Löschinger

Zsigmond, festő, szül. Budán 1843., megh. 1887. Középiskoláit Budán, a festő-akadémiát Bécsbenelvégezvén, külföldre ment s huzamosabb időt töltvén Münchenben és Párisban, hosszas utazásokat tett Német-, Olasz- és Törökországban. 1871. Temesvárra az állami reáliskolához, 1874-ben Budapestre a polgári iskolához nevezték ki rajztanárnak. Sok arcképet festett, melyek közül ismeretesebbek a Simor hercegprimás és Haynald érsek különféle arcképei; ezeken kívűl több szent képet készített, melyek az esztergomi primási és a kalocsai érseki képtárakban vannak. Élete vége felé sokat foglalkozott egy általa «Thaumatikon» néven nevezett találmánnyal, melynek segélyével a világító testek fényhatásait igyekezett feltüntetni.

Lössnitz

város Zwickau szász kerületi kapitányságban, 11 km.-nyire Schwarzenbergtől, vasút mellett. (1890) 5886 lak., gép- és kalapgyártással, pamut- és selyemszövéssel, bőrcserzéssel, játékszer készítéssel és fafaragással.

Lösz

kőzet, homokos, meszes, nem képlékeny sárga anyag. Diluviális korbeli. Gyakoriak benne a mész-konkrációk (lösz-babák) és apró szárazföldi csigák, az u. n. lösz-csigák (Helix hispida, Helix arbustorum, Succinea oblonga, Puppa muscorum), valamint diluviális emlősök maradványai (mammut, rinocerosz, bölény, szarvas stb.). Nálunk a nép sárga földnek nevezi. A L. név rajna-melléki népies kifejezés és mivelhogy először ott tanulmányozták, megtartották e nevet. Hazánkban az Alföldön a futóhomok mellett fontos szerepet játszik (l. Diluvium), de meg van erős kifejlődésben a Dunán tul, nemkülönben egyéb területeken is, azonban nálunk 300-400 m. magasságon tul nem emelkedik. Igen termékeny talajt ad. Hazánkon, a Rajna és mellékfolyóinak völgyein kívűl, megvan a Rhône völgyében is, de leghatalmasabb kifejldősben Khinában, Mongoliában, Tibetben, Jarkandban, Persiában, Észak- és Dél-Amerikában. Ezernyi négyszögmérföld területeket borit L. és pedig oly vastagon, mely helyenkint (p. Khinában) az 500 métert is eléri, de mindig rétegezés nélkül, legfelebb határozatlan padokban, melyeket a löszbabáknak övszerü elhelyezkedése szokott egymástól elkülöníteni. Régebben a L. képződését ugy magyarázták, nevezetesen Agassiz és Lyell elmélete alapján, hogy az glecserektől összehordott finom iszap. Ma legáltalánosabb Richthofen elmélete, mely szerint a L. az atmoszferiliák, nevezetesen a szél geologiai működésének eredménye.

Lösz-babák

l. Lösz és Konkréció.

Lőszerkamra

lövegsáncokban az ellenség által lövött vagy hajított lövedékek hatása ellen biztosított üreg, melyben a legközelebb kilövésre kerülő töltényeket tartják.

Lőszerlobogó

vagy fekete lobogó, amellyel tudatják, hogy valamely vasúti vonaton vagy szekércsoporton lőszert szállítanak. L. Lőszerszállítás.

Lőszerraktárak

békében mindig lakott helyiségektől lehetőleg távol, száraz helyeken, a lakosság által használt utaktól legalább 1000 lépésnyi távolságra, könnyü tetőzettel és lehetőleg vékony falakkal építendők és sánccal körülveendők. Várakban háboru esetén a lőszereket különösen lőszerraktározásra épített bombamentes kazematákban tartják.

Lőszerszállítás

A lőszerek szállításánál különös gond fordítandó arra, hogy a szállítmány egyrészt fel ne robbantassék s másrészt, hogy azon esetben, ha ez mégis bekövetkeznék, legalább a környék lakói felette ne veszélyeztessenek. Nálunk szabály, hogy a lőszer a rakodóhelyeken csak éppen annyi ideig maradjon, amennyi az átadásra s felrakásra szükséges. Folyókon való szállítás alkalmával a lőszerek csakis a vontatott hajókra, sohasem pedig magára a gőzösre rakatnak, s a szállítmány rövid ideig tartó megálláskor a parton netalán levő helységektől néhány száz, hosszabb tartózkodáskor legalább ezer lépésnyi távolságra tartózkodjék. Vasúton való szállításkor a fel- és lerakás mindig az állomáson kivül, a szabadban történjék. Lőszerszállítmányok mindig messziről láthatóan alkalmazott fekete lobogókkal láttatnak el, hogy az útközben más hajókkal, vonatokkal stb.-vel való találkozásokkor mindenki óvatosságra intessék.

Lőtávolság

l. Lövés.

Lőte

József, orvos, kolozsvári egyetemi tanár, szül. M.-Csúton (Alsó-Fehér) 1856 márc. 19-én. Orvosi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte s ott 1880-83. és Budapesten 1883-87. az általános kór- és gyógyszerészettani szék tanársegéde volt. 1887. magántanár lett a kisérleti kórtanból. 1888. nagyobb külföldi útra indult s különösen Koch R. laboratoriumában foglalkozott. 1890 febr. a budapesti Pasteur-intézetben lett tanársegéd s még azon év novemberében megnyerte a kolozsvári egyetemen fölállított általános kór- és gyógytani tanszék nyilvános rendkivüli, majd rendes tanárságát s ott egyúttal a gyógyszerészettant is előadta mint helyettes tanár. 1893-94. az orvosi kar dékánja volt. Számos értekezése jelent meg a kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben, az Orvosi Hetilapban, a Természettudományi Közlönyben stb. A budapesti orvosegylet 1887. pályadíjjal jutalmazta az anthrax és veszettség-virus beoltása után fellépő láz körülményeiről szóló tanulmányát. Az orvosi könyvkiadó társulat megbizásából magyarra fordította Woodhead Practical Pathology és Hoffmann Vorlesungen über allg. Therapie c. könyvét.


Kezdőlap

˙