Leölés

l. Lebunkózás.

Leövey

Sándor (lövői és lövőpetri), vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, szül. Sugatagon 1841 nov. 29. Korán árvaságra jutott, s miután gimnáziumi tanulmányait kiváló sikerrel elvégezte, a fővárosba jött, hol jogot hallgatott, mialatt saját erejéből tartotta fenn magát, s a Néptanítók Lapját fordította rutén nyelvre. 1867. kinevezték tiszteletbeli fogalmazónak a kultuszminisztériumba; 1869. pedig valóságos fogalmazóvá lépett elő. Ezután nagy szakismerete és reform törekvései által egyre jobban kitünt és folyton emelkedett; 1892. címzetes 1895. valóságos miniszteri tanácsos lett. Ez idő szerint a tudomány-egyetemek ügyeit vezeti, tehát a legmagasabb oktatásunk egyik vezérlő tagja.

Lep.

termékrajzi nevek mellett a Lepelletier nevének rövidítése (l. o.).

Lép

(lien, splen), működését illetőleg az u. n. vérmirigyekhez sorozzák. Tény az, hogy benne a vörös vérsejtek elpusztulnak; emellett az állományában található bomlásanyagok tanuskodnak, valamint a benne foglalt vérsejteket tartalmazó sejtek is. E sejtek t. i. ugy képződnek a lépben, hogy a fehér vérsejtek magukba veszik a vörös vérsejteket, melyek azután darabokra szétesnek. Ezenkivül némely állatok vérében vörös vérsejtek is képződnek. A fehér vérsejteknek a lépben való képződése minden kétségen kivül áll. Sok esetben irtottak már ki lépet s az illetők életben maradtak; a lép tehát más szerv által működésében pótolható. A vörös vérsejtek képződésében amugy is a vörös csontvelőt illeti meg az oroszlánrész, a fehér vérsejtek képződése pedig a nyirokmirigyekben történhetik leginkább. Anatomiai leirássát l. Hasüri szervek.

Lép

a méhlakban felülről lefelé, közös válaszfallal épült, sejtekből álló viasztábla, mely a méz és himpor, valamint a fiasítás befogadására szolgál. A lép részint kisebb hatszögletü sejtekből áll, melyekbe a méhek mézet s himport gyüjtenek és fiasítanak, részint nagyobbakból, melyekben mézen kivül csakis herefiasítás foglal helyet. Ha a méhek maguk építik ki (műlépek nélkül), eleintén csak apróbb sejteket építenek (tiszta építmény), utóbb azonban heresejtek építésére térnek át. Ifju királynő mellett a méhek az első évben főleg tiszta építményen buzgólkodnak, ha azonban már munkás méh s heresejteket tartalmazó lépeik építése iránt, sőt anyátlan népek kizárólag csak ilyeneket építenek. A modern méhészeknek a műlépek alkalmazása bizonyos mérvig tetszésétől függ, hogy milyen fajta sejtü lépeket építtessen. Ahol a heresejtek a munkásméhsejtekkel érintkeznek, helyenkint rendelten alaku átmeneti sejtek képződnek, melyek ha kisebbek, nem vétetnek használatba, különben mézgyüjtésre szolgálnak. A lépek szélén ragasztósejtek találhatók. Időnkint a méhek a lép szélén lecsüngő, makkalaku sejteket építenek, melyek a királynő nevelésére szolgálnak (anyabölcsők), sőt ha a petéttoljó a rajzási előkészületek közben elpusztult volna, maguk nevelnek egy erre alkalmas megtermékenyült petéből királynőt, mely esetben a lép felületén a környező sejtek megsemmisítésével építenek a királynővé fejlesztendő pótanyabölcsőt (l. az ábrát). A fiasításra szolgáló lépek egyenlő vastagok s csak alsó végeiken keskenyednek el. A méhek a lépekben átjárókul itt-ott lyukakat hagynak. az egymástól való távolság (lépköz) 10 mm., a röplyukhoz való irányuk pedig vagy teljesen párhuzamos (meleg építmény), vagy kissé rézsutos (félig meleg), vagy végül merőleges (hideg). Ezen elrendezés meleg vidékeken a célszerübb, az u. n. meleg építmény pedig hidegebb tájakon.

[ÁBRA] Lép. a) királynősejt, melyből a fiatal királynő már kimászott- b) még fedett királynősejt; d) felharapott királynősejt.

Lepa

horvát, vagyis «Szép», I. Béla király ifjabb leányának, Ilonának becéző neve. L. Ilona (IX. köt., 589. old.).

Le Palais

Belle Isle (l. o.) sziget fővárosa.

Lepanto

(Naupaktosz, Epakto), kikötőváros és püspöki székhely, Naupaktia járás főhelye Akarnánia és Etolia görög nomoszban, az 1 négyzetkm. széles L.-i szoros É-i partján, (1889) 2296 lak. A Rigani-hegy lejtőjén amfiteatrumszerüen épült város, kikötőjének eliszaposodása miatt minden jelentőségét elvesztette. L. az ókorban Naupaktosz volt Kr. e. 456. az athéniek foglalták el, akiktől 404. a lokriadiak visszavették. 1407. a velenceiek kerítették birtokukba és annyira megerősítették, hogy II. Bajazid csak 150 000 emberrel tudta megadásra kényszeríteni. Ismeretes L. az 1571 okt. 7. a közelében kivívott tengeri ütközetről, amelyben Don Juan d'Austria a török hajóhadat teljesen tönkre tette és 12 000 keresztény gályarabot szabadított. ki.

Lepárlás

(destillatio). Igen fontos kémiai művelet, amellyel az illékony, de cseppfolyósítható testeket a kevésbbé vagy nem illékonyaktól elválasztani lehet. E művelettel már a IV. században különösen az arab alkémisták foglalkoztak. A L.-hoz használt készülék három részből áll: 1. desztilláló edény, amelyben a desztillálandó folyadékot melegítik, forralják- 2. a hűtőkészülék, mely a folyadékból elillanó gőzöket lehűti, cseppfolyóvá sűríti meg és végre 3. a felfogó vagy szedő edény, amelyben a megsűrüsödött gőzök folyadék alakjában összegyülnek. Kisebb műveleteknél a desztilláló edény legtöbbször üveg, néha porcellán és fémből való lombik vagy retorta; nagyobb mennyiségü folyadékok L.-ánál üstalaku réz-, Ólom-, vas- stb. edény, amelyre a hűtőkészülékkel összekötött fém «sisak» szorul. A hűtőkészülék (l. o.) igen sokféle. Kémiai műveletekben legáltalánosabb használatos a Liebig-féle hűtő; ez áll vékonyabb üvegcsőbő, amely tágas, de rövidebb üvegcsőbe van légmentesen beillesztve, ugy hogy a vékonyabb üvegcsőnek mindkét vége a tágasabból kiér. A rendesen ferdén felállított tágasabb üvegcső mindkét végén egy-egy nyilás van; az alsó nyilás a viztartóból folyó hűtőviz bevezetésére, a felső pedig a gőzöktől átmelegedett viz elvezetésére szolgál. A Liebig-féle hűtő belső üvegcsövének felső vége átfurt dugó révén a desztilláló lombikkal van összekötve, az alsó pedig a szedő edénybe nyulik be. A L. e. készülékkel ugy történik, hogy a illető folyadékkal félig vagy 2/3-áig megtöltött desztilláló lombikot, melybe rendesen hőmérőt is szoktak beállítani, szabad lánggal melegítik, vagy vizfürdőbe, homokfürdőbe stb. állítják. Ilyen módon a könnyen illó (alacsonyabb forráspontu) folyadékok a kevésbbé illékonyaktól (magasabb forráspontuaktól) vagy a nem illékonyaktól könnyen elválaszthatók, és a szedő edénybe összegyült terményeknek ismételt L.-ával azok az idegen anyagoktól teljesen megszabadíthatók. Érthető azonban, hogy ha olyan folyadékelegyeket desztillálnak le, amelyekben az elegyrészek forráspontja között nem nagy a különbség (p. alkohol és viz elegyét), akkor a könnyebben elillanó rész (példánkban az alkohol) gőzéhez a kevésbbé illékony (viz) gőzéből több-kevesebb hozzá lesz keveredve és igy ezek együttesen fognak megsűrüsödni a szedő edénybe. Ilyen esetekben a desztilláló lombik nyakába hosszabb, helyenként tekévé kiszélesedett üvegcsövet (deflenmatort) illesztenek és ezt kötik össze a hűtővel, amikor a könnyebben megsűrüsödő gőzök (alkohol) csak a hűtőben sűrüsödnek meg. Ez utóbbi eljárással a folyadék elegyrészei könnyen elválaszthatók egymástól. Sok esetben a desztillálandó folyadékon vizgőzt, levegőt, hidrogént vagy más gázokat hajtanak keresztül, mely a folyadékgőzöket magával ragadja és igy a L.-t megkönnyíti. A forráspont közelében vagy a forráspont alatt is könnyen bomló folyadékok L.-a légritkított térben ugy történik, hogy a légmentesen záró lepároló készülék szedő edényét szivattyuval kapcsolják össze. A L. nemcsak a laboratoriumokban, hanem a gyógyszerészetben, legkivált pedig a gyáriparban (szesz-, éter-, kloroform-, szénkéneg- stb. gyártás) az egyes termékek előállításánál és megtisztításánál szerfelett fontos szerepet játszik. A L.-nak azt a másik nemét, amikor a levegő nem járta térben magasabb hőmérsékletre hevített széntartalmu testeknek bomlási termékei gyüjtetnek össze, száraz l.-nak hivják. A különféle testek különböző hőmérségeken bomlanak szét (bomlási hőmérséklet) és a bomlási termékek is a legkülönfélébb vegyületek lehetnek. Némelyek elbomlanak már forráspontjuk alatt, másoknál pedig a forráspont és bomlási hőmérséklet olyan közel esnek egymáshoz, hogy hevítéskor ezeknek gőze elegye a változatlanul elillanó és a bomlási termékek gőzeinek. Ez az eset áll elő p. a glicerin hevítésekor. Azok a testek, melyekből a száraz L.-kor csak illékony termékek képződnek, maradékot nem hagynak hátra; másokból a hőmérséklet fokozásával más és más termékek keletkeznek, mig végre többé-kevésbbé tiszta likacsos szén marad vissza. Igy p. fából a száraz L.-kor eleinte viz, nemsokára különféle gázok és gőzök fejlődnek, később olajos barna szinü, sajátságos szagu folyadékok párolognak át, végre kátrány távozik el és faszén marad vissza. A gázalaku bomlási termékek között van a világító gáz, a megsűrüsödött fekete szinü folyadékban pedig metilalkohol (faszesz), faecet, fakátrány stb. A száraz L. a gyáriparban szintén igen gyakran alkalmazott eljárás.

A L. célja a szeszgyártásban a kierjedt cefréből a szeszt előállítani. Az érett cefre tartalmaz: a) fel nem oldott és abban úszkáló anyagokat; b) feloldott anyagokat, melyek a) vagy gőzzé nem változtathatók; b) vagy pedig a melegítés folytán gőzzé válván, elszállanak. Ezen utóbbiak közé tartozik a borszesz v. etilalkohol, mely rendes viszonyok között 78,5 C°-nál indul forrásnak. A cefrének forralása által tehát abból elszállnak az összes gőzzé változtatható anyagok, melyeket azonban a hidegen tartott hűtőbe vezetve, ebből ismét folyadékalakban látunk kifolyni. A szeszdesztilláló készülékek most már annyira tökéletesítve vannak, hogy a kierjedt 6-10% szesztartalmu cefréből közvetlenül 92-95% szesztartalmu párlatot nyerünk. Mig régebben e célra 3-5 ízben újból kellett desztillálni e párlatot. Ez két fizikai elvnek elmés alkalmazása által vált lehetővé: a rektifikáció és deflegmáció (l. o.) által. A lepárolásnál nyert szesz nem folytonosan egyforma, a lepárlás elején kifolyó szesz olyan anyagokkal van tisztátalanítva, melyek forrási pontjai még a szesznél is alacsonyabb, p. aldehidek, ezen részletet a szesz elejének nevezzük; a lepárlás vége felé újból tisztátalanabb szeszt kapunk, mert a magasabb forrási pontu kozmaolajok gőze bővebben kerül a hűtőbe, ezen szesz-részletet szesz utoljának nevezzük. A két részlet között folyik a java szesz.

Lepárlók

(szeszgyártásnál), az alkoholnak a cefréből való elkülönítésére szolgálnak. Azon szerkezetek, melyeknél a szeszgőzök csak egyszerüen elpárologtatnak, egyszerü lepárló-üstöknek nevezzük. Ezek csakis kisebb pálinkafőzdékben vannak alkalmazásban, mig az ipari célokra szánt szesz oly összetett készülékekben főzetik, melyek a szeszt részben rektifikáják, részben finomítják is. Vannak időszakosan és folytonosan dolgozó L., az elsőknél a főző üst csak meghatározott mennyiségü cefre felvételére alkalmas és csak ennek kifőzése után töltetik meg új cefrével, mig a visszamaradó moslék csappal lebocsátandó; utóbbinál a cefrének a készülékbe való lebocsátása munkaszünet nélkül folytonosan történik; ekkor a moslék rendszerint külön mosléktartóba gyül össze s innen automatikusan lesz kibocsátva. Az időszakos L. közt leggyakoribb a Schwarz-féle, melynél a cefrekazánok fából vagy fémből valók, egymás fölé helyezvén, azonkivül rendszerint a két cefrefőző-kazán fölé még egy előmelegítő kazánt is helyeznek. Ha a helyi viszonyok megengedik, még a rektifikátort is a főző kazánok fölé helyezik. Legáltalánosabb ama elrendezés, melyet az ábrában mutatunk be, amidőn az egyesített főzőkazánok közös testet alkotnak, melléjük lesz a rektifikátor állítva és e mellé a kondenzátor. A bemutatott szerkezetben a rektifikátor két részből való, ugy a szesztelenített aljszeszt nem kell többé a főzőkazánba vezetni. A vázolt szerkezetnél I. cefremelegítő, II. felső cefrekazán, III. alsó cefrekazán.

[ÁBRA] Lepárló-készülék.

A munka megindításánál az érett cefre h csapon át az előmelegítőbe lesz bocsátva, g és f tolóventil pedig mindaddig nyitva marad, mig ugy az alsó, mint a felső cefrekazán ürtartalmuk mintegy ľ-ére megtelt. Ekkor az alsó cefrekazánba a ventilenát fáradt gőz, majd b ventilen friss gőz kerül. A cefre lefőzésénél a szeszpárák a c rézsisakba hatolnak, ahonnét d csöveken át a felső cefrekazánba jutnak és az abban levő cefrét felfőzik. Az itt keletkező szeszgőzök az i rézsisakon és a k vezető csövön át az l-lel jelölt rektifikátorba jutnak, ahonnét az m m1 m2 m3 deflegmator tányérokon áthatolnak, miközben a vizpárák legnagyobb része lecsapódik, a telített szeszpárák pedig n csövön át a kondenzátorban lehűttetnek. Midőn a III-al jelölt cefrekazánban a cefre ki van főzve, akkor a moslék e csövön át a mosléktartóba leeresztetik. (Átlag 100 liter cefre után 95-98 liter moslékot kapunk.) A felső kazánból a félig kifőzött cefre az f tolóventil kinyitása által jut III-ba, épp ugy a g tolóventillel I-ből II-be. Ekkor friss cefre lesz h csapon át az előmelegítőbe eresztve. Az l-lel jelölt rektifikátorban összegyüjtött aljszesz az r közvetítő csapon át l1 szeparátorba bocsáttatik és újból q visszacsapó ventilen át (mely a gőznek a szeparátorba való behatását megengedi, de a fordított irányu közlekedését elzárja) beömlő gőzzel felforraltatik; a szeszpárák az r sisakon és s csövön át a II. vagy gyakrabban a III. kazánba vezetetnek. A szesztelenített aljszesz a t csapon át a pöcegödörbe lesz vezetve. A kondenzátor lehet kigyó-csöves, több álló csőből való, vagy mint az ábra mutatja, kettős hengerből képeztetik. A szeszpárnák az n csövön át ezen kettős hengerbe jutnak és az u csapon át beeresztett hideg viz által cseppfolyóvá változtatnak át és v-nél a szeszmérőbe hatolnak. A folytonosan működő L.-nál a kierjedt cefre folytonosan ömlik a főző készülék felső részébe és vagy oszlopszerüen egymás fölött elhelyezett rekeszeken át, vagy szakadatlan rétegben folyik lefelé, mig a desztilláló gőz az ellenkező irányban alulról felfelé emelkedik, ugy hogy a cefrét teljesen szesztelen moslékra és több-kevesebb vizgőzzel kevert alkohol-gőzökre bontja szét. A tovaszálló alkohol-gőzök a készüléknek rektifikáló és deflengmáló részeiben erősbítve és tisztítva jutnak a kondenzátorba. Ugy a cefrének a lepárlóba való bevezetését, mint a mosléknak a készülékből való kivezetését egyenletesen kell végezni; a lepárlás rendes menetére továbbá a gőznek egyenletes bevezetésére is nagy befolyással lesz. A folytonosan dolgozó L. lényeges alkatrészei a cefrefőző oszlop, a rektifikáló oszlop, a deflegmáló rész, a kondenzátor, ezeken kivül pedig a cefretápláló, a moslékelvezető és a gőzszabályozó. A gőzmegtakarítás szempontjából a folytonosan dolgozó L.-nál is alkalmazzák az előmelegítés elvét, ugy hogy a cefrét, mielőtt a cefréző oszlopba kerülne, csöveken át a mosléktartón, a deflegmatoron vagy a rektifikátoron vezetik át.


Kezdőlap

˙