Légrád

nagyközség Zala vármegye kanizsai járásában, a Dráva mellett s a Mura torkolatával szemben, (1891) 2798 horvát és magyar lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Élénk kereskedelmet űz. Itt már a mohácsi vész előtt vár volt, mely utóbb megerősíttetett; a XVI. és XVII. sz.-ban a Zrinyiek birtoka volt; 1704. a kurucok itt megverték a labancokat s ezek vezetőjét, Jellasich Gábort agyonlőtték. Közelében feküdt a ma nyomtalan Zriny-, vagy Zerinvár.

Légrády

Károly, országgyülési képviselő, szül. Pesten 1834. Középiskoláit u. o. végezte, majd az egyetemen a filozofiai kurzust hallgatta, ahonnan a technikai tudományok iránti hajlama Bécsbe vonzotta. Tanulmányai befejezése után Pesten 1858. kőnyomdát alapított, ehhez rövid idő mulva könyvnyomdát, stereotopiát és könyvkötészetet is csatolt, majd a hirlap- és könyvkiadást is bevonta vállalatai sorába. Nyomdai intézete ma az első közé tartozik, hazánk ilynemü vállalatai között. A hirlapkiadás terén mint az Ellenőr, Földmivelési Érdekeink és a Falusi gazda címü lapok kiadója működött. Ő alapította a Pesti Hirlapot, melynek főszerkesztője is volt egy ideig. 1871. a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék szavazó ülnökének választották meg; ez állásában szerzett érdemeiért 1878. a király kereskedelmi tanácsosi címmel ajándékozta meg. 1872 óta tagja a főváros bizottságának és számos más albizottságnak. 1880 óta a budapesti kereskedelmi és iparkamara, 1888 óta az országos ipartanács tagja. 1895. Ákosfalván országgyülési képviselővé választották. Társadalmi téren is élénk tevékenységet fejt ki. A gazdaság terén számos művelési módnak megalapítója; hazánkban a spárgát jelenleg csaknem általánosan az ő módszere szerint művelik. Műve: A spárgatermelés kézikönyve (Budapest 1885). Ő próbálta ki és gyakorolta hazánkban először a francia módszer szerinti gyümölcstermelést. Megemlítendő, hogy a halotthamvasztás eszméjét hazánkban elsőnek L. pendítette meg s e végből egyesületet is alkotott. Eszméi megtörtek a kor konzervativ nézetein s a minisztérium nem engedte meg az egyesület létrejövetelét.

Legrand du Saulle

(ejtsd: logran dü szoll) Henrik, francia orvos, szül. Dijonban 1830 ápr. 16., megh. Párisban 1886 máj. 6. Sok éven át működött előbb vidéki, később párisi elmekórházakban; szaképzettsége folytán általános elismerésben részesült. Számos nagybecsü munkája közt említendők: Pronostic et traitment d'épilepsie (1869); Le délire des persécutions (1871); La folie héréditaire (németül Stuttgart 1874); Traité de médecine légale et de jurisprudence médicale (2. kiadás 1885); Étude médico-légale sur les épileptiques (1877); Étude clinique sur la peur des espaces (1878); Étude médico-légale sur l'interdiction des aliénés (1880); Les hystériques (1882) stb.

Le Gras

(Marillac Lud.), l. Irgalmas nénék.

Légreforgó gyökér

(növ.). l. Légjárós szövet.

Légrekesz

(bány.), a régi felhagyott bányaművek rossz levegőjének beömlését a mivelésben levő vágatokban megakadályozó földgát, kőfal, vagy deszkafal.

Legrenzi

(ejtsd: -ci) János, olasz zeneszerző, szül. Bergamo mellett Clausoneban 1625 körül, megh. Velencében 1690 máj. 26. Pallavicinótól tanult; bergamói orgonásból a velencei Dei Mendicanti zeneiskola igazgatója s 1685 óta egyszersmind a Márk-székesegyház karnagya lett, melynek zenekarát megnagyobbította. Érdeme a zenekari hangszerszólamok önállóbbá és gazdagabbá tétele is. Számos egyházi zeneműve jelent meg, szonáták (Suonate per chiesa), kantáték, motettek.

Legros

(ejtsd: lögró), 1. Alfonz, francia festő, szül. Dijonban 1837 máj. 8. Cambon és Lecoq de Boisbaudran tanítványa, hosszabb ideig utazott Spanyolországban, 1866. pedig Londonban telepedett le. Legsikerültebb festményei: a művész atyjának arcképe; Angelus; A fogadalmi kép (dijoni muzeum); Szt. István megköveztetése (avranchesi képtár); Imádkozó szerzetesek; A búcsujárás (liverpooli képtár); Spanyol kolostor; A tenger beszentelése; Keresztelő; Az üstfotlozó; Leányiskola. Rézkarcai: Szerzetes fáklyával; Szt. Ferenc halála; Carlyle Tamás képmása; A favágó; A pestisesek.

2. L. Péter, franca szobrász, szül. Párisban 1656., megh. Rómában 1719. A párisi akadémián tanult és egy domborművével, mely Noénak és családjának a bárkába beszállását ábrázolta, elnyervén az akadémia nagy díját, Rómába ment. Párisba visszatérve, a Tuileriák és a versaillesi kertek számára dolgozott, de csakhamar ismét Rómába ment. Művei kitünő technikájuak, de L. korának ízléséhez képest nem elég elevenek, modorosak. A legkitnőbbek: A vallás diadala, a római jezsuita-templom főoltárán; Gonzaga szt. Lajos megdicsőülését ábrázoló dombormű a Collegio Romanoban; Kostka Szaniszló a halálos ágyon; Szt. Domonkos szobra a római szt. Péter-templomban; Tamás és Bertalan apostolok szobrai a lateráni szt. János-templomban.

Legrövidebb menetidő

l. Menetidő.

Legrövidebb nap

a mérsékelt övekben dec. 21. illetve jun. 21., l. Leghosszabb nap.


Kezdőlap

˙