Labdatövis

(növ., labdaborz, Echinopus Tourn., Echinops L.); a csöves fészkesek kórója 75 fajjal az óvilágban, hazánkban 6. Virágcsoportja labdaforma, nagy, gömbölyü, kék vagy fehér. Az E. sphaerocephalus L. 1-2 m.-nyi, levele szárnyas hasábu, tövisfogu, szürke, a visszája fehér molyhu, virágzata fehér. Nálunk bokros helyeken elég gyakori, másutt kertbe ültetik s onnan el is vadul. Magról vagy tőkedarabról könnyü szaporítani. Parkba v. nagyobb sétakertekbe célszerü, egyszeri ültetés után alig kiván valami gondozást. V. ö. Bunge, Ueber die Gattung Echinops (Szt. Pétervár 1863). Az E. Ruthenicus, l. Szamárkenyér.

Labdázás

az a rendszeres testmozgás, amely a labdának nevezett gömbölyü testeknek bizonyos szabályok szerint történő el- vagy feldobásából, ököllel v. bottal kiütéséből, v. lábbal való felrugás által (l. Foot ball), vagy a labdának repülése közben való elfogásából és visszahajtásából, vagy végre a labdaütés elől való menekülésből áll. A L. mint testet edző mulatság és időtöltés már a legősibb korban ismeretes volt. Az egyiptomi hieroglifek között gyakran fordul elő a több labdával játszó női alak. A régi görögöknél, hogy már divatozott a L., az kitünik Nausikaának, a feákok királya leányának példájából, továbbá a spártai nők és férfiak testgyakorlataiból, az eldobott v. felhajított labda elfogására vonatkozó adatokból; a régi görögök Urania játéka, mely a magasra feldobott labda elfogásából állott, nagyon is rokon a mi népszerü kapós játékunkkal. A rómaiaknál még nagyobb mérvben volt elterjedve a L., amit világosan mutat az is, hogy a játszólabdáknak különböző elnevezése maradt reánk (pila, follis, paganica stb.). A rómaiaknál különösen kedvelt volt a L.-nak az a neme, melynél a labdát ököllel ütötték ki, e célra a jobbkézre külön labda-kesztyüt húztak fel. A L. azonkivül hogy erőkifejtésre indít, még felettébb ügyessé és elevenné teszi a testet s mint társasjáték felvidítólag hat, minélfogva ugy a gyerekeknek mint a felnőtteknek egyaránt ajánlható, annál is inkább, mert a végtelenig menő játékváltozatok (l. Labdajátékok) lehetővé teszik, hogy minden koru egyén az ő testi képzettségének és erejének megfelelő labdajátékot gyakorolhasson. De még a testi fogyatkozásokban szenvedők is találnak oly labdajátékot, amelyet minden baj és veszély nélkül űzhetnek.

Labdázó hely

az a nyitott vagy zárt helyiség, ahol a labdajátékot űzik. A labdajátékok különböző fajához képest a L. is különböző lehet. Tágasnak, szélesnek és hosszunak s lehetőleg apró kaviccsal, v. kurta gyeppel borítottnak s lehetőleg egyenletesnek kell lenni azon L.-nek, ahol a messzedobással és kifutásal járó labdajátékokat gyakorolják, p. a különböző métákat, a rótát, a kapóst stb., mig viszont az u. n. duplex játékok számára elegendő a faltól v. palánktól számított 6-8 m. távolság s a fal mellett jobb-balra 3-3 m. szélesség. A cricket (l. o.), a croquet (l. o.) és a lawn-tennis (l. o.) játékok számára a L.-et külön el kell készíteni. Zárt helyeken is többféle labdajátékot lehet sikerrel gyakorolni.

Labé

Lujza Charlin, francia költőnő, szül. Parcienben 1514 és 1526 között, meghalt 1566 tavaszán. Atyja kötélverő volt (innen La belle Cordiere) és kiváló nevelésben részesítette leányát, ki korán szenvedélyes szerelemre gyuladt egy nemes lovag iránt. Ezen szerelmének visszhangja az a 3 elégia és 24 szonett, melyet egy csinos allegoriával (Début de Folie et d'Amour) 1551. bocsátott közre. Még 1551 előtt nőül ment Perrin gazdag lyoni gyároshoz, kinek háza ez óta központja és találkozója lett a kiváló iróknak és művészeknek. Műveit Ch. Boy újra kiadta 1887. V. ö. Gonon P. M., Documents historiques sur la vie et les meurs de L. L. (Lyon 1844); Laur, L. L. (Strassburg 1873); Latkóczy Mihály, A renaissance egy elfeledett nőköltője (Fővárosi Lapok 1881).

Lábelferdülések

a láb állásának rendetlenségei, melyeknél a láb- vagy a bokaízületben vagy a lábtőcsontok között levő ízületben rendes helyzetét maradandóan megváltoztatta s ezzel rendes működésére kisebb-nagyobb fokban alkalmatlanná lett. Ezen bajok nagyobbrészt világra hozottak, noha a későbbi életkorban is keletkezhetnek. A L. általában következő négy alakban jelennek meg, melyek gyakoriságuk szerint igy sorakoznak: 1. dongaláb (l. o.); 2. lúdtalp (l. o.); 3. lóláb (pes equinus), az a rendetlen lábállás, melynél a láb a bokaízületben erős talpi hajlításban, azaz nagy fokban nyujtott állásban van, ugy hogy csak a láb vége éri a talajt, minek következése az, hogy a lábujjak tul vannak a láb hátára hajlítva s a láb a lábközépcsontok fejecsére támaszkodik a járásnál, mig a sarok messze fel van húzva s a talajt nem érheti. Ez által a láb a ló lábához hasonló némileg s innen kapta nevét. Legtöbbször az alszáron levő hajlitó izmok erős zsugorodása okozza, v. néha az alszáron levő feszítő izmok bénulása, mikor bénulásos lólábnak (p. equinus paralyticus) hivják. Igen sokszor a dongaláb állásával v. szövődve, mikor azután egyike a legnehezebben javítható lábelferdüléseknek. A sarkot felhúzó izmok inainak, köztük legtöbbször az Achilles-ínnak bőralatti átmetszésével gyógyítható kellő nyujtókészülékek felhasználásával. A bénulásos lóláb gyógyítása a bénult izmok elektromozása (faradizálás), masszálása által történhetik. 4. Kampós láb (pes calcaneus), azon rendetlen lábállás, melynél a láb a bokaízületben tulságos háti hajlításban van, ugy hogy alsó vége felemelkedik s a sarok erősen lesülyed. A láb csak a sarokkal érinti járásnál a talajt, a láb középrésze s az ujjak fel vannak emelve a levegőbe. A láb háta ennélfogva közelebb áll az alszárhoz s a talp kissé előre néz, ha az egyén fennáll. Az alszárizmok mellső csoportjának v. a bokaízület felett futó inaknak zsugorodása okozza, kivételesen az alszárizmok hátsó (hajlító) csoportjának bénulása. Igen makacs baj, melyen csak hosszas kitartással és szakértelemmel alkalmazott nyujtógépekkel, esetleg a bénult izmok faradizálásával egybekötve lehet segíteni.

Labellum

(növ.) a. m. ajakacska, mézajak v. ajakszirom, l. Kosborvirág és Gynandrae.

Labeo

Antistius Marcus, kiváló római jogtudós, szül. Kr. e. 54 körül, megh. Rómában Kr. u. 17. Számos fontos jogi művet irt, körülbelül 400 könyvben, melyekben ugy a polgári (jus civile), mint az egyházi (jus pontificium) jogot tárgyalta, továbbá a 12. törvénytáblát (XII. tabulae) is magyarázta. Augustus vele szemben C. Capitót pártfogolta, s midőn L. e miatt vonakodott a konzuli méltóságot elfogadni, kegyvesztett lett. Követői iskolát alapítottak (először M. Coccejus Nerva, a hasonló nevü császár nagyatyja), melynek hiveit Procolus (l. o.) után Procolianusoknak nevezték.

Laber

Hadamar von, középkori német tanító költő, a Laber bajor nemes család ivadéka, Bajor Lajos német császár hűbérese volt és a XIV. sz. első felében élt. Főműve, melyet 1340 körül irt, egy allegoriai munka: A vadászat, melyben önmagát vadásznak, szivét kutyának és kedvesét vadnak tünteti föl. Nem érdektelen és szép részletekben nem szegény munka, de az allegoria sem költői, sem szellemes. Művét, melyet a középkorban nagyra becsültek és sokszor utánoztak, kiadták J. A. Schmeller (1850) és K. Stejskal (1880).

Laberdan

l. Halkonzerválás.

Laberius

Decimus, római lovag és kiváló szinműiró, szül. Rómában Kr. e. 105 körül, megh. u. o. Kr. e. 43. Minthogy szabad ember volt és előkelő családból származott, alkalmi vígjátékaiban (mimi) senkit sem kimélt és Caesart is gyakran köznevetség tárgyává tette. A diktátor, hogy megboszulja magát, Rómába hivta a rabszolga származásu Publius Sirust, s kényszerítette L.-t (ki ekkor már 60 éves volt), hogy fellépjen a nyilvános szinpadon és versenyezzen Sirusszal a Caesar által kitűzött jutalomért. Macrobius (Sat. II. 7.) megőrizte azt a prologot, mellyel L. az előadást megnyitotta (magyarra ford. Ponori Thewrewk Emil, Figyelő 1877). L. mimusai közül 44-nek címét ismerjük, néhánynak töredékei is fenmaradtak. V. ö. Bertini, Frammenti dei mimi di D. Laberio equite romano (Saluzzo 1884); Ribbeck, Comic. latin. reliquiae.


Kezdőlap

˙