében: Gesch. Ostfrieslands (Hannovera 1854-58, 3 köt.); Friedrich II. und die deutsche Nation (Schaffhausen 1860, 2. kias. 1867); Tilly im 30-jährigen Krieg (Stuttgart 1861, 2 köt.), a II. kiad. Gesch. des 30-järigen Krieges bis zum tode Gustav Adolfs c. alatt jelent meg (2. köt. 1890-1892). Midőn a poroszok 1866. V. György királyt országából elűzték, K. Hietzingbe kisérte urát és ott trónigényeinek védelmére több könyvet irt: Der Erbfeind Deutschlands; Der Berliner Hochverratsprozess wider den Staatsminister Graf Platen; Die Hannoveraner von Eisenach; Das preussiche Verfahren in der Vermögenssache des Königs von Hannover (1867-68). Hietzingben 1874. át is tért a kat. hitre. V. György halála után megirta annak életrajzát (1878), később pedig Károly Lajos főherceg udvarához került mint a főherceg gyermekeinek tanára. Irodalmi munkásságát új állásában is folytatta, és mert Leibniz összes műveinek kiadását a hannoverai levéltárból való kitiltatása folytán be nem fejezhette (csak 11 kötet jelent meg), új nagy munka megirásához fogott: Der Fall des Hauses Stuart u. die Succession des Hauses Hannover in Gross-Britannien u. Irland, im Zusammenhang der europäischen Angelegenheiten (összesen 14 kötet, Bécs 1875-87), mely munka nagyobbrészt levéltári alapon készült, de felekezeti szempontja miatt még sem aratott nagy sikert. Hazai történetünket érdekli: Das Jahr 1683 und der folgende grosse Türkenkrieg (Graz 1882) és a Corrispondenza epistolare tra Leopoldo I. Imperatore ed il Padre Marco d'Aviano (u. o. 1888).

Klopstock

Frigyes Gottlieb, német költő, szül. Quedlinburgban 1724 jul. 2., megh. Hamburgban 1803 márc. 14. Apja ügyvéd volt, akinek 14 gyermeke között K. volt a legöregebb. Már mint gimnáziumi tanuló sok költői tehetséget árult el s mikor 1739. a pfortai iskola növendéke lett, nagy buzgalommal tanulmányozta az ó-klasszikai irókat. 1745. Jenába ment, hogy teologiát tanuljon és akkor irta meg a Messiás három első énekét, de csak prózában. A három első ének a Bremer Beiträge-ben jelent meg. Bodmer azonnal megismerte K.-ban Milton szellemi rokonát és őszinte lelkesedéssel nagy jövőt jósolt neki. K. azalatt, aki Lipcsében mint lirikus is produktiv volt és ott közzétette néhány legszebb ódjáját, egy tekintélyes családhoz ment Langensalzába nevelőnek. Ott szenvedélyesen belezeretett nagybátyjának, Schmiednek leányába, Mária Zsófiába, akit Fanny név alatt örökített meg. Minthogy a leány nem viszonozta szerelmét, elfogadta Bodmer meghivását és Zürichbe ment. 1751. Bernstroff miniszter közbenjárására V. Frigyes dán királytól 400 tallér évdíjat kapott, hogy Kopenhágában befejezhesse a Messiást. Hazautaztában megismerkedett Moller Metával, aki 1754. a felesége lett. Boldog házasságának első éveiben költészetének zenitjére ért. Ez időben jelentek meg K. legkorábbi prózai dolgozatai; 1757. Ádám halálával (magyarul kiadta Sikos István, Győr 1812) a szinpadon is kisérletet tett és nagyon művelte a vallásos költészetet. 1758. elvesztette hűséges metáját (ódáiban Cidli név alatt örökítette meg). 1759-62-ig Dániában időzött, 1762-64-ig Quedlinburgban. Folyton dolgozva a Messiáson, megirta Salamon c. tragédiáját s a Hermannschlacht-ot, amelyből kiindult a mult században a lényegtelen, bombasztikus német bárdköltészet. 1791. egy Winthem nevü elhalt barátjának az özvegyét vette nőül. Azután gyors egymásutánban megirta a Dávid címü szomorujátékot és befejezte a Messiást. A költő hirneve messzire tul ment Németország határain. Főművét francia, német és olasz nyelvre lefordították (magyarra Tárkányi ford., Messiás, I. kiad., Pest 1871). 1773. befejezete a Die deutsche Gelehrtenrepublik címü prózai művet, amelynek bámulói közé a nagy Goethe is tartozott. 1775. Goethével ismerkedett meg, de a jó viszony kettőjük közt csakhamar megszakadt. Életének utolsó 28 évét folyton növekvő csendben töltötte, mert elkedvetlenítette az, hogy nyelvészeti kisérleteit nem fogadták eléggé melegen. Majd a politikai mozgalmak iránt lelkesedett, különösen a francia forradalom iránt. 1821. Quedlinburgban szobrot állítottak emlékére. K. nem tartozik ama költők közé, akiknak műveiben a maradandó elemek tulsúlyban volnának azok fölött, amelyek elenyésznek. Ellenben őt tekinthetik a németek nemzeti irodalmuk és költészetük második felvirágoztatójának, úttörőjének és megkezdőjének. A lirában volt a legnagyobb; ott is lirikus volt, ahol az hátrányára vált. Legértékesebbek ódái; ezekkel szemben egyházi dalai sokkal csekélyebb jelentőségüek. Ami nagy eposzát illeti, az mindama hibákban leledzik, amelyek a költő individualitásából vezethetők le. Érzéseinek hullámzásában nem volt képes plasztikus alakokat teremteni. A Messiás elbeszélő, epikus részei e szerint a leggyöngébbek és ebben is csak mint lirikus igazán nagy és a lirai deskripciókban K. többi műveit a közönség már nem olvassa s csakis az irodalomtörténész tud róluk. Drámái életében sem részesülnek nagy tetszésben; cselekményben, drámai bonyodalomban szegények és nem állnak másból, mint szentimentális lirai dialogokból. Művei igy jelentek meg: K. művei (7 köt., Lipcse 1798-1810); u. az (12 köt., u. o. 1798-1817); összes művei egy kötetben (u. o. 1839); stereotip kiadás 9 kötetben (az utolsó K. Méta szellemi hagyatékát tartalmazza, u. o. 1839); Poetische Schriften (kiadta Back, Stuttgart 1876).

Klopstockia

Karst. (növ., Klopstock-pálma), Új-Granada és Venezuela pálmája, 7 fajáról pálmaviaszt gyüjtenek.

Klór

Sárgás-zöld gázalaku kémiai elem. Vegyületeiben mint negativ gyök szerepel; jele Cl, atomsúlya 35,37. Ez elemet Scheele fekezte föl 1774., s az akkori teoriának megfelelően deflogisztizált sósavnak nevezte. Berthollet vizsgálatai alapján 1785. a K. a sósav oxigénvegyülete. Azon időben ugy a sósavat mint a K.-t a nem ismert murium v. muriatum gyök oxigénvegyületének tekintették. Gay-Lussac és Thénard, de különösen Davy vizsgálataiból kitünt, hogy a kérdéses test elem. Davy nevezte el K.-nak a görög clwhoV a. m. sárgás-zöld szó alapján. A K. a természetben szabad állapotban nem fordul elő; a fémekkel való vegyületei, a kloridok nagyon közönségesek. Közöttük legelterjedtebb a kősó (NaCl); más fontosabb természetben előforduló kloridok a sylvit (KCl), a karnallit (KCl.MgCl2.6H2O), a tachhydrit (CaCl2.2MgCl212H2O) stb. Nemcsak az ásványok között, de ugy növényi, mint állati organizmusban kloridokat találunk. Előállítása sósavból történhetik. Ha ugyanis sósavat erősebben oxidáló anyaggal (mangánhiperoxid, káliumklorát, káliumkromát, káliumhipemanganát stb.) melegítünk, a sósav hidrogénjéből viz lesz, mig a K. kiszabadul. Előállítása kicsinyben ugy történhet, hogy darabos mangánhiperoxidot gömbölyü fenekü lombikba teszünk és reá füstölgő sósavat öntünk. Enyhe melegítéskor K. fejlődése megindul. Az ilyenkor fejlődő K. azonban jelentékeny mennyiségü sósavjait ragadja magával, ezért vizen kell átvezetni, amely a sósavjait elnyeli. Az igy előállított K. természetesen nedves, megszárítás végett tömény kénsavon vagy klórkalciumos csövön vezetjük át. Ugy is szokás előállítani, hogy klórnátrium és barnakő elegyét kénsavval melegítik. Célszerü előállítási módja az, hogy káliumdikromátot tömény sósavval melegítünk. Kis mennyiségü K.-t kényelmesen klórmészkőből készíthetünk, azt ecettel v. híg savval leöntve; igy szokás K.-t fejleszteni, ha azt valamely helyiség dezinficiálására használjuk. A K. gyári előállítása szintén mangánhiperoxiddal sósavból készül, csak hogy a képződő mangánokloridot ismét hiperoxiddá alakítva, újból felhasználják (Weldon eljárása). Más használt gyári előállítási módja a Deacon megállapította eljárás, mely lényegében abban áll, hogy rézszulfát-oldattal itatott, kiszárított és 400° -ra felhevített téglákra sósavgáz és levegő elegyét vezetik. Ez előállítási mód azon alapul, hogy a levegő oxigénje rézszulfát révén oxidálja a sósavat; a rézszulfát látszólag változatlan marad. Erősen lehűtve zöldessárga folyadékká sűrüdik, mely -33,6° -on forr s -102° -on megfagy. A gazalaku K. a levegőnél jóval nehezebb, erre vonatkoztatott sűrüsége 2,45. Egy liter 0° -u és 760 mm. nyomásu K.-ház súlya 3,173 g. Vizben meglehetősen oldható. Közönséges hőmérésken 1 térfogat viz közel 2,5 térfogat K.-t nyel el. E K.-ral telített vizet klórviznek nevezik; a kémikus kémlőszerül használja. Esetleg gyógyszerül is használját (foszformérgezés). A magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos (Aqua chlori). Ha erősebben leghűtött (0°) vizbe K.-gázt vezetünk, fehér pikkelyszerü kristályos test válik ki, a klórhidrát Cl2.10H2O. A K. nagyon erélyes elem; már közönséges hőmérséken egyesül fémekkel és kloridok képződnek. A pozitivebb fémek felhevítve elégnek benne. Nemcsak pozitiv, hanem több negativ elemmel is közvetlenül egyesül. A hidrogénnel is könnyen egyesül. Igy ha egyenlő térfogatu K. és hidrogénből álló elegyet csinálunk, az sötétben eláll; de ha a nap sugarai érik, avagy meggyujtjuk, a K. a hidrogénnel explozióval egyesül (klórdurranó gáz). Viz jelenlétében erősen oxidáló anyag. A K.-viz sötétben változatlan marad, a világosságon azonban megromlik, mert a K. a hidrogénnel egyesülve, sósavat képez, mig az oxigén kiszabadul. A jodidok v. bromidok oldatához K.-vizet elegyítve, jód, illetőleg bróm válik szabaddá. Ha vizben oldott oxidálható anyaghoz K.-gázt vezetünk, az oxidálódik. Különösen szénvegyületeket, növényi festékeket oxidál, halványít el a K., miért is ilyen célokra gyakran használják. A K. rossz magyar neve halvany is e sajátságára vonatkozik. Erős dezinficiáló szer. a K. vegyületeiben mint negativ gyök szerepel; rendesen 1 vegyértékü, de vannak oly vegyületei is, amelyekben 3,5 illetőleg 7 vegyértékü. A szabad K.-t szagáról ismerhetjük fel, pontosabban arról, hogy a jódkáliumos keményítőt legcsekélyebb nyoma is megkékíti. A kloridokban lévő K.-t arról ismerjük fel, hogy ezüstnitráttal fehér turós csapadékot kapunk, mely ammoniában könnyen oldódik. A K.-t különösen a klórmész gyártására használják, továbbá más kémiai készítmények előállításakor, továbbá halványításra és dezinficiálásra.

A K. a leghevesebben ható mérges gázok egyike, mely különösen papirgyárakban, fehérítőkben, klórmészgyárakban, kémiai dolgozókban szokott szerencsétlenségekre okot szolgáltatni. Még a növények is oly érzékenyek e gáz iránt, hogy azok már oly híg klórtartalmu levegőben is kiasznak, melyet az ember még meg sem érez. A mérgezés szimptomái leginkább a lélegző utakon mutatkoznak, melyeknek nyálkahártyáján a K. sósavvá változik át; nátha, mellszorulás, fuladási rohamok, heves köhögés, esetleg a hangrés pörcse következtében fuladási, vagy a sziv megállása folytán szivbénulási halál következik be. a mérgezés ellen legjobb a vizgőz belélegzése és csillapító gyógyszerek (morfin stb.) adása, első sorban a friss levegőről gondoskodás s ezért a mérgezést okozott foglalkozás abbanhagyása. A K.-t mint gyógyszert fertőtlentőként szoktuk használni azon tulajdonsága alapján, hogy szerves anyagokkal érintkezve, ezektől hidrogént von el, szintugy a viztől is, s az ekkor eből felszabaduló oxigén hevesen oxidálja és elroncsolja a fertőző csirák protoplaszmáját, tönkre teszi azokat. Ezen alapszik az u. n. Morveau-féle füstölés, melynél 7,5 gm. barnakövet, 10 gm. konyhasót és 20 gm. higított kénsavat (egyenlő rész angol kénsav és viz) adunk össze, mikor is annyi klórgáz képződik, mely 30 köbméter szobaterületnek a dezinficiálására és szagtalanítására elegendő. A K. ugyanis szagtalanítást is eszközöl, mert a kénhidrogénből szintén elvonja a hidrogént, s az igy képződő sósav ismét ammoniakot köt meg. A K.-füstölésnek azonban inkább csak lakatlan helyiségek dezinficiálásánál van alkalma, a betegszoba fertőtlenítése ily úton (p. a klórmészből fejlődő k. segélyével) nem sikerül, mert a fejlődő K. mennyisége a fertőző ok elpusztítására elégtelen; nagyobb mennyiségben való fejlesztését pedig tiltja az emberre való káros hatása. A K.-nak folyadékban elnyelt állapotában való használata fertőtlenítés céjából ez időszerint szintén nem divatos, bárha ebbeli hatása kétségen kivül áll; bebizonyult ez a boncolóterembeli sértéseknek és a gyermekágyi láznak kezelésében, mely utóbbinál halhatatlan hazánkfia Semmelweiss alkalmazta először a klórvizet, s ezáltal ez újabb, Listertől származó sebkezelés végtelen jelentőségü fejlődését indította meg.

Klorál

(chloral, tricloraldehid), CCl3.COH. E vegyületet, ugyszinte a K.-hidrátot Liebig fedezte fel 1832.; kémiai összetételét Dumas állapította meg 1834. Kémiai szerkezetét illetőleg megjegyezzük, hogy az acetaldehidból vezethető le, abban a metilcsoport hidrogénjét klórgyökkel helyettesítve:

[ÁBRA]

Előállítása rendesen borszeszből történik. Lehetőleg vizmentes borszeszbe klórgázt vezetnek; eleintén a folyadékot lehűtik, utóbb közönséges hőmérséken, végül a felmelegített folyadékba vezetik a klórt. A kémiai átalakulást a következő egyenletekkel magyarázhatjuk:

[ÁBRA]

A klór alkoholra való hatásakor azonban a K. mellett más vegyületek is keletkeznek. A reakció produktuma a lehüléskor kristályos tömeggé mered meg, mely lényegében K.-alkoholátból és K.-hidrátból áll. A K. előállítása végett tömény kénsavval összerázzák, addig hevítik, mig a sósavgáz fejlődése megszünik, végül a kénsav felett összegyülő folyadékot, a K.-t leöntik és desztillációval megtisztítják. Tisztán előállítva híg, folyó, átható szagu folyadék, fs. 1,50, fp. 94,4 C°. Hosszabb idei eltartáskor lassacskán polimerizálódik és a szilárd halmazállapotu meta-K.-lá alakul. A meta-K. 3 molekula K. egymással való vegyületének tekinthető (CCl3. CHO)3. K.-t vizzel elegyítve erős melegedést észlelünk; ilyenkor u. i. a K. a vizzel kémiailag egyesül és K.-hidrát (l. o.) képződik. Az alkohollal is egyesül, vele a kristályos K. alkoholátot képezve. Oxidáló anyagok trikorecetsavvá alakítják; más sajátságaira nézve is az aldehidek sajátságaial megegyező.

Klorálhidrát

(choloralhydrat, trichloraethylidenglycol), a klorál és viz vegyülete:

CCl3.CHO+H2O = CCl3.CH(OH)2

klorál klorálhidrát

Előállítása ugy történik, hogy klorált 1/10-ed sr.-nyi vizzel elegyítenek; ilyenkor felmelegedés közben a K. képződik. Kihüléskor a folyadék kristályos K.-tá mered meg. Meleg kloroformból átkristályosítva szép laza kristályokból áll. E vegyületet Liebig fedezte fel, gyógyszerül Liëbreich ajánlata óta (1869) alkalmazzák. Tisztán előállítva szintelen, az egyhajlásu kristályrendszerbe tartozó kristályokból áll. Fs. 1,90, op. 58 C°. Szaga nem kellemetlen, gyümölcsre emlékeztető, de kissé szúrós. Ize keserü. Vizben igen könnyen oldható; borszesz és éter is oldja. Közönséges hőmérséken is illó. Hevítéskor 100° körül forr, de egyúttal vizre és klorálra bomlik. A klorál oldatához lúgot elegyítve, az azonnal teljes zavarossá válik; ilyenkor u. i. a K. elbomlik és hangyasavas só meg kloroform képződik (kloroform előállítása). Fontos gyógyszer (álomhozó); a magyar gyógyszerkönyvben hivatalos. L. még Klorál.


Kezdőlap

˙