Lavant

a Dráva baloldali kis mellékfolyója; Zirbitzkogelen (2397 m.) a L.-tóból ered és La vamündnél torkollik. Völgye (60 km.) a Sau- és Kor-Alpe közt termékeny; iparánál és bányászatánál fogva Karintia egyik leggazdagabb része.

Lavater

János Gáspár, svájci iró, szül. Zürichben 1741 nov. 15., megh. u. o. 1801 jan. 2. Szülővárosában teologiát tanult 1759-62-ig, s azután Füssli Henrikkel együtt bevádolta Grebel landvogtot igazságtalanságaiért, s hogy ennek következményeit elkerülje, Németországba utazott. Visszatérve, 1764. kiadta hiressé vált Svájci dalait, melyeket Aussichten in die Ewigkeit (Bern 1764) kötete követett. 1769. diakonus, 1775. lelkész lett a zürichi árvaházban, s miután egy brémai meghivást visszautasíott, 1786. a szt. Péter-templom plébánosa lett. Szabadelvü fellépése miatt a francia kormánnyal szemben, Baselbe száműzték, s midőn ismét visszaengedték Zürichbe, nem sokáig működhetett, mert Masséna 1799 szept. 26. elfoglalta a várost, amely alkalommal egy gránátos keresztül lőtte L.-t, ki hosszu szenvedés után sebébe belehalt. Kiváló megfigyelő képessége folytán hamar kiismerte azok jellemét és természetét, akikkel érintkezett, miáltal arra a meggyőződésre jutott, hogy az arc vonásaiból és sajátos alakulásából következtetést lehet vonni az egyének jellemére. Ezt akarta bizonyítani Physiognomische Fragmente zur Beförderung der menschenkenntniss und Menschenliebe (4 köt. Lipcse és Winterthur 1775-78) c. könyvében, amely élénk polemiát idézett elő, s egyszersmind kétségen kivül helyezte, hogy a fiziognomia mint tudomány csak hiu ábránd, mert L. törvényei csupán személyes tehetségeiben és érzelmeiben gyökereznek. Azonban, dacára Lichtenberg (Über Physiognomik wider die Physiognomen) és Musäus (Physiognomische Reisen) elmés szatiráinak L. népszerüsége folyton növekedett, s egész Európából fordultak hozzá tanácsokért. Egyéb műveit: Vermischte Schriften (Winterthur 1774-81) és Sämtl. klein. pros. Schriften (u. o. 1784-85) L. maga adta ki; ellenben L.'s nachgelassene Schriften (Zürich 1801-2) Gessner és L.'s ausgew. Schriften (u. o. 1844) Orelli adta ki. Költeményei közt nevezetes a több kiadást ért 200 christl. Lieder c. gyüjtemény.

Lavatera

L. (növ., pajzssajt, lavatérmályva), a mályvafélék füve, cserjéje, v. fája, 21 (hazánkban 2) fajjal leginkább Európa déli részén s a szomszéd területen, valamint Ausztráliában; több közüle kerti virág. Levele szögletes v. karéjos, kelyhe kétsoros, a külső háromhasábu, ez választja el a mályvától, melynek külső helyhe különlevelü. A L. Olbia L. csinos, 2-2,5 m.-nyi félcserje, virága piros rózsaszin. Franciaország déli szigetein nő, kerti sövénynek ültetik. A L. trimestris L. déli Európának egynyári, csinos, 1-2 m.-nyi füve, virága rózsaszin v. fehér, amaz sötétebbel erezett. Könnyen kikel és megnő, azért gyakori kerti dísz. Hazánk ligetes helyein a L. Thuringiaca L., a déli részen pedig a L. Cyrilli Vis. vadon díszlik, mindakettő kertbe illő, itt-ott valóban ültetett virág.

Lavatio

(lat.) a. m. mosdás, mosakodás; lavatorium, mosdótál. L. Lavabo.

Lavaur

(ejtsd: lavór), az ugyanily nevü járás székhelye Tarn francia départementban, az Agout és vasút mellett, (1891) 6477 lak., selyemhernyótenyésztéssel, selyem- és pamutszövéssel; merész hajlásu híddal az Agout-n át; Las Cases szobrával. 1211. Montfort Simon elfoglalta és albiai lakóit kardélre hányatta.

Lávaüveg

l. Obszidián.

Lavaveix-les-Mines

község Creuse francia départementban, 7 km.-nyire Cheneraillestől, a Creuse és vasút mellett, (1891) 3388 lak., nagy szénbányákkal és Szt. József nevü üveggyárral.

La Vega

Concepcion de la Vega, város a Ny-indiai Haiti szigeten, San Domingo köztársaságban, a Yuma folyó mellett, 9000 lakossal. A régibb város, melyet 1495. még Columbus építtetett Magua indus város helyén, bányái miatt jelentékenyebb volt, de az 1564-iki földrengésben elpusztult.

Laveleye

(ejtsd: lavlé) Emil Lajos Viktor, belga közgazdasági iró, szül. Brüggében 1822 május 5., megh. Doyonban 1892 jan. 3. Miután Gentben és Párisban bevégezte tanulmányait, 1864. a lüttichi egyetemen az államtudományok tanszékére nevezték ki tanárul. A francia akadémiának volt levelező tagja, tagja a belga akadémiának s a Cobdenklubnak. L. legnevezetesebb munkája, mely nevét Európa határian tul is hiressé tette: De la propriété et de ses formes primitives (18764, 4. kiad. 1891, angolra és németre is lefordítva). gyönyörü kidolgozásban mutatja be, addig figyelemre nem méltatott gazdasági jelenségekre támaszkodva, hogy a tulajdon első alakja a köztulajdon (kollektiv tulajdon), amelyre a szocialisták törekednek, s hogy a magántulajdon csak később alakult ebből. L.-nek különösen azon fejtegetései okoztak nagy örömet a szocialisták közt, amelyekben azt bizonyította, hogy ez a kollektiv tulajdon ma is létezik az orosz «mir»-ben, a svájci «allmend»-ben és a jávai «dessza» formájában. (V. ö. Leroy-Beaulieu, Az új szocializmus és Miaskowski tanulmányait.) Egyéb művei, ugyanezen könnyen érthető és rendkivül élvezetes formában tartva, a következők: Le Sénat belge (1851); Études sur les conséquences de la liberté du commerce internat. (1857); Études d'économie rurale (1864); Le marché monétaira et ses crises (1865); La parti clérical en Gelgique (1875); De l'avenir des peuples catholiques (1875); L'agriculture belge (1878); Le bimétallisme international (1881); Le socialisme contemporain (1881, 6. kiadás 1891); Éléments d'économie politique (1882); La péninsule des Balkans (1886, 2 kötet, németül is); Le luxe (1887); Le gouvernement dans le deconocratie (1891, 2 köt.). Magyarul megjelentek: A polgárosult népek vallási jövője. Ford. Feleki József (Budapest 1878); A protestantizmus és katholicizmus a nemzetek szabadságához és jólétéhez való viszonyában. Ford. Dercsenyi M. Sándor, Gladstone levele hozzáadásával bővítette Balogh Ferenc (Debrecen 1876); Bakunin, a világfelforgatók apostola. Ford. Erdélyi Béla (Budapest 1881); Deák Ferenc. Ford. Szász Károly (Pest 1869); Kormányformák az újkori társadalmakban. Ford. Tóth Lőrinc (Budapest 1881).

Lavello

város Potenza olasz tartományban, 12 km.-nyire Melfitől, az Ofanto egyik mellékvizénél, püspöki székhely, (1881) 6288 lak., 1254. itt halt meg IV. Konrád; 1851. földrengés pusztította a várost.


Kezdőlap

˙