Lento

(ol.) a. m. lassan, a zenében az időmértékre vonatkozó kifejezés.

Lentulus

-család, jelen római nemzetség, mely a lencsétől (lens) vette nevét. A család nevezetesebb tagjai: 1. Lucius Cornelius L. Caudinus, egyike a római sereg legvitézebbjeinek. Caudium mellett (321) hires lett azon tanácsa által, mely szerint a seregnek feltétlen meghódolást ajánlott, csakhogy a haderő a hazának megmaradjon. 2. Cnejus Cornelius L., Cannae mellett tribun, 201. konzul, már akkor ajánlotta a támadó háborut Afrikában, de nem kapott hozzá engedélyt. Testvére 3. Lucius Cornelius L., 206-200. hadvezér Hispaniában, 199. konzul. 4. Pulius Cornelis L., 171. Licinius legatusa makedoniai Perseus ellen, 162. konzul és princeps senatus, 161. a Gracchusok mozgalmaiban C. Gracchust az Aventinuson el akarta fogni és ez alkalommal súlyosan megsebesült. Mint aedilis ő volt az első, aki az arenabeli játékoknál vadállatokat alkalmazott. 5. Publius L. Sura, Cicero idejének egyik kétes jellemü alakja, akit ismételten vádoltak különféle bűnökkel s végre a szenátusból ki is taszítottak; akkor elkeseredésében Catilinához szegődött, de nem volt bátorsága, hogy a rábizott feladatot (Cicero meggyilkolása) végrehajtsa s addig habozott, amig Ciceróék elfogták, nyomban elitélték és kivégezték. 6. Cnejus L. Clodianus, 72. konzul, Gelliussal több törvényt hozott (hispania municipiumok megerősítése; Sulla által kisajátított, de meg nem fizetett javak vételárának megtérítése). Hispaniában kétes sikerrel katonáskodott, Pompejus alatt a rabszolgaháboruban vett részt, anélkül azonban, hogy jelentékenyebb sikerrel dicsekedhetett volna. Több eredményt ért el mint szónok, amely téren nagy dicsérettel emlegetik. 7. Publius L. Spinther, Kr. e. 37. konzul, nagy buzgalommal sürgette Cicerónak visszahivását. Hasonlóan erélyes lépett fel a trónvesztes Ptolemaios Auletes érdekében, ami azonban nem sikerült. Mint pretor 60. fényes ünnepséget rendezett. Habár Caesar őt minden alkalommal pártfogása alá vette, a polgárháboru kitörésekor mindjárt eleinte Pompejus pártjára állott, de Caesar kezeibe került, aki szabadon bocsátotta ugyan, ám ezzel gyanussá tette. Igy halt meg nemsokára a pharsalusi csata után. 8. Publius L. Crus, Kr. e. 61. Clodius ellenfele és vádlója. 49. konzul és Caesar ellenfele, kit azonban épp oly kevéssé tudott buktatni, mint Pompejust szolgálni és emelni. Bátortalan ember volt, orgyilkos által halt meg Egyiptomban, ahová Pompejust követte volt. 9. Cossus Cornelius L. Gaetulicus, ismeretes a Kr. e. 1. a getulok felett aratott győzelméről. Midőn Kr. u. 14. Pannoniában katona lázadás tört ki, Drusussal együtt őt küldötték ki annak megfékezésére, de alig tudott megmenekülni a katonák dühétől. Caligula Kr. u. 35. hamis ürügy alatt meggyilkoltatta. A tulzók és szolgalelküek egyaránt gyülölték L.-t, aki bölcs és mérsékletes volt és szabad óráiban irodalommal (epigrammák) is foglalkozott.

Lenuntság

l. Len.

Lenva

falu Perm orosz kormányzóságban, 22 km.-nyire Szolikamszktól, a Kama balpartján, a L. torkolata közelében, 3200 lak., nagy sóbányákkal, amelyek évenkint több mint 40 000 tonna sót szolgáltatnak.

Lenvászon

lenfonalból készült vászonkötésü (l. Alapkötés) szövet, mely a fonal finomsága és a gyártás helye szerint különböző elnevezést nyer. Igy a legfinomabb lenfonalból készült, de ritkaszövésü szövetet batisztnak mondják, ez a legfinomabb szövetfajok egyike. - A közepes finomságu s tömött szövésü vásznat rumbrugi vagy irlandi vászonnak mondják; a középfinom vásznak alsó határát szepességi vászonnak, mig a len- s pamutfonalból vegyesen szőtt vásznat sziléziainak nevezik.

Lény

lenni-ből hibásan képezett szó, jelentése: az ami van, latinul ens, görögül to on. A magyar nyelv nem a lenni tőből alkotja az ide tartozó szókat, hanem valóból. Igy a régi nyelv szembeállítja a valót, azt ami van, azzal ami csak látszik, p.: «A valót csak merő tetszeménynek, a tetszeményt valónak állítja», v. Faludinál: «Meg tudja jobbára választani a költött szándékokat a valóktól». Temérdek a régi nyelvben a való-val képezett szólás, melyek egy része feledésbe merült, de sok fennmaradt; ily képzések mint valós, valóság, nyilvánvaló, volt, volta, mivolta, voltaképen, voltaszerint untatják, mely úton kellett volna járnunk a filozofia műnyelv megalkotásában. - Lénytan, l. Ontologia.

Lenyálkázás

az a borászati eljárás, midőn a nem kifogástalan szőllőből készített mustot erjedés előtt erősen kénezett hordóba töltik, s pár napi állás után a piszkos, iszapos, nyálkás üledékről lefejtvén, indítják erjedésnek, ami nem könnyen sikerül, mert a kénezés által a mustban található erjedési organizmusok megöletnek, miért is célszerü az ily módon tisztított mustokat erjesztés előtt szellőztetni. A L. akkor van helyén, ha a kedvezőtlen időjárás folytán kénytelenek vagyunk rothadt, penészes, sáros stb. szőllőt szüretelni.

Lényeg

épp oly hibásan és szükségtelenül képezett szó, mint a lény; a helyes kifejezés: mivolt, az ami a dologhoz (fogalomhoz) nem az ami, p. Faludinál: «Vizsgáld meg belső mivoltát hivatalodnak». «Az isteni felségnek méltósága és tulajdon mivolta egy szóval elégségesen kimondható nem lévén» (Pázmány). Ellentétben áll azzal, ami valamely dolog v. fogalom kára nélkül elkülöníthető tőle, ami nem tartozik tulajdon mivoltához. Az a tulajdonság, mely ebben az értelemben szükséges, neveztetik lényegesnek, a dolog mivoltához tartozónak, különbségül a csak esetleges, véletlen, a dologgal benső kapcsolatban nem levő tulajdonságoktól.

Lenyomat

általában minden ábrázolat, amelyet nyomással állítanak elő s amely a nyomott tárgynak képét állítja elénk. megkülönböztetünk sík fölületü L.-okat, p. a kő- és könyvnyomdászatban, rézmetszészetnél és relief L.-okat, amelyek mélyítve v. kidomborítva vannak. Minthogy olyan tárgyakról, melyek nem elég vékonyak, hogy formáik az ellentétes oldalon átverődjenek, csak negatív képet lehet nyernünk, ezért ezeket legtöbbnyire csak matricákul vehetjük. Folyós s később megkeményedő anyaggal töltjük tele, mely rögtön betölti a tárgyak minden mélyedését s annak hű, bár fordított mását adja. Legjobb ilyen anyag a vizzel higított gipsz, de használnak másokat is, különösen guttaperkát. Falevelek L.-ait ugy nyerjük, hogy simára csiszolt, litográfiai kőre egyenletesen réznyomó-festéket kenünk s a levelet sajtóval belényomjuk. Kis idő mulva levesszük a levelet, a festékezett helyekre nedves papirost teszünk s a rendes litográfiai eljárással nyomunk. - L. a geologiában, L. Kövületek.

Lenz

1. Harald Otmár, német zoologus, szül. Schnepfenthalban 1799., megh. u. o. 1870. Mint tanár működött s több dolgozatot bocsátott közre. Egyik nagyobb dolgozata: Gemeinmützige Naturgeschichte (1873-1875, 5 köt.).

2. L. Henrik Frigyes Emil, oroszországi fizikus, szül. Dorpatban 1804 febr. 12., megh. Rómában 1865 febr. 10. 1823-26. a Kotzebue-féle expedíciót mint fizikus kisérte, azután a szt. pétervári akadémia tagja és az ottani egyetemen tanár lett. Ezenkivül tanított még pedagogiai intézetben és a Mihajlov-féle tüzériskolában ugyanott. L. kutatásai különösen az elektromos áramok terjedésére vonatkoznak. Különböző anyagok vezető képességére nézve méréseket eszközölt, meghatározta a hőmérséklet befolyását a vezető képességre és az emberi test vezetési ellenállását. L. megvizsgálta az elektromos áram hőhatását és azt találta, hogy az áramkörben fejlődő hőmennyiség a voltameterben keletkezett durranógáz mennyiségének négyzetével, tehát az intenzitás négyzetével is egyenes arányban áll. L. ismételte Faradaynak az indukált áramokra vonatkozó kisérleteit és méréseinek eredményeit egy törvény alakjában kimondta, mely az ő nevére van keresztelve. Számos tudományos értekezése különösen a szt. pétervári akadémia kiadványaiban és a Poggendorff-féle évkönyvekben jelent meg.

3. L. Jakab Mihály Reinhold, német költő. szül. Sesswegen litvoniai faluban 1751 jan. 23., megh. Moszkva közelében 1792 máj. 24. Szerencsétlen, nyugtalan életü ember volt, kin már 1786. az őrültség tünetei mutatkoztak. Előbb Königsbergben tanult; 1771. mint nevelő Strassburgban jött, hol Goethével s ennek körével megismerkedett. Goethe távozta után megszerette annak ifjukori kevdesét, Brion Friderikát, kit szép (sokáig Goethének tulajdonított) dalokban megénekelt; hisz a kortársak Der Hofneister (1774) c. első szinművét is Goethének tulajdonították. Midőn Goethe Weimarban kiváló állást foglalt el, L. is e városba jött és ugy Goethe, mint Herder és Wieland nagyon szivesen fogadták, de az önhitt s önfékezésre képtelen ifju lehetetlenné tett további ott időzését. Most sokfelé bolyongott, mig 1780. mint nevelő Szt. Pétervárra és 1781. Moszkvába került, hol Karamsin nagyra becsülte. De testi és szellemi ereje folyton hanyatlott, mig 1792. elhunyt. Szinművei: Der Hofmeister (1774); Die Soldaten (1776); Der neue Menoza (1771); Die Fraunde machen den Philosophen (1776); Der Engländer (1777) stb., telvék tulzásokkal s ízetlenségekkel, de kétségtelen tehetség termékei; regénye: Der Waldbruder a Werther iskolájához tartozik; egyéb dolgozatai is hivatottságról tanuskodnak, de szerzőjük ismételve vét a józan ész és helyes ízlés ellen. A Sturm- und Drang-korszak legjellemzőbb, de egyúttal legszomorubb alakja. Anmerkungen übers Theater 81774) címü értekezése fontos mint a geniek lessing-ellenes dramaturgiája. Összes munkáit Tieck adta ki (1828, 3 köt., de a kiadás rossz); válogatott műveit Sauer Ágoston adta ki (1883, igen jó); drámai hagyatékát 81884), Die sicilische Vesper c. szomorújátékát (1887) és Költeményeit (1891) Weinhold Károly adta ki. Kéziratait 1890. a berlini kir. könyvtár vette meg. Életét megirták Dorer-Egloff (1857) és Gruppe (1878). V. ö. róla: Smidth Er., Lenz und Klinger Lenz u. Shakespeare (1892); Waldmann, L. in Briefen (1894).

4. L. Miksa, német történetiró, szül. Greifswaldban 1850 jun. 13., megh. 1888. Végig küzdötte a franciák elleni hadjáratot s azután Bonnban, Greifswaldban és Berlinben történettudománnyal foglalkozott. 1876-ban Marburgban a közép- és újkori történelem magántanára, 1881. rendkivüli, 1885. pedig nyilvános rendes tanár lett, mig 1888. a boroszlói, 1890. a berlini egyetemre hivták. Művei: König Sigismund u. Heinrich V. von England (Berlin 1874); Dei Traktate aus dem Schriftencyklus des Konstanzer Konzils (Marburg 1876); Die Schlacht bei Mühlberg (Botha 1879); Janssens Geschichte des deutschen Volkes (München 1883); Martin Luther stb. Kiadta Nagylelkü Fülöp hesseni tartománygrófnak Bucerral váltott leveleit (Lipcse 1880-90, 3 köt.).

5. L. Oszkár, német Afrikai-utazó, szül. Lipcsében 1848 ápr. 13. Szülővárosában tanult s 1870. a bécsi geologiai intézet hivatalnoka lett, melynek megbizásából több utazást tett, különösen Galiciában és az Alpesekben. 1874. a berlini arikai társulat kiküldötte L.-t Ny.-Afrikába, ki ezen utazásáról Skizzen aus West-Afrika (Berlin 1878) címü könyvében számol be. 1881. Marakkóból kiindulva Timbuktuig hatolt s innen Szenegálba tért vissza (Timbuktu, Lipcse 1884); 1885-1887. a bécsi földrajzi társulat megbizásából Baumannal együtt megindult Emin pasa kiszabadítására, de célját nem érte el; e helyett a Kongo és Zambézi folyók torkolatai közé eső területeket kutat át. L. 1887 óta a prágai német egyeteme a földrajz tanára. Legújabb munkája: Reisen in Africa (Bécs 1895).


Kezdőlap

˙