Lelkiismereti házasság

a római katolikus egyházjog szerint az, melyet a felek a tridenti zsinat szabványai szerint ugyan, tehát az illetékes lelkész és két tanu előtt, azonban titokban, kihirdetés nélkül kötnek s melyet nem a rendes, hanem a püspöknél levő s a külön erre a célra rendelt lepecsételt könyvbe jegyeznek be. Az ily házasság csak a püspök engedélyével köthető, a születések is a püspöknél bejelentendők, a hasonlag titkos születési anyakönyvbe leendő bejegyzés végett. Protestánsoknál a törvényerővel biró II. József-féle házassági pátens rendelkezés folytán: «Matrimonia occulta seu s. d. Mariages de conscienve penitus sublata esse volumus», L.-nak helye eddig sem volt, az 1894-iki házasságjogi törvény szerint pedig egyáltalán helye nincs.

Lelkiismereti szabadság

l. Egyéni szabadságjogok.

Lelkipásztor

igy nevezik a magyar protestánsok a maguk lelkészeit gyakran általában is, de különösebben akkor, mikor ezek a templomi istentiszteleten s egyáltalában minden hivatalos jellemü egyházi szolgálataikon kivül gyülekezetüknek, még pedig vagy mint egésznek, vagy a gyülekezet egyes családainak s végre egyes tagjainak, saját jószántukból és lelkiismeretük hivására, anyagi, erkölcsi, szellemi s ezek bármelyikének vagy mindenikének igénybevételével, lelki szükségeikről gondoskodnak, vagyis hiveik körében, p. lelkipásztori látogatások által, lelki gondozást (cura pastoralis) folytatnak. A lelkipásztori munkára különösen a templomba nem járható betegek, haldoklók, tehetetlen aggok és foglyok körül van szükség. - L. a katolikusoknál, l. Pap.

Lelkipásztorkodástan

(theologia pastoralis), a hittudománynak az a része, amely ara tanít, miként kell a lelkésznek lelkipásztori hivatalából kifolyó teendőit végeznie. Kiegészítő része a L. az u. n. gyakorlati hittudományok (theol. praetica) és igy a hittudománynak minden egyes ágával összefüggésben áll. A L. az egyház kormányzatával foglalkozó egyházjoggal szemben az egyházi szolgálattal, a lelkipásztorkodással (pastoratio) foglalkozik, a vagyis a lelkészi hivatallal egybekapcsolt kötelmeket és azok teljesítésének célszerü módját adja elő. A L. a hittudomány összes ágai közül az erkölcstannal áll legszorosabb viszonyban, mintegy rokonságban, mert mig az erkölcstan a keresztény életnek minden cselekményét az ember rendeltetésének szempontjából öleli fel, addig a L. a lelkészi cselekményekre szorítkozik, főtekintettel azonban a lelkészi hivatal különös céljaira. A L. adja meg az utmutatást mindannak értékesítésére, amit az erkölcstan, a hittan, a szentirásmagyarázat és az egyházjog tanítanak. A L. forrásai az ó- és újszövetségi szentirás és a hagyományok, a közzsinatokon, főleg pedig a trienti és a vatikáni zsinatokon hozott végzések, a corpus juris canonici, az egyház szertartásos (liturgikus) könyvei (Missale, Breviarium stb.), továbbá a nemzeti és tartományi zsinatok határozatai, a püspöki rendeletek és a különféle szerzetesrendek szabályai. Ide tartoznak még a római pápáknak és a kongregációnak rendeletei (Deereta congregationum: 1. indulgentiarum, 2. rituum et 3. interpretationis decretorum Concilii Tridentini). A L. gyakorlati tudomány lévé, gyakorlati az alapelvre is, amely Isten dicsőitésében és az embereknek a megváltás kegyelmeinek gyakorlati közlése által való megszentelésében áll. Ezen elvnek megfelel a L. felosztása is; mig ugyanis első része magával a lelkipásztor személyével foglalkozik, addig a második része a lelkipásztori hivatal teendőit tárgyalja. A L. első szabályait maga Krisztus állította fel az apostolok és tanítványainak adott oktatásaiban és utasításaiban. Szt. Pál apostol, valamint az apostolokkal egykoru és a későbbi egyházatyák pásztori leveleikben a lelkipásztor teendőit közelebbről körülirják. A L.-t mint külön tantárgyat legelőször 1777., Mária Terézia parancsa folytán adták elő. Ő ugyanis rendeletileg kimondatta, hogy a birodalom minden egyes hittudományi intézetében (szeminárium) a L.-ról külön előadások tartassanak. A különféle, rendkivül nagyszámu L.-i tankönyvek szerzői közül Amberger, Schüch, Benger, Gassner és Ricker a legnevesebbek. Számos magyar teologus is irt L.-t: igy többek között Horváth Mihály (Theologia pastoralis Pozsonyban) 1790. adta ki latin nyelven irott L.-át. Nogáll János dr., jelenleg nagyváradi lat. sz. apátkanonok és püspök szintén irt egy ily kézikönyvet Észrevételek a lelkipásztorságról címmel. Említendő még Radlinszky Istvánnak ugyancsak latin nyelvü tankönyve és Reindl Roman magyar Lelkipásztorkodás c. műve (1886).

A külföldi protestáns teol. irodalom rendkivül gazdag ilynemü művekben. A német Hoffmann, Palmer, Klaus Harms, Schweizer, Nitzsch, otto, a holland Oosterzee, a francia Vinet, az angol Baxter, a skót Blaikie és Fairbairn, az amerikai Shedd becses műveket irtak e tudománytéren. A magyar protestáns teologiai irók közül L.-t irtak v. fordítottak: Marosvásárhelyi Gombási István, A Papi Szent Hivatal Gyakorlásáról Való Trakta, Osterwald Frid János neuchateli ref. lelkész után franciából fordítva (Kolozsvár 1784); Németi Sámuel, Hiv lelkipásztor, németből fordítva (Pozsony 1788); Tóth Ferenc, pápai professzor, Lelkipásztori gondviselés (Győr 1806); Zsarnay Lajos, sárospataki hittanár Lelkipásztori gondviseléstan. Vinet után szabadon dolgozva (Kolozsvár 1867).

Lelki rokonság

(cognatio spiritualis), l. Cognatio.

Lelki vakság

az az állapot, melyben bizonyos agyrészek elpusztulása következtében bizonyos funkciók, p. látott dolgok emlékképei, eltünnek. Igy lehet tapasztalni, hogy az agykéreg látóközéppontjainak elpusztulása után látóérzések öntudatra nem jutnak, ez a L. Hasonlóan létezik a hallás érzékének megfelelő lelki süketség is.

Lelle

(Lölle), kisközség Somogy vmegye lengyeltóti j.-ban, (1891) 1085 magyar lak., vasúti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár.

Lelleg

(növ., Satice Tourn.), a forrtszirmu plumbagineák családjába tartozó növény; fű vagy félcserje, virágzata füzéres v. fürtös, de féloldalu, virága ötösragu, szemtermése hártyanemü egymagu. Mintegy 120 faja (hazánkban 5), majd az egész földkerekség tengerparti v. szikes vidékein s Kelet pusztáin terem. A St. Limonium L. levele vastag bőrnemű, fordított tojásdad v. hosszas, a tő körül csoportosodik. Virágszála 30-45 cm. hosszu, pikkelyes, a tetején ágasbogas; virága kékeslila. A tengerpart mellékén nő, a belföldön szikes mezőn a hasonló St. Gmelini Willd. (sziki lapu) helyettesíti. Gyökerét Oroszországban kermek néven cserzőnek használják, de az ilyen cserzőnek a nagyobb része az orosz St. coriariából való. Hasmenés és vérzés ellen orvosság volt. A St. Tatarica L. gyökere Szibériában és Tatár országban szintén cserzőnek és festéknek használatos. Sok L.-fajt Európa D-i és K-i részéről, a Kanári-szigetekről és Ázsia középrészéről mint kerti növényt ápolnak és mint szalmavirágot téli bokrétába kötik. Ilyen a St. latifolia Sm. elliptikus v. hosszas elliptikus levelekkel, a St. sinuata L. öblös levelekkel stb.

Lelőhely

az a hely, ahol valamely természeti tárgyat találni; különösen az ásvány- és kőzettanban nagyon használatos a kevésbbé magyaros lelhely és előfordulási hely helyett.

Leltár

(inventarium), a vagyonhoz tartozó tárgyak, valamint a tárgyak jegyzéke. A jegyzékbe foglalást leltározásnak (inventarisatio) nevezik. P. a csődvagyon-, az öröklési L., továbbá az ingatlan birtokhoz tartozó ingó dolgok, ahol élő- és holt-L.-t (l. o.) szokás megkülönböztetni. Haszonbérnél előforduló azt a körülményt, amely szerint a haszonbérbevevő a L.-ban foglalt marhákat bizonyos meghatározott árban tulajdonul veszi át olyként, hogy a haszonbér lejártával ugyanoly értékü marhaállományt a jószágon hagyni tartozik, Contractus socidae-nek nevezik. Erre vonatkozik a német példabeszéd: «eisern Vieh stirbt nicht». Az örökjogban előforduló L.-jog kezdeményéről (beneficium inventarii) l. Beneficium. A kereskedelmi törvény szerint minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor L.-t készíteni, azaz ingatlan vagyonát, követelését, tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait pontosan összeirni és az egyes javak értékét kitüntetni. A L. azontul minden évben, olyárutárnál azonban, melynek leltározása az üzlet természeténél fogva minden évben nem eszközölhető, minden második évben elkészítendő. Bukás esetében azonban erre a kedvezményre a kereskedő büntetőjogi felelősségének elhárítására nem hivatkozhatik, mert a btkv 416. §-a szerint vétkes bukás vétsége miatt büntetendő, aki kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezve, cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenkint rendes mérleget nem készít. Mérleget (l. o.) pedig L.-készítés nélkül készíteni nem lehet. A gyámi törvény szerint a gyám v. gondnok L. mellett veszi át a vagyont kezelés végett stb.


Kezdőlap

˙