Löveggyárak

oly intézetek, melyekben löveg- (ágyuk, mozsarak stb.) csövek és lövedékek gyártatnak. A mi hadseregünk számára a lövegeket a bécsi cs. és kir. tüzérségi arzenálban és a neuberg-mária-zelli társulati műhelyekben gyártják.

Lövegmérték

(ném. Kaliberstab), az a mérték, amellyel a löveg-csövek átmérőjét mérik.

Lövegpad

(franc. barbette), a védőgátak mögötti magaslat, melyre a lövegeket állítják fel; közönségesen 8-9 méter szélesek és oly magasak, hogy a lövegekkel a lőréseken át lőni lehessen; a lövegek mellett árkok vannak, melyekben a tüzérek a célbavétel ellen biztosítva vannak. Siklókon szállítják fel a lövegeket, lőszereket stb.

Lövegrés

l. Lőrések.

Lövegszerelék

Ehhez tartoznak a lövegek kezelésére, tisztogatására és gondozására szükséges tárgyak; ugymint a lövegirányzék, a libella negyedlő, az irányzó dorong, a tölténynek a csőből való kivételére szolgáló ürítő, a törlő, a töltőrúd (vagyis lövedéktaszító), a töltény elsütésére használt elrántó zsinór stb.; továbbá a tüzérek által a löveg használata közben elvégzendő különböző munkák végrehajtására szükséges szerszámok (szurkálótű, csavarhúzó, utászszerszámok stb.) és végre a löveget szállító fogat számára szükséges vontató és hámkötelek, itató vedrek és lócövekek.

Lövegtalp

v. ágyutalp (ném. Laffette; franc. offűt), az az állvány, amelyen nagy lövőfegyver (lövegek) csöve nyugszik. Megkülönböztetnek: tábori, hegységi, vár-, várvívó, part- és tengerészettüzérségi, mozsár- és forgó L.-akat. A L. főbb alkatrészei: az oldalok, a tengely, a kerekek, a tengely-ülés, melyre két tüzér felülhet, az irányzógép, a talpszekrény, továbbá: a vasazat, a fék és a talptartozék, melyhez az irányzásnál segédeszközül szolgáló tárgyak (p. az irányzódorong) és az ülések felszerelési cikkei tartoznak. L. még Löveg.

Lövegür

a lövegcső belső ürege; átmérőját kalibernek vagyis ürméretnek nevezik.

Lövellő

l. Injektor.

Lövés

a. m. emberek harcképtelenné tevésére, állatok elejtésére vagy tárgyak szétrombolására alkalmas tárgyaknak (lövedékeknek) valamely indító erő segítségével kisebb vagy nagyobb távolságra oly erővel hajtása, hogy a lövedék még rendeltetésének megfelelő sebességgel érje el a célba vett embert, állatot vagy tárgyat. Hosszabb időtartamon át folytatott L.-t tüzelésnek is nevezik. A lövedék útját, mely mindig parabolához hasonló görbe vonal, lövedékpályának nevezik és ha e pálya igen magasra emelkedő görbe vonal, akkor a L.-t vetésnek mondják. A lövedékpálya alakjára több tényező gyakorol befolyást, u. m. a lövőfegyvernek helyes irányítása (célzás), az indító erő nagysága, a lövedékre repülése közben ható légáramlatok stb. Ezenkivül még a lövedék súlya sem felel meg mindig teljesen a megállapított súlynak. Mind e tényezők hatása annál nagyobb, mennél nagyobb távolságra repül a lövedék s következőleg a találás valószinüsége annál csekélyebb, mennél távolabb levő céltárgyra lövünk vagy vetünk.

A XV. sz.-ig húrok, kötelek, rugók stb. ruganyosságát használták fel indító erőnek. Azóta mindinkább a lőpor s a legújabb időben más robbanószerek elégetésekor keletkező gázok feszítő erejével hajtják ki a lövő fegyverek (ágyuk, mozsarak, kézi lövőfegyverek, golyószórók stb.) csöveiből a lövedékeket, melyek eleinte a leggyorsabban - az indulás sebességével - repülnek; mozgásuk közben azonban a levegő ellenállása következtében e sebességük mindinkább kisebb lesz, miközben a föld vonzó ereje is a lövedéket a föld felé vonja, ugy hogy az végre a földre esik. Az az erő, amellyel a lövedék a céltárgyat eltalálja: a percussio-erő. A hadseregünkben használt 1888-90. évi ismétlő-puska indulási sebessége 530 méter, a lehető legnagyobb lőtávolság 5000-5500 lépés. Ha 2500 lépésre lövünk, akkor a lövedékpálya 68,6 méterre emelkedik a vizszintes földfelület fölé.

A katonaságnál azt a tért, amely fölé a lövedék embermagasságnál magasabbra nem emelkedik, pásztázott térnek mondják. Hadseregünk puskáival ha 600 lépésnyi vagy ennél kisebb távolságra álló ellenséget célbavesznek, a lövész és a célbavett ellenség közötti tér egész hosszában pásztázva lesz. A legpontosabb célbavevés mellett is, a tölténynek használt lőpor s a lövedék minőségének és súlyának a szabványostól való - habár csekély - eltérései miatt, a lövedék néha a célpont mellett fog elhaladni; ezt szórásnak nevezik. A szórásnál fogva tehát a lövedék vagy a célpont fölött (magasság-szórás) v. mellett (szélesség-szórás) repül el. Az ugyanazon puskából a cső azonos fekvése (állványon) mellett kilőtt bizonyos számu lövedékek pályái kúpidomu térben fekszenek, melyet a puska szóráskúpjának, az ennek közepén képzelt pályát pedig középső lövedékpályának és azt a pontot, melyben ez utóbbi a céllapon áthalad, középső találó pontnak nevezik.

Ezer lépésnél nagyobb távolságokra a lövedékek szórása már oly tetemes, hogy csak egész osztagok L.-e által és ekkor is csak azon esetben várható jó eredmény, ha alkalmas - nevezetesen a lőirányban eléggé kiterjedt (mély) - célokra lőnek, s ha a távolság legalább megközelítőleg ismeretes. A katonaságnál megkülönböztetnek csatár-, össz- és gyors-tüzelést. Csatártüzelés közben a rajvonalban (l. o.) levő katona akkor lő, amikor valószinünek tartja, hogy a célbavett ellenséget el is találja. Össztüzelést a sor- és rendben levő csapatosztagok avagy rajok, parancsnokuk vezénylésére alkalmaznak; ennek az az előnye, hogy a tüzelés iránya és gyorsasága a parancsnok által szabályozható és a hatás jobban megfigyelhető, ezért kis (egész 500 lépésig) és középső (500-1000 lépésig) távolságokra, amikor csak lehetséges, nagy távolságokra pedig kizárólag össztüzelést alkalmaznak. A gyorstüzelést, melynél minden csatár lehetőleg sokszor lő (de mindig célozva!), csakis döntő pillanatokban rendelik el, mert a csatárok nagymérvü izgatottsága a célzást megnehezíti s ezenkivül a csatárok rövid idő alatt igen kimerülnek.

A hadseregünkben használt ismétlő puskából kilőtt lövedék 600 lépésre száraz fenyőfába 64 cm.-re, száraz tölgyfába 43, laza száraz kertiföldbe 51, döngölt száraz kertiföldbe 40, laza száraz agyagba 49, döngölt száraz agyagba 45, finom mederfövénybe 46, homok-agyagkeverékbe 40, trágyarakásba 100, döngölt hóba 200 cm.-re hatolnak be. Egy tégla vastagságu téglafalak ellen kisérletképen folytatott tüzelésnél meggyőződtek, hogy a 200 lépésnyi lőtávolságra kilőtt lövedékek azokon át nem haladtak, 40 puskával végrehajtott öt össztözelés azonban a téglafalat annyira megrongálja, hogy azt a lövészek könnyen ledönthetik. Terméskövekből épített falakba lövedékeink a hézagokba 15, magába a kőbe pedig csak 3-4 cm.-re hatolnak be. Ha bárminő talajra, hó- vagy vizfelületre lecsapó lövedéknek lövedékpályája s a felület közötti szög nem igen nagy, akkor a lövedékek nem akadnak meg, hanem a lecsapódás után tovább repülnek, ezt gurulásnak nevezik. Lövedékek, melyek függőlegesen felállított vastag vaslemezre találnak, teljesen szétzúzódnak s a lövedékrészecskék sugáralakuan mintegy 10-15 lépésnyi távolságra szétfröccsennek. Hadseregünk gyalogosai, egy perc alatt gyorstüzelés alkalmával 9-10-szer, össztüzeléssel pedig 4-7-szer lőnek (célozva).

A csapatokkal a harctérre vonuló tüzérség ágyuiból (9, 8 és 7 cm. ürméretüek) erős lőportöltéssel lőnek ürlövedékeket szilárd tárgyak szétrombolására és 1000 lépésnél közelebb levő ellenséges csapatokra és végre gyujtó lövedékeket épületek, kazalok stb. meggyujtására. A tüzérség lövedékei 6000 lépésnyi távolságra hajthatók, de csak kiterjedt célok ellen lőnek 3000 lépésnél nagyobb távolságra. A tüzérség megkülönböztet: kis távolságot 1000 lépésig, közép távolságot 1000-2000 lépésig, nagy távolságot 2000 lépésen felül.

Lövedékek vetése 500-3500 lépésre alkalmazható. Födözékek mögött levő ellenségre rendszerint vetnek shrapneleket v. ürlövedékeket; 1500 lépésnél nagyobb távolságokra azonban sokszor lőhetnek is, mert ekkor a lövedékpálya leszálló ága igen meredek. Gyujtó lövedékeket 500-2500 lépésig vetnek; nagyobbtávolságokra és ellentálló céltárgyakra pedig lőnek. A kartácsok hatása sík és kemény talajon 600-700 lépésig terjed. A gyujtólövedék csak akkor gyujt meg gyulékony tárgyakat, ha azokban megakad, vagy legalább egy ideig azokban benmarad. 1000 lépésre az ürlövedékek 91 cm. vastag téglafalon áthaladnak s e közben szétrobbannak; a vékonyabb téglafalat átlyukasztják s azután robbannak szét. Döngölt földből készített védőgátakba az 1000 lépésről lőtt ürlövedékek 1,4- méterre hatolnak be. A levegőben szétrobbant shrapnel részei 900-1000 lépés hosszu és 190-280 lépés széles területre csapódnak le. Aszerint, amint az ágyunak a lövés utáni hátrálását megakadályozzák, vagy nem, mely utóbbi esetben az ágyut minden lövés után ismét előbbeni helyére vissza kell tolni, az ágyuval egy perc alatt 4-szer, illetőleg 3-szor lőhetnek. Mozsarakból csakis vetnek. (L. Mozsár.) A rakétákkal való lövést l. Rakéta.

L., a vadászatban a talált testrész után van lapocka-L., fej-L., nyak-L. stb. homor-L., mely a vad nemesebb részeit nem éri. Kegyelem-L., mikor a sebzett vadat kínlódásától L.-sel mentjük meg. Kapásra L., mikor a vadász célzás nélkül a vállhoz kapott fegyvert azonnal elsüti. - Keszeg-L., mikor a vadat elülről v. hátulról találva hosszában lövik át.

Lövész

az, aki különösen a golyós fegyverrel jól lő. L.-ek a lövészeti egyesületek tagjai, kik inkább a céllövésben, mint a vadászatban gyakorolják magukat. A katonaságnál a legjobb lövőkből összeállított csapatokat vagy csapatosztagokat hivják L.-eknek. Hadseregünkben a jó lövők különös jelvényt (lövész-kitüntetést) hordanak. Ezeket rendes viszonyok között meghagyják csapataiknál s csakis háboruban alkalmazzák elkülönítve azon esetben, ha valahol kevés lövővel nagy hatást kell elérni, vagy oly viszonyok között kell az ellenségre lőni, midőn a középszerü lövő hiába pazarolná el töltényeit.


Kezdőlap

˙