Leodersdorf

község Wienerwald alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, 10 km.-nyire Badentől, a Triesting és vasút mellett, 1950 lak., Késgyártással, selyem- és pamutfonással. 1529. Frigyes bajor herceg győzelmet vívott ki a törökökön.

Leobschütz

az ugyanily nevü járás székhelye Oppeln porosz kerületben, a Zinna és vasút mellett, (1890) 12 586 lak., gyapjuszövéssel, sör- és gépgyártással; régi erődítmények romjaival. V. ö. Troska, Gesch. d. Stadt. L. (1892); Hofrichter L., Karte des L. (1892).

Leochares

görög szobrász, szül. Athénben, Plinius szerint Kr. e. 272 körül élt. A hires halikarnasszusi mauzoleum nyugati oldalára ő készítette a márvány szoborműveket. Dionysios szirakuzai tirannus számára is dolgozott. Egyéb művei voltak: egy diadémás Apollo; Apollo szobra az athéni Apollon Alexikakos templom előtt; Zeus szobra az athéni akropolison; egy másik Zeusz-szobor, mely utóbb Juppiter tonans néven Rómába került; Zeus és Demos szobrai Pireusban stb. Különösen hires volt a Ganymedest és a sast ábrázoló szobra, melynek gyönyörű utánzata jelenleg a vatikáni muzeumban van. A Nagy Sándortól Olimpiában emelt Philippeion számára több aranyból és elefántcsontból készített szobrot készített. Szintén Nagy Sándor ajándékozta a delfli templomnak azt a bronz szoborcsoportozatot, melyet L. és Lysippos készített, és mely Nagy Sándor oroszlánvadászatát ábrázolta.

Leo di Modena

(Leo Mutinensis v. Jóda Arjé di M.), zsidó tudós, szül. Velencében 1571 ápr. 23. Ugyanott rabbi-hivatalt is viselt, megh. 1648. Kiváló tehetségü, de ingatag jellemü volt. Munkái: Ári nóhém a kabbala, Bechináth hákábbálá a zsidó hagyományos törvények, Ben Dávid a lélekvándorlás, Szúr mérá a kártyajáték ellen, mely utóbbi latin, francia és német nyelven is megjelent. Szód jesárim cím alatt állítólag régi forrásokból eredő gyüjteményt adott ki, mely szimpatetikus gyógyászati eljárásokat tartalmaz; irt egy héber-olasz és egy khaldeusi szótárt; kiadta prédikációit és Chájé Jehúda cím alatt megirta életrajzát. A zsidók vallásos szokásairól irt könyve olasz, francia, hollandi és angol fordításban is megjelent. V. ö. Geiger Ábrahám, L. (Boroszló 1864).

Leominster

1. L. (ejtsd: lemmszter), város Hereford (ettől 20 km.-nyire) angol grófságban, a Lug és vasút mellett, (1891) 5675 lak., kőbányákkal, kesztyü-, kalapgyárral és posztószövéssel. Templomának szép normann tornya és érdekes ablakai vannak. - 2. L. (ejtsd: lemminszter), város Massachusetts É.-amerikai állam Worcester countyjában, a Nashua és vasút mellett, (1890) 7269 lak., fésü- és kaucsuktárgyak készítésével, zongora- és papirgyártással.

Leon

1. egykori királyság a Pireneusi-félszigeten, amely magában foglalta a jelenlegi L., Valladolid, Zamora és Salamanca (l. ezeket) tartományok. A régibb időkben rómaiak, svédek, nyugati gótok és szaracénok voltak az urai, mig végre Asturia és Galicia; köztük L. bizonyos fensőbbségi jogokat gyakorolt. A 3 rész 925-ben ismét egyesíttetett. 1037. kasztiliai I. Ferdinánd legyőzte sógorát, III. Bermundot, L. királyát és a két királyságot egyesítette. 1157-től VIII. Alfonz halála után L. visszanyerte önállóságát, mignem III. Ferdinánd végleg egyesítette Kasztiliával. - 2. L., tartomány Spanyolországban, Oviedo, Santander, Palencia, Valladolid, Zamora, Orense és Lugo közt, 15 971 km2 területtel, (1887) 380 637 lak., 1 km2-re 25 lak., L., Astorga, la Bańeza, Ponferrada, Villafranca del Vierzo, Murias de Paredes, Riańo, la Vecilla, Sahagun, Valencia de Don Juan járásokkal. É-on és Ny-on a hegyek, D-en és K-en a fensík alkotják; ez utóbbin földmivelők, a hegyek közt nagyobbára csak pásztorok laknak. É-on az asturiai hegyek emelkednek, amelyek a Peńas de Europában (2500 méter) érik el a legnagyobb magasságukat. A Minho és Duero vizválasztójául pedig a L.-i hegyek szolgálnak, amelyek a tartományt a tulajdonképeni L.-i völgyre és a Vierzóra osztják. Vizei számosak; ilyenek: a Sella, a Cares, a Cea, az Esla a Curueńóval, Torióval és Bernezgával, továbbá az Orbigo a Lunával; a Minhóba folyik a Sil. Az ipar igen jelentéktelen. Fővárosa L. - 3. L., tartomány Ecuadorban Pichincha, Tunguragua, Rios és Oriente közt, 6722 km2 területtel. 109 600 lak. A tartomány magában foglalja az Andok közti fensíkot, az Andok K-i és Ny-i lejtőjét. Számos benne a vulkán, ilyenek a Cotopaxi, Iliniza, Quilotoa stb. Fővárosa Latacunga (l. o.). - 4. L., két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig Floridában (2300 km2 ter., 19 662 lak., Tallahassee székhellyel) és Texasban (2000 km2 ter., 12 820 lak., Centreville székhellyel). - 5. L., ugyanily nevü spanyol tartomány fővárosa és püspöki székhely, a Bermezga és Torio összefolyása közelében, vasút mellett, (1887) 13 446 lak., vászonkereskedéssel, szép sétahelyekkel és pompás kertekkel. Épületei közül a legszebb a 100 m. hosszu és 42 m. széles gót székesegyház, Spanyolország egyik legszebb ilynemü épülete, szt. Izidor és több L.-i király síremlékével. L. a rómaiak Legio Septima Feminája, 540. a gótok, 717. az arabok birtokába jutott. A X. sz.-ban lett L. királyság fővárosává. - 6. L., az ugyanily nevü departemento fővárosa Nicaragua közép-amerika államban, 20 km.-nyire a Nagy-oceántól, terjedelmes síkságon, vasút mellett, 40-50 000 lak. (beleszámítva az indusok lakta Subtiaba külvárosát), 1746-ból való óriási székesegyházzal, püspöki palotával, San Ramon nevü, 1678-ból való kollégiummal. Közelében két, csaknem állandóan működő iszapvulkán van. -. 7. L. de los Aldamas, az ugyanily nevü járás székhelye Guanajuato (ettől 55 km.-nyire) mexikói tartományban, a Turbio és vasút mellett, 1870 méter magasságban, igen szép és gazdag vidéken, 80 075 lak., gyapju- és pamutiparral, a környék termékeit felölelő élénk kereskedéssel.

Leon

1. Philosophus, l. Leo (VI.), bizanci császár és Bölcs Leo. - 2. L. Lajos Ponce de, spanyol misztikus és költő, l. Ponce.

Leonardo da Vinci

(ejtsd: -vincsi) v. Lionardo, olasz festő, építész, szobrász, költő, zenész, mérnök, gépész, fizikus, matematikus: az újabb idők legnagyobb, legegyetemesebb szellemeinek egyike, szül. Vinckastélyban Empoli közelében, firenzei területen levő falucskában, 1452., megh. Cloux-kastélyban, Amboise mellett (Franicaország) 1519 máj. 2. Törvénytelen fia volt Ser Piero da Vincinek, a firenzei signoria jegyzőjének és egy Katalin nevü parasztleánynak. Már korán mutatkozott tehetsége a rajzoló művészethez, ezért atyja Verocchio a hires firenzei ötvös és festő műhelyébe adta. A hagyomány szerint ő festette mesterének Krisztus megkeresztelését ábrázoló képén (Firenze, akadémia) az egyik angyal alakját, és evvel annyira fölülmulja mesterét, hogy az ecsetjét örökre letette. Már a 70-es évek végén több nyilvános megrendelést kapott, melyeknek azonban, ugy látszik, nem tett eleget. Alighanem az 1481. a scopetói szt. Donát-templom számára megrendelt oltárképnek vázlata a firenzei Uffizi-képtárban levő befejezetlen kép, mely a napkeleti királyok imádásának mozgalmas jelenetét ábrázolja. Ezen kivül alig maradt meg egy is ifjukori festményeiből, melyeket Vasari fölsorol. Annál több rajz, vázlat, tanulmány, bár ezeknek hitelessége sincs esetről-esetre megállapítva. Ugy látszik, kevéssel 1480 után távozott Firenzéből, alighanem Keletre ment és mint mérnök a kairói szultán szolgálatában állott, 1483 és 1485 között Ludovico il Moro herceg meghivására Milanóba ment, nemcsak mint művész, hanem mint zenész, énekes, fényes ünnepélyek rendezője, mérnök. 1499-ig, a herceg elűzetéséig Milanóban maradt. Itt töltött idejének legnagyobb részét Sforza Ferenc, a milanói dinasztia alapítója nagy lovasszobra mintájának készítésére fordította. A minta annyira elkészült, hogy Miksa császár menyegzője alkalmával föl lehetett állítani, de mikor a franciák 1499. Milanót bevették, a hires mű is lepusztult, ugy hogy ma már csak - nagyrészt a Windsor-kastélyban őrzött - rajzokból alkothatunk fogalmat róla. Nagy része volt a milanói székesegyház építésében és ő építette a Martesana-csatornát is. Számos képmást festett Lodovico Moro számára. A fönnmaradtak közül azonban csak egy férfi mellkép (Milano, Ambrosiana) és a világhirü Belie Ferronniére (Páris, Louvre; talán Crivelli Lukrécia, a herceg kedvese) teljesen hitelesek. Ugyancsak milanói tartózkodása alatt festett L. több vallásos tárgyu képet is. Milanói korszakának és általában egész festői pályájának legnagyszerübb műve a Milanói S. Maria delle Grazie domonkosrendi kolostor refektoriumában, a XV. sz. utolsó tizedének közepén festett nagy falképe, mely az utolsó vacsorát ábrázolja. A festészet legnagyobb, legismertebb, legnépszerübb alkotásainak egyike. Hogy az ábrázolás minden eszközét érvényesíthesse, olajfestéket használt és ez okozta romlását, ugy hogy 1566. már nagyon is fogyatékos volt. Az idő meg ügyetlen helyreállítási kisérletek nem kimélték azóta sem; már csak rom és méltatásánál rá vagyunk utalva a másolatokra (Marco d'Oggiono), metszetekre (Morghen, Stang, stb.) és L. saját tanulmányaira (Windsor; Páris, Louvre; velencei akadémia). Szimmetrikus elrendezésénél, kétszeres életnagyságu alakok hatalmas jellemzésénél és művészi csoportosításánál, az egészen elömlő komolyságnál és gyöngédségnél, a bűvös szinezésnél fogva ellenállhatatlan hatást gyakorolhatott a szemlélőre. L. volt a lelke a Ludovico által Milanóban alapított akadémiának. Tanítványai számára irta a hires Trattato del'a pitturá-t (kiad., ford. és magy. Ludwig, Bécs 1882, 3 köt., melyben a festészetet természettudományi alapon tárgyalja. A Ludovico il Moro bukása utáni 16 esztendőt nyugtalanul, különböző fejedelmek szolgálatában, különböző helyeken töltötte. 1500. Velencében van, 1502, Borgia Cézár hadimérnöke a Romagnában; legtovább (1503-1506) Firenzében volt állandó lakása, azután visszatér Milanóba, 1507. pedig XII. Lajos francia király szolgálatába áll; főleg Lombardiában tartózkodik, de megfordul Rómában és Firenzében is. 1516. végre I. Ferenc királlyal Franciaországba ment, honnan többé nem is tért vissza. A Cloux kastélyba lakott Amboise mellett és ott is halt meg, a hagyomány szerint a király karjai között. Életének ezen második szakaszából való műveinek sem kedvezett a sors. Gonzaga Izabella mantovai hercegnő képmása, valamint a Robertet államtitkár számára festett madonna a rokkával, elvesztek. A firenzei szerviták által rendelt oltárképnek csak kartonját készítette el; a Madonnát ábrázolja szt. Annával, a gyermek Jézussal és ker. Jánossal. Egész Firenze megbámulta a megható kedvességü művet, mely jelenleg a londoni akadémiában van. Még hiresebb volt 1505. a firenzei tanács megbizásából készített kartonja a Palazzo vecchio tanácsterme számára. Egy zászlóért folytatott rendkivül heves lovascsatát ábrázolt, részletet az anghiarii csatából, szenvedélyes, megrendítő drámai módon. Technikai nehézségek miatt a falfestményt abbahagyta, kartonja pedig elveszett, ugy hogy csak Edelincknek rajza után (állítólag Rubenstől) készített metszetéből ismerjük némileg. Benci Ginevrának Firenzében festett képmása elveszett, de megmaradt Mona Lisának, Francesco del Giocondo nejének képmása, melyen L. állítólag 4 éven át dolgozott és La Joconde néven a párisi Louvre egyik legdrágább kincse. Bár L. kisérletező technikája itt sem állhatott ellen az időnek, a legcsábítóbb női szépséget, a bűvös tájképet ma is csodáljuk. Későbbi művei majdnem kivétel nélkül elvesztek, a megmaradtak is éppen nem föltétlenül hitelesek.

L., mint fizikus és matematikus is igen becses műveket hagyott hátra, melyek azonban 1797 előtt alig voltak ismeretesek. Ezen iratok, melyek arról nevezetesek, hogy jobbról balra, tehát tükörírásban vannak irva, 16 kötetet képeznek. 1796-ig a milanói ambrosiana könyvtárban őrizték, az említett évben azonban a franciák mint hadi zsákmányt Párisba vitték, ahonnan 1 kötet, a Codex Altlanticus visszakerült Milanóba, 12 kötet az Institut könyvtárában, 1 a Brsitish Muzeumban, egyéb kéziratok pedig Windsorban vannak. Legkitünőbb kiadásaik: Dorio G., Dagli scritti e disegni di L. (Milano 1871); Ravaisson-Mollien, Les manuscrits de Leonard da Vinci (Páris 1881-től); Richter I. P., The literary works of L. (London 1881) és az, amelyet az Accad. dei Lincei ad ki, az olasz kormány támogatásával, 1894 óta Milanóban. L. iratainak nagy előnye az, hogy ügyes rajzokkal vannak ellátva. L. kétféle emeltyüt ismer: reálist és potenciálist. Utóbbi alatt az alátámasztási ponttól az erő irányára vont merőlegeseket érti, tehát azt, amit mi az emeltyü működési karjainak nevezünk. A többi között a következő példát hozza föl: egy fonalat, melyet két súly kifeszít, egy a közepén reá akasztott súly húz. Ha már most azon apró távolságokat vizsgáljuk, melyeket a három erő közös támadási pontja ezen erők irányainak értelmében leir, azt találjuk, hogy az erők ama távolságokkal megfordított viszonyban vannak. Ez a virtuális momentumok törvénye, melyen az egész sztatika alapul. E törvényt L. az egyensúlyföltételek meghatározására a csigán, a lejtőn és éken alkalmazta. A tudós egyik tétele a lejtőn való esés idejét annak hosszuságával arányba állítva adja meg. A körívet tekinti azon pályának, melyen az esés leggyorsabban történik. Hitte a Földnek tengely körül való forgását. Bebizonyítja, hogy a teher, amely a világ középpontja felé esik, függőleges irányát elhagyja. Már irataiban is találunk célzásokat, melyek szerint a csigát és a tengelykereket kétkaru emeltyünek tekinti. L. törvénye a virtuális sebességet illetőleg igy hangzik: Minden gépnél az egyensúlyban álló erők és virtuális sebességeik fordított viszonyban vannak. Az erőt L. spirituális potenciának mondja, mely nélkül érzékeink alá eső dolog nem mozdulhat. Ezeken kivül még számos mekanikai törvényt tartalmaznak művei. Lehetetlennek tartotta a «perpetuum mobile»-t. A testek súrlódását és szilárdságát illetőleg is legnagyobb részt helyes nézeteket fejt ki. Említendők vizsgálatai a madarak repülését illetőleg, melyek alapján a repülőgépek szerkesztését kísérlé meg. Nagy hirnévre tett szert mint hidrotechnikus. Ő építette az Adda és Martesana csatorna eszméjét, megmondta, hogy a Sahara sivatag egykor tenger volt. Bebizonyított tény, hogy L. hullámelméletével Newtont és más nagy tudósokat előzött meg. Szerinte: a hullám a lökés hatása, melyet a viz refrektál. Nevezetesek csillagászati nézetei is, melyek szerint a Hold épp oly égi test, mint a Föld; fénye a Földtől visszasugárzott napfény; a Föld nem középpontja a világegyetemnek stb. A levegőt ruganyos testnek mondja, mely részekből áll és súlyos. A lángnál képződő légáramlásra nézve is igen helyes nézeteket fejt ki. A szintan és optika terén is kitünt, sőt valószinü, hogy ő a camera obscura feltalálója. Gépeinél leginkább a vizet alkalmazza mint hajtóerőt. Nem csekélyek érdemei a matematika terén. Foglalkozott a kör négyzetesítésével és belátta, hogy az lehetetlen; ő alkalmazta először a + és - jeleket; kutatta a csillagsokszögeket, a görbe fölületeknek síkokba való fejtését; a vonalakat a síkok, a síkokat a testek határainak tekinti. Foglalkozott végül sikeresen az anatomiával és a távlattannal.

Leona Vicario

l. Saltillo.

Leonberg

az ugyanily nevü járás székhelye a wüttembergi Neckar kerületben, a Glems és vasút mellett, (1890) 2472 lak. cipő-, gazdasági gép- és butorkészítéssel; kutyatenyésztéssel.


Kezdőlap

˙