Lik...

alatt nem talált cikkek Lyuk... alatt keresendők.

Lika

folyócska Horvátországban, mely a horvátországi Karsztban, Lika-Krbava vmegye Kuklic községe határában, a Sveto brdo hegytől É-ra fakad, a likai lapályt öntözve ÉNy-ra folyik s mintegy 85 km.-nyi folyás után Lipovopolje községen alul egy mély sziklatölcsérben eltünik; földalatti úton, ismeretlen helyen az Adriai-tengerbe szakad.

Likabettosz

(Lykabettos), 277 m. magassziklahegy Athén északkeleti részén, pompás kilátással az attikai síkságra.

Lika-Krbava

(lásd a mellékelt térképet). Horvát-Szlavonország egyik vármegyéje, mely az ország legdélnyugatibb részét képezi; határai É-on Modrus-Fiume vármegye, K-en Bosznia, D-en Dalmácia, Ny-on az Adriai-tenger. Területe 6211,48 km2. A vármegye földje általában hegyes s leghivebben mutatja a Karszt jellemvonásait; az egész vármegye egy nagy felföld, melyet egymással többé-kevésbbé egyközü hegysorok szelnek át.

[ÁBRA]

E hegysorok közül legnagyobb a tenger partját szegélyző Velebit, melynek kréta-, jura- és karbonképletekből alkotott főemelkedési vonalában a Rajnac (1699 m.), Satorina (1624 m.) és Sveto brdo (1753 m.) a legkiemelekdőbb tagok. A vármegye K.-i határán a Kis-Kapela (Seliski vrh 1280 m.) és Pljesivica (Gola Pljesivica 1649 m. és Ozeblin 1657 m.) hegyláncai emelkednek, a két nagy hegység által körülzárt területet pedig egyes belső láncolatok (Kamenita gorica 1269 m., Vrbacka staza 1199 m.) több elkülönített lapályra osztják, milyen az otocaci mély lapály (Gackopolje 439 m.), a likai felföld (600 m.) s a Krbava vagy Korbávia fensík (7-800 m.). E lapályokat kisebb-nagyobb folyok öntözik, melyek hosszabb folyás után eltünnek s ismeretlen helyen ömlenek a tengerbe; ilyen a jelentékeny Lika, mely Lipovopoljén alul tünik el, a Gacka, az Obcenica, Ricice s Krbava; a tengerparton egyetlenegy jelentékenyebb folyó torkolata sem található. A vármegye K-i részét még az Una folyó öntözi, É-i szélén a szépségükről ismeretes Plitvicai tavak vannak (szám szerint 13), melyek lépcsőzetesen egymás fölött feküsznek s szép vizeséseket képzenek; belőlük ered a Korana. Tóvá szélesül a Gacka is Otocacon alul. Jelentékenyebb ásványviz L. területén nem fakad. Az éghajlat a vármegye különböző részeiben igen eltérő; mig a tengerparton az olasz éghajlat derült egével találkozunk, addig a felföldön a Karszt zord égalja uralkodik. A tenger mérséklő hatása csak keskeny partszegélyen érvényesül, ahol (mint Zenggben) az évi közepes hőmérséklet 14,1° C., mig a likai fensíkon csak 7,9, Gospiéon 9,1°. Legfeltünőbb a tenger hatása a téli hideg mérséklésében; igy a január átlagos hőfoka Zenggben 4,8; Gospicban 1,9°, a juliusé ellenben ott 24,2, itt 19,8. A legnagyobb észlelt hideg a tengerparton -11,2, a belföldön -27,1, a legnagyobb meleg ott 36,8, itt 34,2. A csapadék ugy a tengerparton (Zengg 1199 mm.) mint a Karszton (Gospic 1575 mm.) igen sok, a hó az utóbbin az év nagy részében el sem tünik.

Természeti kincsekben a vármegye nemgazdag; az ásványország nevezetesebb kincsekkel egyáltalában nincs képviselve. A növényország változatosabb és gazdagabb. A vármegye termő területe összesen 574 510 ha., miből azonban csak 91 767 ha. (16%) szántóföld, 797 ha. kert és 51 517 ha. rét; ellenben 162 085 ha. legelő és 268 206 ha. erdő; végül 138 ha. szőllő. A nem termő terület 46 639 ha. L. vármegyében a földmivelés egyrészt az éghajlat zordsága, másrészt a hegyi talaj terméketlen volta miatt nagyon háttérbe szorul; a nemesebb gabonanemü, búza és rozs csak kis mértékben termeltetik, ellenben jóval több árpa, zab és kukoruca; 1894-ben be volt vetve búzával 5512 ha., kétszeressel 7973, rozzsal 3003, tönköllyel 3369, árpával 12 189, zabbal 8297 ha. Ezenkivül termeltetett meglehetős sok köles, tatárka, hüvelyes vetemény, kukorica (9447 ha.) s burgonya. A bortermelés csekély, valamivel jelentékenyebb a gyümölcstermelés, különösen szilvában (1893. évben 17 215 q). A marhatenyésztés nem nagyon virágzó, leginkább még a juhtenyésztésnek kedveznek a fizika viszonyok.

Lakóinak száma 1870,. 185 281 volt, jelenleg (1891) 190 978. Egy km2-re csak 31 lélek jut s igy L. vármegye egész Horvát-Szlavonország legritkább népességü vármegyéje. A lakosok közt van (1891) 93 033 horvát, 97 647 szerb, 100 német s csak 15 magyar. Hitfelekezet szerint van 93 313 róm. kat. s 97 649 gör. kel. Foglalkozásra nézve tartozik az értelmiségi keresethez 667, őstermelő van 82 406 iparos 1389, kereskedő 415, járadékos 1616, napszámos 201. A lakosság legfontosabb foglalkozási ágai az erdőmivelés, a juhtenyésztés, halászat és hajózás; ipar és kereskedelem teljesen pang, közlekedése - vasutak teljes hiányában - a parti hajózásra és a tengelyen való szállításra szorítkozik. A legélénkebb forgalmu kikötők Zengg, Sv. Juraj (St. Giorgio), Karlopago és Stinica; a belföldi forgalom Otocacban és Gospicban legélénkebb. A hitelintézetek száma 4 (2 takarékpénztár és 2 szövetkezet). Zenggben kereskedelmi és iparkamara székel.

Közművelődés tekintetében L. az egész magyar birodalomban a legutolsó helyn áll, amennyiben a (1891) 6 éven felüli férfilakosságból 78,3, a női lakosságból 94,3% sem irni, sem olvasni nem tud s a (1893) 32 154 tanköteles gyermek közül csak 9730, agyis 30,3% jár iskolába. A vármegye 923 községében mindössze csak 100 iskola van és pedig 1 hittani intézet (Zengg), 2 gimnázium (Zengg és Gospic), 2 ipari és kereskedelmi iskola 1 zeneiskola (Zengg), 2 polgári iskola, 93 népiskola és 1 börtöniskola. Kisdedóvó az egész vármegyében nincs.

Közigazgatás. L. vármegye 7 járásra oszlik, melyekben 2 nagyközség, 919 kisközség és 649 puszta és telep van; ezenkivül 2 rendezett tanácsu város is van a vármegye területén. A politikai községek száma 32.

Járás, város

Lakosság száma

Házak száma

Gospici járás

32 408

5 084

Gracaci járás

31 179

4 707

Korenicai járás

22 169

3 220

Otocaci járás

31 348

4 279

Perusici járás

19 996

2 994

Udbinai járás

23 004

3 394

Zenggi járás

27 428

3 979

Vármegyei összeg

187 532

27 657

Karlopago önálló város

661

103

Zengg, sz. kir. város

2 785

424

Főösszeg

190 978

28 184

Székhelye Gospic. Egyházi tekintetben a váromegye 61 róm. kat. egyházközsége a zenggi püspöki, a 42 gör. kel. község a károlyvárosi egyházmegyéhez tartozik; egyéb vallásu egyházközségek a vármegyében nem léateznek. Törvénykezési szempontbóla vármegye a gospici törvényszék területéhez tartozik; járásbiróságok Gospic, Gracac, Korenica, Otocac, Udbina és Zengg városában vannak, az első kivételével mind telekkönyvvel ellátva; közjegyzőség Gospicon és Zenggben van. Hadügyi tekintetben az egész vármegye (Zengg kivételével, mely a hadi tengerészethez állít ujoncokat) a zágrábi hadtestparancsnokság területéhez tartozik, hadkiegészítő parancsnoksága, Otocacon székel. Pénzügyi igazgatósága Gospicon, adóhivatala ugyanott, Otocacon és Zenggben, pénzügyőrsége Gospicon és Zenggben van. Államépítészeti hivatala Gospicon, közúti kerületi felügyelője Pécsett, posta- és táviróigazgatósága Zábrábban van. A vármegyében csak 3 gyógyszertár van.

Története. A mai L. vmegye három régi horvát vmegyéből (zsupa) keletkezett: Lika, Krbava és Gadska vmegyékből, mely három vmegye együttvéve a régi horvát királyságban külön bánságot, a tengermelléki bánságot (banatus maritimus) képezte. - I. Lika már a X. sz.-ban ismert horvát zsupánság volt és a Lika folyó déli környékén, forrásainak közelében terült el, a mai Gospichoz délkeleti irányban. Egyházi tekintetbena likai zsupánság 1071. a nónai püspökséghez tartozott, később pedig az arbei, segniai, korbaviai és végre az egyesített zengg-modrusi püspökség alá esett. A XIII. és XIV. sz.-ban a Gusic-Kurjakovic család tagjai voltak Lika örökösnispánjai, ők voltak egyszersmind a Krbava és Buzsana vmegyék grófjai is. A XV. sz.-ban L. vmegye a király birtoka volt és Zsigmond király azt indjárt a század kezdetén Frangepán Miklós bánnak 42 000 aranyért elzálogosította. De azért mégis a vmegye főbb várai tovább is maradtak a Gusic-család, mely most a Karlovic nevet viselt, birtokában és ez a család tovább is viselte a likai, korbaviai és buzsanai grófi címet. Karlovic Torquatus János horvát bán volt L. vmegye utolsó ispánja. Ő a mohácsi csata után I. Ferdinánd pártjára állott, azonban atörökök Likát, Krbavát és Udbinát 1528. elfoglalták és ezen tartományt majdnem 160 évig birták. - II. Krbava (Korbavia, l. o.). - III. Gadska vagy Gacska vmegye a mai Otocac környékén feküdt. Már 1185. azenggi püspökséghez tartozott. II. Endre király 1219. ezen vmegyét atempláriusoknak adományozta és már az ő korában Pontius nagymester magát Gadska urának irta. A templáriusok azonban Gadska vármegyét nem soká birták, mert IV. Béla király azt 1260-ban tőlük elcserélte és a helyett nekik Dubica vmegyét örök időre adományozta. Gadskát pedig Frigyes és Bertalan vegliai grófoknak (A Frangepánok őseinek) a tatárjárás idején tanusított hű szolgálataikért Zengg várossal együtt adományozta. A grófság ezután a Frangepánok birtokában maradt a XV. sz.-ig, mikor összeolvadt a zenggivel, mely a Frangepán-család kihaltáig annak kezében maradt. Utoljára előfordul Comitatus Gaczka név egy 1528. évi térképen. I. Lipót alatt visszaszereztetett Lika és Krbava a törököktől és a likai grófság 1683. Ricciardi Pétert nyerte főispánnak, ki Ritter Pált, az ismeretes történetirót nevezte ki alispánjának. Lika tehát akkor a vmegyei szervezet külső vonásait kezdte felvenni. A tartomány ugy látszik nemsokára ismét a törökök kezébe került, mert azt 1689. gróf Hubersteinnak kellett ismét a törököktől visszafoglalnia. A vármegyei szervezet csirái csakhamar elfojtattak, mert a bécsi udvar Likát és Krbavát gróf Zinzendorf Adofnak eladta és igy a két tartomány ismét a régi zsupánságok sorsára jutott. Gróf Zinzendorf 1693 junius 22. mint Lika és Krbava örökös grófja és indigena a horvát rendek előtt nyilvános esküt tett le. A vad és kopár vidék azonban Zinzendorfnak nem nagy örömére szolgált és azért mindkét grófságot 1695 és 1700 között a bécsi udvarnak ismét visszaadta, mely itt dacára a nép ellenszegülésének és a magyar országgyülés többszavu ellentmondásának a határőrvidéki intézményt szervezte és e tartományokból a likai határezredet csinálta. A francia foglalás idején (1809) Lettardi képviselte itt a napoleoni császárságot; címe volt: Intendant de la province de Lika. A határőrvidék föloszlatása után a likai határezredből, azaz a régi likai, krbavai és gadskai vmegyék területéből L. vmegye alapíttatott. A 72 várrom, mely e vmegyében van, Magyarország történetéről szól.

Likaonia

(Lykaonia), ókori tartoámny Kis-Ázsiában, mely Galatia, Kappadokia, Kilikia, Pizidia és Frigia közt feküdt; maga az ország (legnagyobbrészt a mai Karmania) kiválólag alkalmas volt a birkate nyésztésre, csak északkeleten volt a síksák, «hol fa nem nő» (axylos chora), ennek közepén a Tatta nevü sóstó (a mai törököknél: Tuc söllü). Lakosai, a likaonok, bár a hitrege Lykaontól származtatja őket, valószinüleg őslakók, akik a történeti időben mint ügyes íjászok szerepelnek. Főbb városok: Ikonion (most Konie), tovább Laodikeia, Tyriaeon, Lystra, Derbe, nemkülönben Laranda is (valamennyi állomása a tizezer görög hires visszavonulásának).

Lika-otocaci kerület

a Határőrvidék polgárosítása után a likkai és otocaci ezredekből alakított kerület, melynek 5574,23 km2 területe és (1881) 151, 45 lakója volt. Horvát-Szlavonország új vármegyei beosztása alkalmából Lika-Krbava vármegyébe kebeleztetett.

Likari-olaj

(növ.), l. Linaloéfa.

Likava vár

Rózsaheggyel szemben a Vág jobbpartján meglehetős magas hegyen vannak L. romjai. Tót irók alapítását a mesebeli Moymir tót király idejére teszik. Valószinübb azon állítás, hogy azt a templariusok, kiknek birtoka volt e vidék, védelmükre építették. Róbert Károly királynak Likavát uradalmaival együtt Donch mesternek ajándékozó 1312-iki oklevele az akkor már meglevő várról szól. A Donch nemzetség kihalta után a XIV. sz. végén a Bubekek (Bebek) birják, kiktől Detre hűtlensége miatt Zsigmond király elvette. A XV. sz. elején Gara Miklós birta, majd a huszitáknak lett Liptóban egyik fő fészkükké, egy időben a hires Komoróczy Péter parancsnoksága alatt. A husziták legyőzése után Hunyady Mátyás király fiának, Corvin János liptói hercegnek adta, kinek idejéből valók a várban volt Hunyady-címerek. 1496. Szapolyai István kerítette kezére a várat, melyre családja 1506. donációt is kapott. Az I. Ferdinánd és Szapolyai János közötti harcokban Katzianer felégette Likavát, mely a Szapolyai-féle uradalmakkal együtt a Thurzó-családra szállott. Majd többször képezi adás-vevés tárgyát. 1531. Pekry Lajos vette meg. Özvegye révén Báthory Andrásra szállt, aki azt 25 000 frtért Krusith Jánosnak zálogosította el. Ettől leányágon 1580 után Illésházy István és utódainak birtokába jutott. Illés György Thököly Istvánnak adta el 1650 táján 50 000 frton és 1000 aranyon. Thökölyék korában élte a vár fénykorát, de ez rövid volt, mert 1670. hosszabb ostrom után Heister tábornok által a király részére elfoglalva a kamara birtokává lett, melytől Széchenyi György esztergomi érsek 1690. zálogba vette. Halála után ismét a kamaráé, amig 1707-ben II. Rákóczi hadai el nem foglalták az ekkor már igen megviselt várat, mely 1711 uátn ismét királyi kézre kerülve, több váraink sorsában osztozott. Átengedtetett a pusztulásnak. Az egykor hozzá tartozott uradalmak ma legnagyobb részben kincstári birtoko.

Likavka

(Likava), kisközség Liptó vármegye rózsahegyi j.-ban, (1891) 1872 tót lak. Közelében egy hatalmas sziklaorom tetején Likava vár (l. o.) romjai vannak.

Likér

kisközség Gömör vmegye rimaszombati j.-ban, (1891) 688 tót és magyar lak., vasúti állomással. Itt van a rimamurány-salgótarjáni vasműrészvénytársaság nagy vaskohótelepe, mely évenkint 360 000 q vasat termel, a munkások száma 280; a gyártelepen iparostanonciskola van.


Kezdőlap

˙