Lombard

János Vilmos, porosz udvari tanácsos, szül. Berlinben 1767 ápr. 1., egy menekült hugenotta-családból, megh. Nizzában 1812 ápr. 28. Nagy Frigyes alatt a kabinet-irodába került, hol nemsokára titkár lett. 1792. részt vett a franciák elleni harcokban s rövid ideig fogságot is szenvedett. III. Frigyes előtt eleintén kegyvesztett lőn, de 1800. titkos tanácsossá nevezte őt ki és ezóta L. tevékeny részt vett a külügyek vezetésében. 1803. Franciaországban járt, hol Napoleon számító ravaszsággal fogadta s megajándékozta, minek következtében arra törekedett, hogy hazája Franciaországgal szemben jóakaró semleges politikát folytasson; ezért ellenségei s a porosz kormánytanács és különösen Stein hevesen megtámadták; azzal gyanúsították, hogy megvesztegettette magát és felelőssé tették politikájának átkos következményeiért is. A jenai katasztrófa után Lujza királyné elfogatta, de a király szabadlábra helyezte s az akadémia titkárává nevezte ki, egyúttal azonban az állami szolgálatból elbocsátotta. V. ö. Hüffer, Die Kabinetsregierung in Preussen und Joh. Wih. L. (Lipcse 1890).

Lombarda

felső-olaszországi jegyzőkönyv a XI-ik sz.-ból. Szerzője ismeretlen.

Lombardia

compartimento (vidék) az olasz királyságban Svájc, Tirol, Velence, Emilia és Piemont között; a következő tartományokból áll:

A tartomány neve

Területe km2-ben

Lakóinak száma

Esik 1 km2-re

Bergamo

2 828

390 775

139

Brescia

4 779

471 568

111

Como

2 796

515 050

189

Cremona

1 778

302 138

184

Milano

3 143

1 114 991

373

Mantova

2 359

295 728

119

Pavia

3 399

469 831

140

Sondrio

3 123

120 534

37

Összesen

24 205

3 680 615

156

Hozzávetőleges számítás szerint a lakosok száma (1892 dec. 31.) 3 957 261. A felületre, termékekre nézve l. az egyes tartományokat. A rómaiak Kr. e. 222. lettek L. uraivá, amelyben akkor a cenomani, insubres és orobes nevü gallus törzsek laktak és amelyet Gallia Transpadananak neveztek. Milano már Maximianus császár korában tett szert jelentőségre. Attila 452. pusztította el a vidéket. A longobardok, akikről nevét kapta, 568. lettek uraivá és fővárosukká Paviát tették. Nagy Károly L.-t a frank birodalomhoz csatolta, de gyenge utódai alatt az egyes hűbérurak függetlenítették magukat és egymás közt küzdöttek a főhatalomért, mig végre 961. I. Ottó a német birodalom hatalma alá vetette. Már az Ottók uralma alatt kezdettek egyes városok önállóságra szert tenni. A német császárok és a pápa közt folytatott invesztitura-harc e kis köztársaságok fejlődésének kedvezett és Barbarossa Frigyes elkeseredett küzdelme dacára hatalmukat teljesen megtörni képtelen volt. A gvelfek és ghibellinek közötti belső küzdelem azonban erejüket annyira megtörte, hogy egyes hatalmas condottierek zsákmányává lettek és L.-t egymásután kerítették hatalmukba a Torriani, Visconti és Sforza-családok. II. Lajos francia király elfoglalja ugyan Milanöt és Sforza Lajost bebörtönözi: azonban II. Gyula pápa meg akarván szabadítani az olasz földet az idegen uralomtól, létrehozza a szt. ligát és a francia király 12 évi küzdelem után kénytelen visszavonulni az Alpok mögé. I. Ferenc a marignanói csata által még egyszer megszerzi ugyan Milanót, de a paviai csatában azt újra elveszti s miután a Sforzák utolsó fisarjadéka gyermek nélkül elhalt, V. Károly a német császár hűbéruralmát visszaállítja. Ezután Milano a spanyol monarkiához tartozott 1714-ig, midőn a rastadti béke Ausztriának juttatta. A bécsi békében (1735) és a wormsi egyezségben (1743) Ausztria kisebb területeket átengedett Szárdiniának, de 12 585 km2-nyi terület még mindig birtokában maradt. Bonaparte Napoleon azonban 1797. cisalpini köztársasággá alakította, amelyet 1802. olasz köztársaságba, 1805. pedig az olasz királyságba olvasztott be. Az 1814-iki párisi béke és az 1815 jun. 9. kelt bécsi kongresszusi határozat értelmében Ausztria nemcsak visszakapta régebbi lombardi birtokait, hanem azokat még az egykori velencei köztársasággal is megnagyobbítván, lombard-velencei királyság néven birtokba vette. 1848 és 1849. L. lakói megkisérlették ugyan az elszakadást Ausztriától, de a novarai vereség reményeiket megsemmisítette. Az 1859-iki zürichi béke végül arra kényszerítette Ausztriát, hogy arról lemondjon és azóta az olasz királyság tagja.

Lombardo

olasz építész- és szobrászcsalád a XV. és XVI. sz.-ban. Legkitűnőbb tagjai: L. Péter, fölépítette és szobrászi dísszel ékesítette Mocenigo P. doge síremlékét a velencei szt. János- és Pál-templomban, szt. Jakab és szt. Pál oltárait az ottani szt. Márk-templomban. Velencében építette 1481. a világhirű Vendramin-Calergi palotát és 1484-89. a Santa Maria de' Miracoli-templomot. Neki tulajdonítják a cividalei székesegyház építését is és tőle való Dante domborművü képe a költő ravennai síremlékén. - L. Tullius (1478-1559), az előbbinek fia, a velencei szt. János és Pál-templomban elkészítette Vendramin András doge és Mocenigo János síremlékét, néhány domborművet faragott a pádovai szt. Antal-templomban és a trevisói székesegyházban fölépítette a Capella del Sacramentót. Többnyire fivérével, L. Antallal együtt dolgozott.

Lombard-street

(ejtsd. lomber-sztrit), utca London City negyedében, a legelső banküzletek székhelye; innen, átvitt értelemben, az angol pénzpiac közelebbi megjelölésére is használják. A L.-street elnevezés a hajdan ottlakott lombardiai pénzváltók idejéből maradt fönn.

Lombardus

Péter, párisi püspök, hires skolasztikus, szül. Novarában, Lombardiában, melytől előnevét is nyerte, megh. Párisban 1164. Tanítványa volt Abelardnak. Legnevezetesebb műve: Sententiarum libri IV., amelyben az első századok szentatyáinak eltérő nézeteit rendszerbe öntötte. Egyes címek alatt összegyüjti a szent atyák nyomán az egyház tanait, hozzácsatolja a kételyeket, ellenészrevételeket tesz s egyházi tekintélyek állításaival eloszlatni igyekszik azokat, anélkül hogy egyik v. másik irányban szint vallana. E munka rendszere divatos lett hosszu idők során át az ágazatos hittan előadásánál s a bölcsészeti tudományokra befolyást gyakorolt. Számos kiadást ért és a hittudományok terén klasszikus munkának tartatott. L. munkájának címe után Magister sententiarum nevet nyerte. Műveit 1546. adták ki.

Lombardüzlet

a hitelügylet azon neme, mely kézizálog alapján történik, többnyire értékpapir, nemesére vagy oly áru szolgál alapul, mely tömegesen jön forgalomba. L. Lombard.

Lombard-velencei királyság

1815, azaz a bécsi kongresszus óta igy hivták Olaszország ÉK-i részét, amely az osztrák császársághoz tartozott. Egy részéről, a tulajdonképeni Lombardiáról, Mantova tartomány egy részének kivételével, Ausztria a zürichi békében (1859 nov. 10.), Mantova többi részéről és a velencei tartományokról (Velence, Udine, Belluno, Vicenza, Verona, Rovigo, Padova, Treviso) pedig az 1866 okt. 3-iki bécsi békében kényszerült lemondani.

Lombdísz

az épületeken faragott növényi dísz.

Lomberdő

lomblevelü fákból álló erdő.


Kezdőlap

˙