Lókörömfű

(növ.), l. Szamárlapu.

Lokrisz

ókori földrajzi fogalom, melyet azért bajos meghatározott területhez kapcsolni, mert lakói, a lokrok (lokroi) nagyon sokfelé, részben az igazi Görögország határain tul elszórva laktak. A nagy görög népcsalád tagjai voltak és a hellének hagyományos genealogiája szerint Lokrostól, Amphiktyon unokájának fiától vették nevöket, aki egyleleg (l. o.) gyarmatnak vezetője volt. Az egész törzs annyira el volt szórva, hogy semmiféle nagyobb jelentőségre nem emelkedhetett. Görögországban első helyen említendők a nyugati v. ozoli lokrok, akik elég nagy területen laktak Etolia, Dorisz, Fokisz és a Korintusi-öböl között. Országuk többnyire rideg havasalföld vala, melybe Fokiszból belenyult a Parnasszus (most Elato), Etoliából pedig a Korak (Varduzia). Közbe-közbe termékeny földek is voltak, melyeknek szőllős szemeiről (ozosz), mások szerint rossz szagu subáikról nevezték el az ozoli lokrokat. Az ozoli lokrok területén tul csupán a Parnasszus, Fokisz és Dorisz által elválasztva voltak közös néven a keleti lokrok, külön-külön néven az opunti és epiknemidi lokrok. A keleti lokrok keretében ezek a törzsek eleinte egy népet alkottak és egy birodalmat, melyben 100 családból álló oligarkia uralkodott. Sajátságos volt e családokban az anyai rokonságra alapított nemzetségfa. Az oligarkia székes fővárosa Opus volt, Patroklos szülővárosa. Később (ugy látszik már csak római korban) jöttek forgalomba a föntebbi elnevezések. Az opunti lokrok területe a Knemis hegy oldalában volt, azonkivül a fokiszi magaslatokon és a Platanios mentén. Népes kis terület volt, oly népes, hogy egymaga 7 hajót állított ki 6000 emberrel. Az epiknemidi, máskép hipoknemidi lokrok a Kallidromos hegy oldalában és a Boagrios mentén laktak; ugyanezen folyóviz mellett volt fővárosuk, Thronion is. A lokrok negyedik csoportját képezték Alsó-Itáliában az epizefiri lokrok, kiknek városát (görögül Lokroi Epizephyrioi) az ozoli lokrok alapították Kr. e. 683. Régi jeles alkotmányuk, melyet Zaleukosnak (l. o.) köszönhettek, iparuk és kereskedelmük felvirágoztatta lakóinak ügyét; az id. Dionysios is jó embere volt, kevésbbé az ifjabb, akitől, valamint Pyrrhostól s a rómaiaktól sokat szenvedett a város. A római hódoltság korában rohamosan süllyedt, dacára annak, hogy a rómaiak Zaleukos régi alkotmányát meghagyták neki. Egy ideig még a városon kivül fekvő Persephone-templom vonzotta oda az embereket, később ez is romba dült, ugy hogy ma már csak gyér emlékek találhatók Gerace mellett.

Lókút

kisközség Veszprém vmegyei zirci j.-ban, (1891) 1849 német és magyar lakossal.

Lokva-hegység

a Délmagyarországi-hegység legdélibb részének egy kisebb tagja, mely Krassó-Szörény vmegye DNy-i részében, a Néra és Duna folyók közt elterül s egészben Ny-ról K-re csap, kissé É-felé kanyarodó ívvel. A hegység magassága csekély. legmagasabb csúcsa az Új-Moldovától É-ra emelkedő Fontana Grosz (636 m.), mellette a L.-et az Almás-hegységtől (l. o.) elválasztó mély nyereg van, melyen át az országút visz Új-Moldováról Szászkabányára. A L. többnyire erdős hegyhátakból áll, egyetlen nagyobb völgye a Radimna völgye.

Lokve

politikai község Modrus-Fiume vmegye delnicei j.-ban, (1891) 1887 horvát lakossal; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

Lóláb

l. Lábferdülések.

Lola Montez

L. Montez.

Loligo

(állat). l. Kalmár.

Lolium

L. (növ.), l. Vadóc: - L. perenne, l. Angol perje.

Lolland

(Laaland), egyike a dán szigeteknek a K-i csoportba Seelandtól D-re, 1164 km2 területtel, (1890) 65 550 lak. Felülete egészen sk (legmagasabb pontja 29,5 m.). Földje, amelyet sok helyen erdők takarnak, igen termékeny. Főhelye Maribo, egy tó partján. Kikötő helyei: Naxkov (l. o.). Saxkjőbing, Rödby és Nysted. A Guldborgsund által tőle elválasztott Falster (l. o.) szigettel együtt Maribo járást alkotja, amelynek területe 1679 km2, (1890) 100 550 lak.


Kezdőlap

˙