Lieber

l. Ernő, német politikus, szül. Cambergben 1838 nov. 16. Würzburgban, Bonnban és Heidelbergában tanult, 1870. beválasztották a porosz képviselőházba, 1871. pedig a német birodalmi gyülésbe, hol a centrum-pát alapító tagjainak egyike volt. 1888. és 1889. nagyobb tanulmányutat tett Észak-Amerikába. Különösen Windthorst halála után lépett előtérbe a parlamentben, mint a centrum ellenzéki árnyalatának vezére, mely 1893. a katonai javaslatok ellen foglalt állást, s a következő választásoknál sikerült a párt mérsékeltebb elemeit is kiszorítania. L. egyúttal a hessen-nassaui tartományi gyülésnek is tagja.

2. L. Ferenc, amerikai tudós és publicista, szül. Berlinben 1800 márc. 18., megh. New-Yorkban 1872 okt. 2. Részt vett a lignyi és waterlooi csatákban s Namur ostrománál (1815 jun. 20.) súlyosan megsebesült. Azután Berlinben, hol tanult, mint demagogot elfogták, s később is, Halléban és Jenában, rendőri felügyelet alatt állott. 1821 őszén, mint filhellén, kiment Görögországba, honnan nemsokára visszatért, s Rómában Niebuhr házában talált szives fogadtatásra. Niebuhrral Németországba jött, hol ismét elfogták; ekkor adta ki Franz Arnold álnév alatt Wein- und Wonnelieder cimü költeményeit. 1825. Angliába, két év mulva pedig az Egyesült-Államokba hajózott, s az Encyclopaedia Americana-t adta ki; 1835. Kolumbiában történelmi s államtudományi tanszéket kapott, s ugyanily minőségben működött 1858 óta New-Yorkban is. A polgárháboru alatt a Loyal Publication Society elnöke volt, s ekkor irta Instructions for the government of the armies of the U. S. in the field, melynek Lincoln hivatalos jelleget kölcsönzött. Fő munkái: Manual of polit. ethics; Civil libery and self-government (magyarul is Scholcz V. és Vajda J. fordításában, 1869); továbbá: Essays on labour and property; On Anglican and Gallican liberty; The West and other poems; stb. V. ö. Perry, The life and letters of F. L. (Boston 1882).

3. L. Tamás, eredeti neve Erastus (l. o.) német orvosnak.

Lieberkühn-féle mirigyek

Lieberkühn Nathanael (1711-1756) német anatomusról nevezték el, l. Bél (III. köt. 15. old. 1 hasáb).

Liebermann

Leo, kémikus, szül. Debrecenben 1852. Középiskolai tanulmányait a debrecnei ref. kollégiumban, orvosi és természettudományi tanulmányait pedig a bécsi egyetemen befejezvén, 1874. az összes gyógytudományok doktora lett. Ugyanezen évben az innsbrucki egyetemen az alkalmazott orvosi kémiai tanszék mellett mint tanársegéd működött és 1875. év végén e tudományszakból magántanárrá képesíttetett és a rendes tanár távozása után a tanszék helyettesítésével is megbizatott. Az orvosi tudományok mellett már Bécsben foglalkozott a kémiával és e téren kifejtett munkássága alapján 1878. a budapesti egyetemen előbb a kémia, később pedig a törvényszéki és rendőri kémia magántanárává képesítetett. 1879. a budapesti állatorvosi akadémián a kémia tanára lett és 1881. Kemény Gábor báró miniszter megbizásából az állami vegykisérleti állomást szervezte, melynek főnökévé neveztetett ki. Jelenleg az országos kémiai intézet és központi vegykisérleti állomás igazgatója és ezenkivül tagja több szak- és vizsgálóbizottságnak és elnöke a millenniumi kiállítás kémiai csoportjának. 1870-től kezdve a különféle szakfolyóiratokban számos önálló dolgozata jelent meg, melyek a kémiának nagyon sok ágát ölelik fel. Nagyobb munkái: Chemie des Menschen; Jegyzetek a chemiai előadásokhoz; Tabellen zur Reduction d. Gasvolumina és Die chemische Praxis auf dem Gebiete der Gesundheitspfiege u. gerichtlichen Medicin. 1895. a királyi tanácsosi címet kapta.

Liebermann

Miksa, német festő, szül. Berlinben 1849 jul. 20. Eleinte az ottani egyetemet látogatta, de már akkor szorgalamsan festegetett Steffeck műtermében, 1869. pedig Weimarban Thumann és Pawels vezetése alatt kezdett tanulni. 1872. elment Párisba, hol Munkácsy, Troyon, Daubigny és Corot hatása alatt állott. Legnagyobb befolyással volt azonban művészetére Millet I. F., akivel 1873. Barbiconban ismerkedett meg, főleg azonban Hollandiába tett számos utazása. Művei közül már a legelső, a Libakoppasztás (1872) erős realista érzékéről és Courbet hatásáról tesz tanubizonyságot; ezt követték: a Konzerv-készítés (1873); Munkások a répaföldön és A testvérek (1876). 1879. egész Németországban kínos feltünést keltett A gyermek Jézus az irástudók között c. képével, melynek realista fölfogása akkor legalább is szokatlan és sértő volt. Későbbi képei azonban már irányának teljes diadalra jutását hirdetik. Ilyenek: Kötélgyártás; a rendkivüli merészségü Hálófoltozás; Asszony kecskékkel (müncheni képtár); Kenderfonás (berlini nemzeti képtár). V. ö. Kammerer, Max. L. (Lipcse 1894.)

Liebermeister

Károly, német orvos, született Ronsdorfban Elberfeld mellett 1833 febr. 2. Oklevelét 1856. nyerte el, tanítványa volt Virchownak és Niemeyernek. 1859. docenssé, 1865. pedig a belgyógyászati klinika vezetését vette át. Nevezetesebb dolgozatai: Beiträge zur pathologischen Anatomie u. Klinik der Leberkrankheiten (Tübinga 1864); Beobachtungen u. Versuche über die Anwendung des kalten Wassers bei fieberhaften Krankheiten (Hagenbachhal együtt dolgozta Lipcsében 1868); Handbuch der Pathologie und Therapie des Fiebers (u. o. 1875).

Liebertwolkwitz

falu Lipcse (ettől 9 km.-nyire) száz kerületi kapitányságban, vasút mellett, (1890) 2908 lak., téglagyárral. 1813 okt. 14-én a lipcsei csatát megelőzőleg itt lovas hadak ütköztek össze. Közelében, a fejedelmi dombon a lipcsei csata emlékére oszlopot emeltek.

Liebfrauen-Milch

hires rajnai bor, mely Worms környékén (Hessen) az ottani Mária-templom (Kirche unserer lieben Frau) körül mintegy 31/2 ha. területen rizling, tramini és silvani szöllőkből nyeretik. Ebből azonban alig visznek valamit külföldre; amit külföldön e név alatt árulnak, az legtöbbször csak közönséges rajnai bor.

Liebhard

Joakim, l. Camerarius.

Liebhardt

Lujza, operaénekesnő, szül. Sopronban 1830 körül. Atyja semmi áron sem akarta, hogy szinésznő legyen, de L. miután álnév alatt szülővárosában fellépett és sikert aratott, 1845. Bécsbe került, hol Gentiluomo énektanár kiképezte. 1849. Casselben énekelt, 1850-64. a bécsi opera tagja volt; ekkor a londoni Her Majesty-szinház őszi hangversenyeihez szerződött, télen pedig a kristálypalotában énekelt. E fényes sikereit körútja Angol-, Skót- és irországban még jobban növelte, s 1865 óta a londoni operaház tagja lett. Legkiválóbb szerepei: Az ezred leánya, Susanna (Figaro lakodalma), Zerlina (Fra Diavolo), Alice (Ördög Róbert) stb., de mint dalénekesnő is kiváló volt.

Liebig

Jusztus, német kémikus, szül. Darmstadtban 1803 máj. 12., megh. Münchenben 1873 ápr. 18. Atyja festékáru-kereskedésel foglalkozott; minthogy egyik-másik vegyszert maga állította elő, ez igen korán magára vonta a fiu figyelmét, ki 1818. gimnáziumi tanulmányait abbahagyta, hogy a vegytannak szentelje életét és gyógyszerész lett. A gyógyszerészi pálya azonban nem felelvén meg várakozásának, elhagyta azt s a kellő előkészület után a bonni, utóbb az erlangeni egyetemre ment; utóbb tanulmányai kiegészítésére utazási ösztöndíjjal 1822. Párisba utazott s már 1823. egy felette érdekes értekezést olvasott fela durranó ezüstről, miáltal a véletlenül jelen levő Humboldt Sándor figyelmét magára vonván, ennek befolyására a Gay-Lussac laboratoriumába jutott be. 1824. a fiatal tudóst már mint a giesseni egyetem vegytan-tanárát Németországban találjuk; itt működött 28 éven át s itt tette lángesze és érnyedetlen tehetsége által nemcsak saját nevét, de a kis giesseni egyetemet is világhirüvé. 1852. Münchenbe hivták meg az egyetemre, s 1860 óta a bajos tudományos akadémia elnöke volt. L. mint buvár az organikus kémia alapját vetette meg, egyik felfedezése követte a másikat, s az Annalen der Chemie und Pharmacie-ban 215 értekezés és közlemény jelent meg tőle, valamint 20 nagyobb dolgozat, melyet mások társaságában végzett. Számos közleménye a vegytani buvárlat egy-egy remeke, s gyakran oly jelentőségü, melyhez hasonlót a szervi vegytan története alig mutathat fel. Alig van a vegytannak ága, hol nem a L. neve és érdemei állanának legelől. Kiváló fontosságu azonban, hogy L. az agrikultur-kémia megteremtőjévé és a visszsapótlás tanának megalapítójává lett a Die Chemie in ihrer Anwendung auf Agricultur und Physiologie címü 1840. első s 1876. kilencedik kiadást ért munkájában. E munka valóban korszakot alkotó volt; páratlan ügyességgel, egy lángész éleslátásával szedte össze az őt megelőző tudósok által kikutatott igazságokat s ezeket mint alapköveket használta fel az agrikultur-vegytan, a trágyázás és visszapótlás tanának felépítésénél. Rendkivül ékes irállyal megáldva, s stiljének a tudományos nehézkességtől tisztán tartása által mindenki által megérthetően valóságos tudományos forradalmat keltett nemcsak az ország határain belől, de ugyszólván az egész világon. Reá utalt a rabló gazdaságra, a talajkizsarolás és kimerüls folytán tönkre ment népekre: Görögország, Babilon, Egyipton, Róma, Spanyolország hatalmának alászállását és elnéptelenedését tisztán a talaj kizsarolására vezette vissza. L.-nek több tétele heves és évekig tartó vitára adott alkalmat, mely felettébb előmozdította a gazdasági és fiziologiai ismeretek fejlődését, s ellenfelei L.-t már legyőzöttnek tekintették, mert kilenc évig (1846-1855) jóformán életjelt sem adott magáról, midőn hosszabb tanulmányok és kisérletek után egy hosszabb értkeezésében elleneit újból hevesen megtámadta s Lutherként agrikultur-kémiaia hitvallását ötven szabatosan szövegezett pontba foglalta össze. L. bizonyította be először, höogy a zöld növény csak ásványi anyagokkal táplálkozik, s hogy a humusz és korhadó szerves anyagok csak indirekte működnek közre a növények táplálásánál. Ő állította fel a trágyázás alapelvét: a visszapótlás tanát, a termékenység mértékét: a minimum-törvényt, s ez által ő létesítette a műtrágya-ipart, mely ma már évenkint több száz millió forint értékü anyagot termel. Az állatfiziologia terén szintén kimagasló L. tudományos alakja; ő osztotta be a táplálékot plasztikus és légzési tápláló anyagokra és tápsókra; ő általa ismerjük a tápszer és tápanyag szabatos fogalmát, ő derítette ki a tápsók nélkülözhetetlen fontosságát, a légzésnek összefüggését az állati hővel, az állati munkával stb. L.-nek köszönjük továbbá a kémiai oktatás reformját, mely elvek azóta a tudomány más ágaiban is a legszebb sikerrel alkalmaztatnak, s ugyancsak L. volt az ki a bajor tudományos akadémiában Münchenben 1861. nov. 28. tartott beszédében, az izolált gazdasági akadémiákat s azoknak tanárait kiméletlenül elitélvén, a felsőbb gazdasági oktatást az egyetemekre és műegyetemekre kivánta helyezni s igy a felsőbb gazdasági oktatást új irányba terelte. (L. Hohenheim.) Főbb munkái a következők: Die Chemie in ihrer Anwendung auf Agricultur und Physiologie (először 1840., összesen kilenc kiadás); Die Thierchemie oder die organische Chemie in ihrer Anwendung auf Physiologie und Pathologie (1842 és 1847); Handbuch der organischen Chemie mit Rücksicht auf Pharmacie (1843); Die Grundsätze der Agriculturchemie mit Rücksicht auf die in England angestellten Untersuchungen (1855); Zur Theorie und Praxis in der Landwirthschaft (1856); Naturgesetze des Feldbaues (1862). Valamennyi több európai nyelvre van lefordítva, de legismertebbek Chemische Briefe (Heidelberga 1844),mely valódi mintaképe a népszerüen előadott tudománynak. Ez utóbbi egy része Péterffy József és Kálmán fordításában magyarul is megjelent (Nagy-Kanizsa 1863. Teljes magyar fordítása Lechner Lászlótól kéziratban maradt). Magyar nyelven megjelent még a müncheni tudományos akadémiában tartott nagy jelentőségü beszéde Barsi J. fordításában, A mezei gazdaság jelen állapota címmel (Pest 1862). L. érdemeit elismerte és méltányolta kora; az európai tudományos akadémiák siettek őt külső tagjai sorába iktatni. (A magyar tudományos akad. 1858 dec. 16.). II. Lajos hesseni nagyherceg bárói rangra emelte, fejedelmi udvaroknál kitüntető fogadtatásban részesült, számos kül- és belföldi érdemrenddel lett kitüntetve, halála után a Deutsche Chem. Gesellschart Münchenben gyönyörü carrarai márványszobrot, Giessenben és Darmstadtban ércszobrot állított emlékének, mely előbbinek felállításához a világ minden részéről folytak adakozások. V. ö. Vasárnapi Ujság, 1859. évf. 409., 1873. évf. 197.


Kezdőlap

˙