Lamego

(az antik Lama), város és püspöki székhely Beira Alta portugál tartományban, 80 km.-nyire Portótól, a Baroza egyik mellékvizénél, festői vidéken, (1878) 8385 lak., egykoron hires bortermeléssel és húsfüstöléssel. A portugálok történelmében ismeretes az 1143. itt tartott országgyülésről, mely a trónöröklést és a cortes összehivását szabályozta.

Lámek

a bibliai elbeszélés szerint (Mózes I. 4.) Mathusálem fia. Két felesége volt. Ada és Czillá; az előbbi a bibliai monda szerint Jábálnak, a pásztorok ősének és Jubálnak, a zene feltalálójának, az utóbbi pedig Tubalkajinnak, a kovácsok ősének anyja.

Lamella

(lat.), vékony lemez mindenféle fémből, de különösen aranyból.

Lamellibranchiata

(állat), l. Kagylók.

Lamellicornia

(állat), az öt lábtőízes bogarak egyik csoportja, ahova a cserebogarak, virág-, szarvas-, óriási, stb. bogarak tartoznak. L. Lemezescsápuak.

Lamellirostres

(állat), l. Fürészcsőrüek.

Lamennais

(ejtsd: lamne) Hugó Róbert, francia kat. egyházi iró, szül. St. Malóban (Bretagne) 1782 jun. 19., megh. 1854 febr. 27. 33 éves korában a papi pályára lépett. 1816. Essai sur l'indigference en matiére de religion címü munkájának első kötetével nagy feltünést keltett. Ragyogó irály, emelkedett szellem, meleg vallásos irány jellemzik e munkáját. Nem szabatos, merész tételei azonban aggodalmakat is keltettek a katolikusok között. Fáradhatatlanul irt politikai lapokba is. 1823. és 1826. sajtóvétségek miatt el is itéltetett. 1830. a juniusi forradalom után keletkezett új állapotokért rajongott. Lacordaire és Montalembert-rel együtt az Avenir c. szabadelvü katolikus lapot indította meg. Ebben az egyházat a szabadelvü eszmékkel kibékíteni, az egyházat és az államot egymástól teljesen elválasztani iparkodott. A püspöki kar e nézeteit elitélte. L. két társával együtt Rómába ment, a pápaelé terjesztendő tanítását. Ámde a pápa is a püspökökkel egyaránt kárhoztatta nézeteit. Két társa a kárhoztató itélet előtt meghajolt, L. azonban nem. Paroles d'un croyant (Páris 1834, magyarra Rácz Károly fordította Egy hivő szava címen, 1871) címü munkáját, mely száznál több kiadást ért, is kárhoztatta a pápa. E kárhoztatásra heves irattal (Affaires de Rome, Páris 1836) felelt. L. a katolikus egyház tanításától mind messzebb távozott. 1846. a szentirást francia nyelven jegyzetekkel ellátva kiadta. 1848. a francia nemzetgyülés tagjává választatott. A politikai térről azonban csakhamar ő is visszavonult, mint Lacordaire. Meghalt a nélkül, hogy az egyházzal kibékült volna. Holtteste, kivánsága szerint, minden ünnepélyesség nélkül a szegényeknek szánt közös sírgödörbe vettetett. Nevezetesebb munkái: Esquisse d'une philosophie (4 köt., Páris 1841-1843); De la Religion (u. o. 1843); Oeuvres posthumes (u. o. 1855-59, 4 köt.); Correspondances (u. o. 1868, 2 köt.).

Lamentációk

(lat.), a római kat. liturgiában igy nevezték azokat a panaszos énekeket, melyek szövegei Jeremiás próféta siralmaiból vannak merítve s melyek rendesen a nagyhét három utolsó napján hangzanak fel a róm. kath. templomokban. E L. rendesen - kivált a XVI. sz.-ig - csak recitativ modorban énekeltettek. Az az időbeli kiváló egyházi zeneirók azonban, mint Palestrina, Lassus, Vittoria s mások dallamos formákba is öntötték s egyházi szellemük javát szentelték nekik. Az újabbkori L. a régi alapra támaszkodva karénekben is elő szoktak fordulni orgona- vagy harmonium-kisérettel. Jellegük a búsongó, panaszos hangulat feltüntetésében összpontosul.

Lamento

(olasz) a. m. panasz, kesergés, lamentabile v. lamentoso, zenei kifejezés, panaszosan, keseregve; lamentál, kesereg, panaszkodik.

Lameth

1. Károly Malo Ferenc gróf, francia tábornok, szül. Párisban 1757 okt. 5., megh. u. o. 1832 dec. 28. Részt vett az észak-amerikai szabadságharcban, honnan visszatérve egy lovasezred parancsnoka lett. 1789. a nemesség a nemzetgyülés tagjának megválasztotta, ahol az alkotmányos reformok életbeléptetését sürgeté. Az 1792-iki hadjárat alatt egy lovashadosztályt vezényelt. De mivel a király letételét állhatatosan nem helyeselte s a jakobinusokkal is szembeszállt, 1792 aug. 10. elfogták. Kiszabadulása után Hamburgba menekült, honnan csak 1800. tért vissza. 1809. würzburgi, 1810. santonai térparancsnokká nevezték ki. 1827. képviselővé választották.

2. L. Sándor gróf, az előbbi öccse, szül. Párisban 1760 okt. 28., megh. u. o. 1829 márc. 18. Miután ő is részt vett az É.-amerikai gyarmatok szabadságharcában, visszatért Francioországba s egy tüzérezred parancsnokságát vette át. 1789. mint törvényhozó a harmadik rendhez csatlakozott s aláirta a régi nemesi jogok eltörlésére vonatkozó határozatot. 1792. altábornokká lett s Luckner, majd Lafayette alatt szolgált; ez utóbbival megadta magát az osztrákoknak, akik három évig Olmützben fogva tartották. A külföldről csak 1800. tért vissza Franciaországba, hol a császárság alatt mint prefektus szolgált. 1819. képviselővé választották s a kamarában bátran védelmezte az alkotmányos jogokat. Műve: Histoire de l'assemblée constituante (Páris 1829, 2 köt.).


Kezdőlap

˙