Lisztharmat

az a fehér, lisztnemü bevonat, melyet az Erysiphe-családba tartozó gombák okoznak a növények zöld tagjain, főleg levelein. A L.-gombák valamennyien külső paraziták, azaz miceliumuk csupán a megtámadott növények bőrén terjed szét és szaporodik el, nem szövi át sohasem azok belsejét s csupán a felhősejtekbe bocsát egyes dudorokat u. n. szivókákat (haustoriumokat) a gazdanövény nedveinek szívására.

[ÁBRA] 1. ábra. A szőllő-lisztharmat gombája; a micelium, b, c, d, e fejlődő conidiumtartók, f kifejlett conidiumtartó, g conidiumtartó, melyről egy conidium éppen leválik, h szivóka.

[ÁBRA] 2. ábra: A szőllő-lisztharmat gombájának peritheciuma a belőle kinyomult 3 tömlővel.

A L., gombáknak két fejlődési alakja van, u. m. conidium (l. az 1. ábrát) és perithecium (l. a 2. ábrát) alakja. A conidiumok rendesen szintelen, tojásalaku sejtek, melyek nagyszámban fűződnek le tavasszal és nyáron a gazdanövény felületét belepő miceliumszálakból kiemelkedő tartókról, s amelyek elválásuk után, ha az időjárás meleg és nedves, azonnal képesek csirázni s igy a betegséget terjeszteni. A peritheciumok rendesen csak ősszel jelennek meg a lisztes bevonaton, mint apró, szabadszemmel éppen csak hogy kivehető fekete tokok, melyek a L.-gombák áttelelésére szolgálnak. A peritheciumok belsejében különböző számu tömlőket s ezekben különböző számu tömlőspórákat találni, melyek a következő tavasszal megérnek, felrepesztik a perithecium tokját s igy kiszabadulva, szintén csiráznak s megindítják újolag a betegség fejlődését. A L.-gombáknak kb. 30 faja ismeretes Európában, melyek főleg a peritheciumokon található különböző alaku micelium-függelékek (appendiculák v. suffulcrák) alakjai szerint, majd a peritheciumokban található tömlők s az ezekbe zárt tömlőspórák száma szerint vannak nemekbe foglalva; az Oidium nem alá pedig oly L.-gombák soroztatnak, amelyek fejlődésében csupán a conidium alak ismeretes. A L.-gombák mind a kultur-, mind a vadon élő növényeken nagyon gyakoriak és többször igen nagy károkat okoznak; némelyik faj (p. a szőllőlisztharmat) csak egy-egy gazdanövényre, másik pedig (p. a lóherelisztharmat, Erysiphe Martii Lév.) több különböző nemü, sőt családu növényre van utalva. Említendő L.-gombák a Podosphaera tridactyla Lév., mely a szilvafán; a Sphaerotheca pannosa Lév., mely a rózsafán; a Phyllactinia suffulta Sacc., mely a körtén; az Uncinula spiralis Berk. et Curt. (régibb neve Oidium Tuckeri Berk., l. az 1. és 2. ábrát), mely a szőllőn; a Microsphaera Lycii Lasch, mely a liciumon; az Erysiphe graminis Lév. (l. Gabonalisztharmat), mely a gabonafélének és az Oidium Violae Pass., mely az árvácskán élősködik. A L. ellen biztos védekezést nyujt a növények zöldrészeinek többszöri behintése közönséges kénporral vagy kénvirággal, mit 1846. először Kyle angol kertész alkalmazott a szőllőlisztharmat ellen. A kénpor nemcsak meggátolja a behintett növény infekcióját, hanem egyszersmind gyógyítja is a már beteg növényt, amennyiben az ennek csupán külsejéhez tapadó micelliumot tönkre teszi; az még kérdés tárgya, vajjon a kén közvetlen mérge-e a L.-gombáknak, vagy hogy a kénből a Nap heve alatt fejlődő kénessav hat-e rájuk mérgezőleg?

[ÁBRA] 3. ábra: Bojtos kénező belülről nézve (méretek cm.-ben); a a szelence teste, b a fedele, f felső rosta, f' alsó rosta.

A kénporhintést száraz meleg időben kell alkalmazni s e célra legegyszerübb eszköz a bojtos kénező (l. a 3. ábrát), mi nem más, mint egy pléhszelence, amelyből a kénpor két rostán át a szelence alsó végébe alkalmazott pamutbojtok között szóratik ki. Kénporhintésre szolgálnak a kénporfujtatók is; ezek kis kézi fuvók, melyeken a kénpor felvételére egy tartó szolgál, melyből egy hosszu, végén finom rostával elzárt cső vezet ki.

[ÁBRA] 4. ábra a Torpille-gép munkában.

Fujtatásnál a kéntartóból a kénpor a csőbe jut s ennek rostáján át finoman kiszóródik. Végül vannak háton hordozható kénporfujtató-gépek is, minő p. a Vermorel-féle Torpille (l. a 4. ábrát). Helytelenül L.-nak mondják néha a különböző növényeken, főleg gyümölcsfákon található ama fehérszinü bevonatokat is, melyeket az illető növényeken nagy mennyiségben élősködő levéltetvek levedlett bőrei alkotnak.

Liszthűtőgép

hosszukás faszekrény, melynek egyik végén az őrlemény beömlik. A szekrényben egy szállítócsiga kotorja a lisztet a szekrény ellenkező végén levő kiömlési nyilás felé s ezalatt egy exhausztor a szekrényből szűrőszöveten át levegőt szív. A szűrőszövetre tapadó lisztet időközönként egy önműködő rázószerkezet eltávolítja.

Lisztkukac

l. Lisztféreg.

Lisztláng

a 0-ás liszt neve, l. Liszt.

Lisztmoly

(Ephestia Kuchniella Zeller), a pikkelyesszárnyuak rendjébe, a kislepkék csoportjába és a Pyralidák családjába tartozó lepkefaj, melynek mellső szárnyai fénylő ólomszürkék, sárgák vagy egészen barnák, sötétebb foltokkal tarkázva. Hernyói, melyeket csak az újabb időben hurcoltak be, alkalmasint eredeti hazájukból, Indiából Európába, még pedig Hollandiába és Németországba, különösen a lisztre nézve kártékonyak. malmokban lévő magasabb hőmérséklet mellett gyakran igen elszaporodnak. A hernyók egyes csövekben bábozzák be magukat. Irtásukra mindeddig valami biztos szert nem ismernek, még legtanácsosabb este lámpánál a lepkéket összefogni és megsemmisíteni. Magyarországból mindeddig nem ismeretes.

Lisztpróba

(bány.). A zúzóércek átlagos fémtartalmának megtudása végett próbát szoktak venni a zúzóércekből, mielőtt felzúzatnának; de ez a próba nem adhat pontos eredményt, mert a zúzóércdarabok nagyon egyenlőtlenek; pontosabb eredményt nyerünk, ha a zúzóköpüből kifolyó zagyot fogjuk fel koronként: ez a zagypróba, és még pontosabb eredményt nyerünk, ha a már osztályozott liszteket próbáljuk, csakhogy ez esetben az egyes osztályok súlyát is meg kell állapítani. - L. a malomiparban, l. Liszt.

Lisztrobbanás

a lisztnek ama robbanásszerü meggyulása malmokban, mely beáll, ha a levegőben szálló liszttel telt kamrába nyilt világgal belépnek. Ilyen L. oly vehemens is lehet, hogy a malomberendezésben tetemes rongálást vihet végbe, sőt volt már rá eset, hogy az épületet is romba döntötte. Veszélyessége miatt újabb malomberendezéseknél gondosan elkerülnek minden lisztporlást, régibb szerkezeteknél pedig szigoruan tiltatok a nyilt világgal való dolgozás.

Liszty

l. János (listi, Listius), győri püspök. Liszty Kristóf szebeni tanácsosnak fia. Megh. Prágában 1577. Az iskolákat kitünő sikerrel befejezvén, a polgári élet pályáján oly szerencsésen haladt előre, hogy már 1544. az udvari kancellária titoknoka lett és Ferdinánd király a nemesség jelvényeivel díszitette fel. E minőségben Oláh Miklós primás öccsének Lucretia nevü leányával házasságra lépett. Nejének halála után azonban pappá lett. Mint ilyent Oláh M. rövid idő mulva kanonokká tette. 1568. veszprémi püspök és kancellár, 1561 után győri püspök. L. volt az első, ki 1569. Miksa király és az együtt levő országnagyok előtt magyar nyelven szónokolt a hongyülésen. Szétszórva egyes művekhez verseket irt. Önálló művei: Commentarioulus De inauguratione Maximiliani II.; Adnotationes Bonfin-hez, melyeket a Zsámbokitól kapott példányhoz jegyzett. V. ö. Zelliger A., Egyh. irók csarnoka és Század. (1893. évf.).

2. L. László (köpcsényi és jánosházai báró), magyar költő, Zrinyi Miklós kortársa. A karok és rendek előtt Balassa Ferenccel együtt valamely kihágások miatt vádoltatván, az 1659. országgyülésen a 112. cikkben elrendeltetett, hogy ügyét a nádor, mint kiküldött biró, vizsgálja meg s a vádat alaposnak találván, büntetése felől intézkedjék, L. csakugyan elitéltetett, s köpcsényi uradalmát a kir. főügyész elfoglalta. Költői műveit 1653. adta ki Bécsben kis folió-alakban, két kötetben, melyek elseje a Mohcási veszedelem c. epopeát foglalja magában, 13 énekben, a magyar rendekhez intézett szép bevezető irattal, s tudományos értékű előbeszéddel; a második pedig a magyar hercegek és királyok versekbe szedett történetét, minden költői érték nélkül s a «szerencse állhatatlanságáról» szóló didaktikus költeményt, végre a Máriához, mint Magyarország védasszonyához s a magyar címerről szóló énekeket. E művei a korhoz képest, melyben élt, jeles tehetségre és tudományos műveltségre, másrészről nemes jellemre s érzelmekre mutatnak. ]jabban Csergheő Géza azt iparkodott bebizonytani, hogy L. a gonosztevő nem azonos L.-vel, a költővel. V. ö. Csergheő Géza, L. a költő s a gyilkos két személy (Századok 1889; u. o. Komáromy András válasza: Költő-e v. gonosztevő?; Toldy, Handbuch der ungar. Poesie (I. köt., 1828); Komáromy András, Liszty László élete (Budapest 1887).

Lit.

a latin littera (betü) rövidítése.

Litai

(Litae), l. Ate.


Kezdőlap

˙