Lombmű

növénylevelek utánzása, mely utánzatokat főként a középkori építészet díszítményül alkalmazta.

Lombok

a kis Szunda-szigetek egyike; Ny-on Balitól a L.-i, K-en Szubavától az Allaszi-szoros választja el. Területe 5435 km2. KNy-i irányban két hegylánc húzódik végig rajta. A D-i szedimenter-kőzetekből áll és alacsony; az É-iban sok a vulkán, Ny-on van a Wangsit (1200 m.), a D. sz. 8° 21´ 30˝ alatt pedig a Rendsani-vulkán (3542 m.), a DK-ázsiai szigetek legmagasabb hegycsúcsa, széles nagy kraterrel, amelynek közepén az Api-csúcs folyton szórja a kénes gőzöket. A két hegyláncot középükön egy alacsony hegysor, a Szesszan köti össze. A folyók számosak; a főbbek: a Meninting, az Ampenan, a Babak, a legnagyobb, a Bakung, a Labuan és a Melanting. A Ny-i és K-i partok nyujtják a legjobb kikötőket. L. az ausztráliai fauna elterjedésének legékszakibb pontja; a keskeny szoros által elválasztott Balin már ázsiai jellege van a faunának és nagy részt a flórának is. A termékeny völgyekben rizst, pamutot, dohányt, cukornádat, a dombokon indigót, kávécserjét termesztenek. Az állattenyésztés virágzó; bivalyok, szarvasmarhák és lovak kivitelre is kerülnek. A lakosok legnagyobb része szasszak (380 000), azután balinaiak (20 000), akik a szigetek igazi urai és végül a malájok; mindannyian nagyobbára mohammedánusok; 1849 óta Balival együtt egy residentiet alkot, melynek fővárosa Beliling (Buleleng) Bali szigetén. 1894 aug. a benszülöttek a hollandi őrséget és kereskedőket meggyilkolták, de azóta a hollandi kormány csapatai a zendülést már elnyomták. A főváros Mataram. V. ö. Jacobs, Eenige tijd onder de Baliner (Batavia 1883, térképpel).

Lombos fa

(növ., arbor frondosa, harasztos fa, lomb-fa), a tűlevelü fák ellentéte, vagyis oly fanövény, melynek széles levele van s az északibb klima alatt lombját őszkor lehullatja. Ilyenek a lombhullató, levélhullató, lombváltó v. nyárizöld fák. Délen, kivált a mediterrán flórában, inkább az örökzöld vagy télizöld lombos fák (magyal, narancs, oleander, babér, mirtusz) uralkodnak. A L.-nak évgyűrüje is jól kiképződött. Szövettani szerkezete bonyolódottabb, mint a tűlevelü fáké. Módjukban van, ami a tűlevelü fáknak nincs, hogy kivágatván, tuskójukból vagy a megsértett gyökerekből hajtásokat (tőhajtás, sarkvessző) v. gyöksarjakat bocsátanak. Egyes faj, mint a nyárfa, hamvas égerfa stb. a sértetlen gyökérből hajt ilyen hajtásokat. L. Fa.

Lombosodás

(növ., frondescentia, foliatio), kiváltképen a fák levelének tavaszi fakadása.

Lombos-tobzos

(növ.) a. m. Cycas (l. o.).

Lombozat

v. levélzet (növ.), l. Lomb.

Lombpálma

(növ., Chamaerops L.), legyezőslevelü, törzse eltörpült, gyakran kúszó, ritkán magasabb s a levélnyél maradéka takarja. Virágboga sárga, egy- vagy kétlaki virágokból alakul, bogyója egymagu, az olajfáéhoz hasonló. Kevés faja mind a hűvösebb éghajlatot szereti, egyik a Himalája Ny-i részén 2500 m. magasra fölhat, ahol évenként hó esik. A törpe L. (Ch. humilis L.) az egyetlen egy európai pálmafaj (a datolyát csak ültetik), Nizza körül zárja be a pálmák É-i terjedésének a határát, a mediterrán vidéken mindenütt, de kiváltképen Andalusiában, Afrika É-i részén és Szicilián terem, a puszta helyeket mint sűrű, csaknem törzsetlen, s nehezen irtható berek növi be. Merev leveléből seprőt, széket, kalapot és kunyhófödést, kosarat, rostjából kötelet csinálnak, sőt a lószőrnek is pótléka, tehát bizonyos részben növénylószőr (crin végétal). Teveszőrrel keverve az algeriaiak megfonják (sátortakaró, szőnyeg, vitorlavászon), papirnak és tapétának is használatos. Fiatal levelét meg a meghámozott gyökerét az olasz meg a spanyol ételnek főzi v. mint salátát elkészíti. Virága sárgászöld, bogyója hosszas és barnássárga, nem enni való. Kertben 6 m.-nyire is megnő, a mohammedán szentek sírján (Afrika É-i részén) is jókora törzzsel emelkedik. A Ch. excelsa Thumb. (magas L., l. a Díszlomb I. képén, magasabb törpepálma, kenderpálma vagy csusánpálma), Khina É-i és közép tájainak egyetlen honos pálmája, de itt is meg Japánban is ültetik. 21/2-4 m. magas száráról barna fonószövő anyag foszlik le, fonálszíjnak, kötélnek dolgozzák fel, leveléből kalap és esőköpönyeg lesz. Mint az előbbi faj, ajánlatos szalondísz. A Ch. Ritchiama Griff. törzse kúszó, 1570 m. magasságban azon a puszta hegységen nő, amely Afghanisztán és Beludsisztán fensíkját környezi. Tüzelnek vele, leveléből, melyet Beludsisztánból Sidnbe töméntelent szállítanak, kosarat, legyezőt, kefét, rostát, házi cipőt, általvetőt, tálat, kiváltképen pedig erős kötelet alakítanak. Rügyét meg a gyümölcse húsát eszik, magját golyónak és olvasónak használják. A Ch. hystrix Fras. törzse hosszu, kúszó, tüskéje gyakran 5 dm., bogyója barna, édes, ehető. Hazája Georgia; erős és tartós levélrostját szintén értékesítik. - Ch. Palmetto, l. Sabal.

Lombroso

(ejtsd: -zón Cezár, olasz orvos és antropologus, szül. Veronában 1836. Torinóban tanult, 1862. a pszichiatria tanára lett a paviai egyetemen, aztán pedig a torinói egyetemen kapott katedrát, mint a törvényszéki orvostan s a pszichiatria tanára. Nevét különösen gyakorlati megfigyelései és filozofiai eszméi tették ismertté, melyekkel az elmebetegek, a gonosztevők s a prostituált nők erkölcsi elzüllését fizikai fogyatkozásaikból igyekezett magyarázni. Fejtegetéseit azonban ugy az orvosok, mint a jogászok nem fogadták el föltétlenül, s a tőle alapított «scuola positiva» számos heves ellenzőre talált. Nevezetesebb munkái: L'amore nel suicidio e nel delitto (Torino 1881); Misdea, e la nuova scienza penale (u. o. 1884); L'uomo delinquente (u. o. 1884); Delitti di libidine (u. o. 1886); L'uomo di genio (u.o. 1888); La donna delinquente (Ferrero tanárral, u. o. 1894); Il delinquente politico e le rivoluzioni (Milano 1892); L'antisemitismo e gli ebrei (u. o. 1894); La Grafologia (Milano 1895); Santo Caserio (u. o. 1894); Trattato di Pellagra (Torino 1892) stb. L. alapította továbbá az Archivio di Psichiatria és a Scienze Penali c. folyóiratokat.

Lombrózsa

(növ., rosula folirum rosetta), a leveleknek a tőke ágcsúcsán v. más megkurtult száron való összeszorulása. Alakjára nézve teljes zöld rózsához hasonlít; általában a fűnemü növényeknek kitelelő szerve, gyakran a növény tövén látni, ekkor tőlomb, tőrózsa (rosula basalis) is a neve. Középpontját rügy telel ki s ebből nyul meg esztendőre a növény. Különböző alaku és természetü a kétnyáriakéból (káposztafaj, répa levélcsomója) a másod esztendei szár nő ki s megérlelés után az egész növény elpusztul, mások tőlombját a kertész szaporításra használja (kövi rózsa, Saxifraga). A levelek rózsás helyezkedését is nevezzük L.-nak, p. a daravirágon (l. o.).

Lombsárgulás

(növ.). l. Levélzöld.


Kezdőlap

˙