Livni

az ugyanily nevü járás székhelye Oreal orosz kormányzóságban, a Livenka és Szoszna összefolyásánál, vasút mellett, (1893) 25 136 lak., kötélveréssel, szappanfőzéssel: gabona-, kender-, bőr- és marhakereskedéssel. Az 1586. alapított várost a tatárok kétszer földúlták.

Livno

(Ljevno, Hlievno), az ugyanily nevü járás székhelye Travnik (ettől 70 km.-nyire) boszniai kerületben, (1885) 4335, köztük 2018 mohammedánus lak., élénk kereskedéssel. A L.-i síkság (Livanjszko polje) körülbelül 45 km. hosszu és 8-12 km. széles termékeny föld, amelyet a Bisztrica öntöz.

Liv nyelv

a livoniai kis liv nép nyelve, melyet a finn nyelv dialektusának tekinthetni. Mindinkább elegyedik s lassanként egesül a szomszéd lettek nyelvével. Nyelvtanát és szótárát megirta Sjögren (kiadta Wiedemann, Pétervár 1861). Újabban Setälä Emil gyüjtötte össze a liv népnyelvi hagyományokat. V. ö. A liv nép és nyelve c. cikkét. Nyelvtud. Közlemények 21. köt.

Lívó

l. Léhó.

Livóhutta

kisközség Sáros vmegye szekcsői j.-ban, (1891) 362 rutén és tót lakossal. L.-t a mult század végén a Forgách-család egyik tagja alapította; Csehországból való németek szállták meg, kiknek ivadékai már többnyire eltótosodtak, de most is nagy ügyességet fejtenek ki az üvegkészítésben; az itteni üveggyár évenként 25 000 frt értékü táblás és finom üveget képes termelni s 30 munkást foglalkoztat.

Livonia

(Lifljandszkaja gubernija, lettül Widseme), orosz kormányzóság, a Balti-tartományok egyike a Rigai-öböl, Esztonia, Pétervár, Pszkov, Vitebszk és Kurföld között, 47 030 km2 területtel, amiből a Keleti-tengerben fekvő szigetekre (Ösel, Mohn, Kühnö, Runö stb.) 2898 km2, a tavakra 1492 km2 esik, 1 319 796 1 km2-re 28 lak. A Rigai-öböl, a nagyobb tavak és folyók mellett lapályok terülnek el. Esztonia felől alacsony, lapos dombok (120 m. legnagyobb magassággal) nyulnak be, amelyek a Virc-tónál egy nyugati ágra (60-135 m.) és egy keleti ágra (átlag 150 m.) oszlanak, amely utóbbi a Virc és Pejpusz között vizválasztóul szolgál. Verrotól D-re egy mélyedés választja el a Haanhof nevü 570 km2 területü, 230 m. átlagos magasságu fensíktól, amely a Munna Mäggiben (324 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A Marienburgi tavaktól D-re egy másik depresszió van, amelytől DNy-ra az Aaifensík terül el; ennek azon részét, amely a L.-i-Aa, a Düna és ennek mellékvize, az Ewst között fekszik s amelynek területe 2280 km2, Wendeni-Svájcnak hivják. Benne a legmagasabb csúcs a Gaising Kaln 314 m. A Haanhofi- és Aai-fennsíkok európai Oroszország belsejében a legmagasabban fekvő részek. L. vizekben rendkivül gazdag; 325 folyó és mintegy 1000 tó van benne. A Rigai-öböl partvidékének hossza 297 km. A folyók a Rigai- és a Finn-öböl vizkörnyékéhez tartoznak. A jelentékenyebbek az előbbiek közt: a Pernava, a Salis (90 km.), a Sanet-Uppé, a L.-i-Aa, a Düna az Ewsttel, a Bolder-Aaval. A Finn-öböl vizkörnéykéhez tartozik: a Kis- és Nagy-Embach. A nagyobb tavak: a Pejpusz, a Vire, a Luban, Burtnek, Babit. Az időjárás gyorsan váltakozó; a ködök gyakoriak. A bányászat meszet, gipszet, alabastromot, márványt és vasat szolgáltat. A földnek 18,5%-a szántó, 24,4%-a erdő, 41,5%-a rét és legelő. A lakosok németek (7,87%), oroszok (4,71%), izraeliták (2,4%), lettek (42,72%) és esztek (41,49%). Vallás szerint van 81,6% protestáns, 13,4% gör. kat., 1% róm. kat. A lakosság főfoglalkozása a földmivelés, állattenyésztés, halászat és vadászat. A főtermékek: rozs, zab, burgonya és len. Gyár van 591, 18 380 munkással és 43,7 millió rubel évenkénti termeléssel. A gyárak közül 301 szeszégető és sörgyár, 18 gép- és drótgyár, 41 fürészmalom, 12 posztószövő, 16 dohány-, 8 papirgyár stb. A kereskedelmi forgalom középpontja Riga. A kivitel (1892) 60,7, a bevitel 23 millió rubelre rúg; a kivitel főcikkei: petroleum, haj, len és lenmag, kender, gabona és épületfa; a bevitelé: hering, só, szén, bor, gyarmatáruk, vas, mezőgazdasági és egyéb gépek. Iskolák: egy egyetem (Dorpatban), 13 tiu- és ugyanannyi leányközépiskola, 9 szakiskola (rigai politechnikum, dorpati állatorvosi iskola, tanítóképző stb.) és 1896 alsó és népiskola. Járásai: Riga, Fellin, Jurjev (Dorpat), Ösel, Pernava, Valk, Venden, Verro és Volmar. Főváros: Riga. Ny.-Európából a XII. sz.-ban először lübecki kereskedők keresték föl a Düna torkolatának környékét. 30 évvel későbben Meinhard ágoston-rendi szerzetes kezdte meg az ottani lakosság térítését. Albert püspök 1201. megvetette Riga alapját és 1202. a kardvitézek rendjét, amely a német lovagrenddel egyesülve 1237 után egész L.-t, Kurföldet és Esztoniát hatalma alá hajtotta. A lovagrend feloszlása után 1561. L. lengyel tartománnyá lett, de már az 1629 szept. havában kötött fegyverszünetben Gusztáv Adolfnak és az 1660-iki olivai békében véglegesen Svédországnak birtokába jutott. Az északi háboruban 1710-. L. és Esztonia Nagy Péter cárnak vetette magát alá és a nystadi békében Svédország le is mondott róluk. Dacára a meghódolásuk alkalmával biztosított külön jogaiknak (vallásszabadság, saját közigazgatás és igazságszolgáltatás) 1881 óta kiméletlenül folyik bennök a russzifikáció.

Livorno

1. tartomány Olaszországban, Toscana compartimentóban 343 km2 ter., (1881) 121 612, hozzávetőleges számítás szerint (1891) 124 600 alk. Két járásra oszlik: L. és Porto Ferrajo (Elba sziget). - 2. L., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, Genova után Olaszország legjelentékenyebb piaca, püspöki székhely. Firenzétől 75 km.-nyire a Liguriai-tenger K-i partján, vasút mellett, (1881) 97,615, (1892) 106 000 lak., nagy hajógyárral, amely hadi hajókat is épít, vasöntőkkel, üveg-, porcellán-gyártással, koráll tárgyak készítésével és kémiai iparral. Az iparnál sokkal jelentékenyebb a kereskedelem. Kikötője a Porto Vecchio vagy Mediceo, amely a nagyobb tengeri hajóknak már sekély; ezért előtte 1855. félköralaku és két végében világító tornyokkal ellátott molót kezdtek el építeni, amely az új kikötőt (Porto Nuovo) védi. Ezenkivül hajózható csatorna köti össze az Arnóval. A bevitel (1891) 54,9, (1982) 52; a kivitel 41,6, illetőleg 34,3 millió lirára rúgott. A bevitel fő tárgyai: orosz gabona és petroleum, finom festékek, szén, vas és pamut iparcikkek; a kivitelé: pamut, gyapju és nyers selyem, szalmakalapok, kender, márvány, alabastrom és koráll tárgyak. A jelentékenyebb tanintézetek: a tengerész-akadémia, a kereskedelmi tengerészet részére felállított technikai iskola, liceum, gimnázium, reáliskola és nyilvános könyvtár. L. igen gazdag emlékszobrokban: a Piaca Garibaldin van a Garibaldi-szobor, a Piazza Vittorio Emanuelen Viktor Emanuel lovas szobra, mindkettő Rivaltától; a kikötő közelében I. Ferdinánd toscanai nagyherceg ércszobra Giovanni dell' Operától; a Piazza Carlo Alberton II. Ferdinándnak és II. Lipótnak, az utolsó toscanai nagyhercegnek szobrai, végül a Piazza Cavouron Cavour márvány emléke Cerritől. L. egészségtelen, feltöltött talajon épült, utcái jól kövezettek, de monumentális épületekben szegények; jelentékenyebbek: a királyi kastély, továbbá a székesegyház és a zsinagóga, Olaszországban a legnagyobb izraelita templom L.-ról először 807. történik említés. Először a pisaiak törekszenek a benépesítésre: a XIV. sz.-ban tul is szárnyalja vetélytársát, Porto Pisanót. 1403. elfoglalják a genovaiak, akik 1421. átengedik a firenzeieknek. Virágzása a Mediciek uralma alatt kezdődik I. Ferdinánd toscanai nagyherceg veti meg alapját mint kikötővárosnak. Toscana egyéb részeivel 1860. a szárdiniai királyság részévé lett.

Livornói aranyak

III. Medici Cosmas (1670-1723) Livornóban magyar érték szerint veretett aranyakat. Előlapon a fejedelem koronás és páncélos álló alakja, körül: COSMCS•III•D•G-MAG•DVX•ETR(uriae). Hátlap: négyszögü cartoucheban: AD BONITATE(m) AVREI HVNGAR(ici); LIBURNI 1961.

Livornói tyúk

a. m. olasz tyúk.

Livre

(franc., ejtsd: livr), a lat. Libra gallica szóból képezett nevü francia ezüstérme, melynek értéke 20 sousjával közelítőleg a mai frankkal egyezett. A francia érmerendszer egysége 1795-ig a L. tournois (Tours városából) volt, melyet akkor a frank szorított ki (80 frank = 81 L. tournois). L. egyúttal a régi francia súlymérték neve, a francia font = 489 506 g.


Kezdőlap

˙