Luzon

(Luçon) v. Manila, a Filippi-szigetek legnagyobbika, azok É-i részében, a mellette levő apró szigetekkel együtt 102 695 km2 területtel, (1887) 3 442 941 (1 km2-re 32) lak. A szakadozott partu sziget egy északi tömeges részből és egy kisebb déli részből áll. A nagyobb öblök: a Balayan-, a Manillai-, a Tayabasi-, Ragayi- és Sorsogoni. A félszigetek: a Camarinesi, az Albay, amely kettőt együttvéve Vicolsnak hivnak. A sziget mindenütt hegyes, csak a tengerpart, a tavak és folyók mellett vannak kis lapályok. É-i részének belseje gránit, egyebütt kristályos pala és diorit, amelyeket régibb és újabb eruptiv kőzetek, néhol alluvium takarnak. Számos rajta a vulkán; ezek közt működő: a Babuyan-csoportban a Babuyan Claro (1000 m.), a Camiguin (736 m.) és a Cagua (1195 m.), az Ilocos-csoportban az Aringay vagy Santo Tomas, továbbá a sziget közepén a Taal, amelynek 3 kratere van, a Majaijai (2233 m.). Még sürübbek a vulkánok a Camarines-félszigeten, ahol a Mayon v. Albayi vulkán (2374 m.) és a Bulusan. L. a trópusi vidéken levén, esőkben és vizekben gazdag; nagyobb folyók a Rio Grande de Cagayan, az Abra, Agno, a Pasig és Bicol; a tavak: a Candavai, a Taali, a Batui és a Lagoa de Bay. Klimája és termékei olyanok mint a többi Filippi-szigeten (l. o.). Északi részében a negritók, középen az indonéziak és D-en a maláji törzsek laknak, amelyekhez járulnak még khinaiak, különböző korcsok és a tisztavérü spanyolok. Az első európaiak, akik L. szigetén megfordultak, voltak: 1569. Andalous, 1570. Goyti és Salcedo Juan és 1571. Legazpi, Manilla alapítója.

Luzsica

(ném. Lausitz, lat. Lusatia superior et inferior), két különálló, de egymással határos tartomány neve, melyek közül csak Alsó-L.-t illeti a név, melyet Felső-L. csak Hunyady Mátyás magyar király kormányzása idején kapott a XV. sz. vége felé.

Felső-L.-t a VII. sz. óta a K.-ről bevándorolt milzenek szláv törzse lakta, kiket a X. sz. vége felé a meisseni őrgrófok leigáztak; székhelye Budissin (Bautzen) volt, melytől a tartományt is Budissin-Gau- v. Budissin-földnek hivták. 1002-1035-ig Boleszlav Chrobry volt L. ura, 1035 óta azonban megint a németek uralták. Konrád meisseni gróf halála után I. Frigyes császár a tartományt 1158. Ulászló cseh királynak adta hűbérbe; alatta sok német vándorolt be s előkészítette a tartomány elnémetesedését. II. Ottokár 1253. nővére Beatrix hozományaképen zálogba adta Felső-L.-t III. Ottó brandenburgi őrgrófnak; 1268. a tartomány két részre (Görlitz és Budissin) szakadt s azután mindkettőt több család bitorolta, mig végre 1346. egyesítve ismét visszaszállt Luxemburgi Jánosra, Csehország akkori királyára. A huszita zavargások idejében Felső-L. kat. maradt s ezért később I. Mátyás magyar királyt (1467) ismerte el urának, Alsó-L.-val együtt. Mátyás az országot 1471. és 1476. Albrecht brandenburgi őrgrófnak akarta átengedni szövetség fejében, de ez hű maradt III. Frigyes császárhoz és igy L. a magyar király kezében maradt. Az 1478. olmützi béke értelmében a cseh korona melléktartományai Morvaország, Szilézia és L. Mátyás kezében maradnak mindaddig, mig Ulászló cseh király avagy örökösei 400 000 forint lefizetésével azokat magukhoz visszaváltják. Felső-L. 1490. ismét Csehországé lett s a XVI. sz. folyamán egészben a reformált hitre tért. Midőn a Hat város (Sechsstädte, l. o.) a schmalkaldeni háboruban Ferdinánd cseh királytól a köteles segítséget megtagadta, ez minden jogaiktól megfosztotta őket; midőn pedig a 30 éves háboru kezdetén Felső-L. a prágai országgyülésen Frigyes pfalzi választó-fejedelmet kiáltotta ki Csehország ellenkirályává, I. János György szász választó-fejedelem, II. Ferdinánd király megbizására, 1620. fegyverrel hódította vissza mind a két L.-t, melyeket 1623. zálogba, az 1635-iki prágai békében pedig mint cseh korona-hűbért kapott.

Alsó-L. nevét a Lusici szláv törzstől kapta, melyet Gero őrgróf 963. leigázott és a német birodalomhoz csatolt. Sok viszontagság után a tartomány 1136. Konrád meisseni gróf birtokába került s ezeké volt 1303-ig, amikor Diezmann eladta a Brandenburgi őrgrófoknak s ezeknek askani ága egy ideig egyesítve birta Alsó- és Felső-L.-t. Midőn 1319. Waldemárral ez az ág kihalt, Lajos bajor király Brandenburgot s kapcsolt részeit hűbérbe adta 1324. fiának, Lajosnak. A Wittelsbachiak Alsó-L.-t gyakran elzálogosították a szomszédos (Meissen, Schweidnitz) fejedelmeknél s végre 1373. teljesen lemondtak róla IV. Károly császár javára. Azóta a cseh királyság kiegészítő részét tette s mint ilyen osztozott Felső-L. sorsában. Az 1635 máj. 30-iki s az 1636 ápr. 24-ki egyezmény alapján mindkét L. a szász választó-fejedelem birtoka lett; 1815. pedig az egész Alsó-L. és Felső-L. fele Poroszországnak jutott.

Alsó-L.-t (6841 km2, 415 000 lak., köztük 50 000 vend, a szláv Lusiciek utódjai) Brandenburghoz csatolták s ennek Luckau, Sorau, Guben, Lübben, Calau, Spremberg és Cottbus kerületeit teszi; Felső-L. csatolt része (3400 km2, 253 000 lak., köztük 32 000 vend, a szláv Milzeniek utódjai) Görlitz, Rothenburg, Hoyerswerda és Lauban kerületeket teszi Sziléziában; a szász Felső-L. (2300 km2, 300 000 lak., köztük 50 000 vend) még 1815 uán is a szász örökös tartományoktól különálló kerületet képezett.

Luzsicai tipus

azelőtt általánosan használt megjelölése bizonyos, a történelemelőtti időkből eredő agyagedényeknek, melyeket Közép- és D-i Németországban, Csehországban és Magyarországban is gyakran lelnek a sírhalmokban; ezen edények a bronzkorszaktól a legkésőbbi vaskorszakig, tehát körülbelül 600-tól a Kr. e. utolsó századokig előfordulnak. L. Őstörténelem.

Luzsna

kisközség Liptó vmegye rózsahegyi j.-ban, (1891) 2110 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Luzula

DC. (növ., Luzili füve Baumgartennál luca), l. Perjeszittyó.

Luzzara

falu Reggio nell' Emilia olasz tartományban, 5 km.-nyire Guastallától, a Po és vasút mellett, (1881) 7617 lak. 1702 aug. 15. Szavójai Jenő itt győzte le az V. Fülöp vezérlete alatt álló spanyol-francia hadat.

Luzzati

(ejtsd: luccati) Lajos, olasz közgazgasági iró és politikus, szül. Velencében 1841 márc. 11. 1869-71. a földmivelési és iparminisztériumnak volt főtitkára s 1871. a padovai egyetemen vele töltötték be a közgazdasági tanszéket. Később lett tagja az olasz képviselőháznak, amelyben több becses pénzügyi jelentést dolgozott ki, melyek ismertté tették nevét. 1891 február 3-tól 1893 máj.-ig a Rudini-kabinet pénzügyminisztere volt. Ismertebb munkái: Il lavoro dei fanculli (1877); Sull' andamento del credito popolare in Italia (1880); I pericoli dello stato banchiere in Italia (1880); Discorso sull' abolizione del corso forzoso (1881); Cronaca della presidenze e della cooperaziona (1888), melyek valamennyien kiváló szerepet játszottak Olaszország valuta- és bankválságának megvitatásánál. A Budap. Tagblatt 1893 aug. 13. számában a valutaszabályozásról nyilatkozott.

Lü...

alatt nem talált személynevek Lue... alatt keresendők.

Lübbecke

az ugyanily nevü járás székhelye. Minden porosz kerületben, a Wiehengebirge É-i lábánál, vasút mellett, (1890) 2994 lak., trikószövéssel, kötélveréssel.

Lübben

(Lubin, Lubena), az ugyanily nevü járás székhelye Frankfurt porosz kerületben, a Spree szigetein, ahol a Berste torkollik, vasút mellett, (1890) 6198 lak., trikószövéssel, szivar- és cipőgyártással, fafaragással; bábaiskolával.


Kezdőlap

˙