Magyar koronajáradék

Az 1892. XXI. t.-c. némely államadósság beváltásáról s a koronaérték behozatalára szükséges arany beszerzéséről akként intézkedik, hogy 493891420 frtnyi 5 és 6%-os államadósság kisebb kamatozásura változtassék. E célból bocsátották ki a 4%-kal kamatozó koronaértékre szóló járadékkötvényeket, melyeket röviden M.-nak neveznek. Kibocsáttatott összesen 1062 millió korona névértékü 4%-os járadékkölcsön. Az első kibocsátás 1892 febr. 7. történt 92 1/2%-os árfolyamon. Ez államadósság teljes adó- és illetékmentes és 100, 200, 500, 1000 és 10000 koronás cimletekben van forgalomban. A szelvényeket évenkint kétszer, junius és december 1-én váltják be az összes állami pénztáraknál.

Magyar Könyv-Szemle

a magyar nemzeti muzeum könyvtárának közlönye. Bibliográfiai szakfolyóirat, melynek célja a magyar könyvészet művelése, a magyarországi könyvtárak, s első sorban a nemzeti muzeumi könyvtár ügyeinek s a külföldi könyvtárak magyar vonatkozásu anyagának ismertetése. 1878. indította meg Fraknói Vilmos, a nemzeti muzeum könyvtárának az időszerinti őre, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium segélyezésével. 1891-ig 16 évfolyama jelent meg, eleinte évnegyedes, később időhöz nem kötött füzetekben. 1893. új évfolyama indult meg, melynek szerkesztésével a minisztérium Schönherr Gyula dr. muzeumi segédőrt bizta meg. Megjelenik évnegyed füzetekben.

Magyar kórista

főképen Máramarosból és felső Magyarországból forgalomba jövő hullámos, csomoros növésü kőrisfa, mely funérrá földarabolva remek fényhatásu és rajzu képet mutat és az iparművészeti esztetikusoktól a legszebb fának van elismerve. Magában véve nem hat annyira, mint mérsékelten alkalmazva sötét környezetben. Rendesen a barna diófával vagy fekete fával használják diszkrét módon keskenyebb frizekre és intarziákra.

Magyar Középhelység

hazánk egyik legjelentékenyebb hegy rendszere, mely a Duna két partján a két magyar alföldből emelkedik ki. A M. magában foglalja mindazon hegycsoportokat, melyek egyfelől a Balaton, Zala, Marcal, Séd és Duna folyam közt, másfelől ugyancsak a Duna, Ipoly, Rima, Sajó és Tarna folyók közt emelkednek, melyek tehát a régi felfogás szerint egyrészt az Alpok, másrészt a Kárpátok hegyrendszeréhez számíttattak. Az egész hegyvonulat a kis magyar síkságot a nagy Alföldtől választja el; a Duna közepén áttöri, de anélkül, hogy a rétegek rendje és csapása, a kőzetek minősége a két parton megváltoznék; egész hosszában az eruptiv kőzetek szigetes, majd tömeges fellépése jellemzi. A M.-et az Alpoktól a Zala és Marcal völgye, a Kárpátoktól az Ipoly, Rima és Sajó völgyei választják el. K-i részében öt csoportot lehet megkülönböztetni, u. m.: a Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Börzsönyi-hegységet, valamint a Mátrától és Cserháttól É-ra elterülő dombvidéket (Ajnácskői hegység, Medves, Karancsi; Ny-i részének tagjai a Budai hegycsoport, a Pilis, a Gerecse, a Vértes és a Bakony (l.o.). A kétpartján emelkedő Pilis- és Börzsönyi-hegységet Dunai trachit-hegycsoportnak is szokták nevezni. A K-i rész nem annyira folytonos hegylándolatot, mint jól különvált s egymással csak lazán összefüggő hegycsoportokat képez; a Bükkhegység, mely a Sajó és Eger közt terjed el, másodkori képletekből áll eruptiv nyomokkal, a Karsztra emlékeztető alakulási jelleggel; a Mátra, melynek jól kifejlett főgerince van, trachitból épült fel; a dombcsoportokból álló Cserhátot bazalt alkotja, a Börzsönyi hegység zöldkőből és trachitból épült fel; az ezektől É-ra elterülő dombvidék bazalt, de alárendelten trachit is lép fel. A M. Ny-i részének geologiai alkata változatosabb; a Pilis csoportjában a rhäti- és triasz-képleteken kivül a Duna mentén trachit uralkodik; a Vértest rhäti- és triasz-formációk jellemzik, a Bakony tulnyomólag rhäti-, triasz-, jura- és kréta-képletekből áll, melyekben bazalt szigetek fordulnak elő. A M. csoportjai csak a középhegység magasságáig emelkednek, legmagasabb részei a Mátra (1012 m.) és a Bükk (957 méter). V.ö. Jankó János, Magyarország hegyvidékeinek csoportosítása (Budapest 1891).

Magyar közjog

l. Alaptörvény, közjog és Magyarország (XII. köt. 123. old.)

Magyar Kurir

politikai lap. Miután a Magyar Hirmondó 1786 végével Pozsonyban megszünt, Esztelneki Szacsvay Sándor egy politikai lap kiadására nyert engedélyt, melyet 1787. Bécsben M. cimen megindított és ezt, ugy társlapját, a Magyar Musát 1793-ig szerkesztette; amikor mind a két lapot Decsy Sármuelre ruházta, kihez 1798. szerkesztőtársul Albisi Pánczél Dániel járult, 1815-től Decsy betegsége miatt (1816. megh.) a lapot, melynek 1818. 1200 előfizetője volt, Pánczél maga szerkesztette, 1821. társul Igaz Sámuelt vevén maga mellé; ez 1825. kilépvén a szerkesztésből, ismét Pánczél maga vitte a szerkesztést 1827. dec. 15-ig; ekkor, miután a Kurirt 36 évig szerkesztette, Bécsben nagy szegénységben meghalt. A már haldokló hirlap folytatását Márton József tanár vette át és melléklapjaival együtt szerkesztette 1834 végeig, midőn megszünt. Megjelent hetenként kétszer 8 rét egy íven és az akkori eseményeket, leginkább külföldieket regisztrálta; hazai ügyekkel, néhány vidéki tudósítást, ünnepélyt, kinevezéseket és időjárási följegyzéseket kivéve, kevesett foglalkozott; az akkori cenzurai viszonyok közt politizálásról szó sem lehetett, hacsak a hivatalos Wiener Zeitung v. más félhivatalos bécsi lapnak politikai meggyőződését nem vette át. A szerkesztők, kik mindvégig ev. ref. vallásuak voltak, nevük kezdő betüit jegyezték a lap végére; közreműködőre nem volt szükség, mert a lapot maguk a szerkesztők irták. Melléklapjai költeményeket és enciklopedikus cikkeket közöltek és szintén a főlap alakjában hetenként kétszer jelentek meg: A Magyar Musa, mely még a mult században néhány évfolyama után megszünt; a Kedveskedő, mely 1824. járt és a Sokféle 1828-tól 1834-ig, ezen lapok már többet foglalkoztak, magyar dolgokkal és az akkori gyenge szépirodalmat is fölkarolták.

Magyar légió

l. Garibaldi és Klapka.

Magyar leszámítoló és pénzváltó bank

1869. alapíttatott a Bécsben székelő alsó-ausztriai Escompte-Gesellschaft által, mely átvette a Budapesten létezett Malvieux C. J.-féle bank- és váltóház üzletét. Az intézet alaptőkéje névlegesen 1500000 frtban állapíttatott meg, felosztva 7500 db 200 frtos részvényre, de erre csak 70 frtot fizettek be részvényenkint, ugy hogy a tényleges alaptőke csak 525000 frt volt. Az intézet részvényei az első években nem jöttek piacra és az üzletkör is a szorosan vett banküzletekre szoritkozott, 1879. azonban kiterjesztették az üzletkört az áruüzletre is, de már előbb, 1877. olyképen változtatták meg a részvénytőkét, hogy a 7500 db. 200 frt névértékü, de csak 70 frttal befizetett részvényt átváltoztatták 5250 db. 100 frttal befizetett részvényre. 1880. 14750 új 100 frtos részvényt bocsátottak ki, miáltal az alaptőke 2 millió frtra emelkedett. 1881. az alaptőkét abból az alkalomból, hogy a M. átvette a fővárosi közraktárak kezelését, továbbá Szegeden, Barcson és Fiumén is létesített közraktárakat, 80000 új részvény kibocsátása által 10 millió frtra emelték. 1893. újból fölemelték a részvénytőkét 12500000 frtra és ez alkalommal a részvények névértékét is megváltoztatták, amennyiben két régi 100 frtos helyett adtak egy új 400 koronáról, illetőleg 200 frtról szóló részvényt. Végül 1895. újabb 12500 db 400 korona névértékü részvény kibocsátásával 15000000 frtra emelték az alaptőkét. Az 1895-iki részvények azonban csak 1896 jan. elsejétől kezdve részesülnek a társaság nyereségében. A M. a széles alapokon művelt banküzlet mellett áru- és közraktári üzletekkel is foglalkozik. A pénzügyi kibocsátások terén is nagy tevékenységet fejt ki és e tekintetben annak a pénzügyi csoportnak a magyarországi képvieselője, mely a bécsi Unionbank vezetése alatt áll. A nevezetesebb pénzügyi műveletekhez, melyeket végrehajtott tartozik, hogy az első magyar 5%-os papirjáradékot 14 millió frtnyi összegben ő vezette be a piacra. azonkivül a pesti hazai első takarékpénztár és a magyar jelzáloghitelbank zálogleveleinek, a temes-bégavölgyi vizszabályozási kölcsön kötvényeinek, a magyar vöröskereszt-sorsjegyek, a bazilika-sorsjegyek, a 41/2%-os új beruházási kölcsön kibocsátásában részt vett. Újabban kbocsátotta a 3%-os Vaskapu-kölcsönt. Alapításai is igen nevezetesek; igy a magyar fegyvergyár, a magyar agrár- és járadékbank, a Schönichen-Hartmann-féle hajógyár és sok más jelentékeny vállalat neki és csoportjának köszönhetik létezésüket. Részt vett a magyar általános hitelbankkal együtt a magyar folyam- és tengerheajózási részvénytársaság megalapításában és része volt az 1892-iki nagy konverzióban. A M. 1895-iki mérlege szerint a tartalékalap 2206506 frt, a különböző betétek 18897327 frtra rúgnak, a váltótárca 6922894 frt, az előlegek 11667344 frt, az adósok 13946287 frtot tettek. A M. részvényei április 1-én esedékes szelvényekkel vannak ellátva, de az osztalék rendszerint a közgyülés után fizettetik ki. A szelvény elévülési ideje 5 év.

Magyar ló

l. Magyarország (XII. köt. 95. oldal.).

Magyar lovaregylet

(Jockey-Club), Budapesten székelő testület, melynek főcélja, hogy lóversenyek rendezése s az ott elnyerhető díjak által a tenyésztőknek ösztönzést nyujtson minél jobb, nemesebb lovak nevelésére. Ámbár a lóversenyekből semmi fajta ló nincs kizárva (s tényleg jó félvér lovak is részt vesznek egyik-másik versenyben), mégis leginkább az u.n. angol versenylovak futnak, ezek tenyésztése s versenyeken kipróbálása (helyesebben a trainig) által keményebb, acélosb lóanyagot előállítani, s ezekkel a hazai jobb fajta lovakat párosítva az országos lótenyésztést általában erősítni, nagyobbítni, nemesíteni a főcél. A M. 1827. alakult Széchenyi István gr., Károlyi Lajos gr., Hunyady József gr., Wesselényi Miklós br. és kortársaik kezdeményezésére. Tagjai száma 160-170 közt változik. Az egyesület összes jövedelmeit (tagdíjak, alapítványi kamatos s a versenyek jövedelmei) díjakra adja ki, ugy hogy 1896-ra nem kevesebb mint 1290000 koronára rúgó díjakart irt ki, melyek szétoszolnak a budapesti, tátralomnici, tatai, alagi, siófoki stb. versenyhelyekre; a két utóbbi helyen ugyan a kebeléből alakult urlovas-szövetség rendezi a versenyeket, de a pályák épitését s a versenyek dotálását a M. adta. Ez újabb versenyhelyek teremtése által a hazai fürdőhelyek megkedveltetésére és emelkedésére nem kis mérvben hat. A sok és nemcsak nagy versenydíjak adhatása mindinkább ösztönzést ad a telivér lótenyésztésre, ugy hogy mai napság Magyarországon s a vele szövetségben levő ausztriai tartományok pályáin körülbelül 700-750 versenyló fordul meg; aztán az 50000, 100000 koronás nagy díjak elnyerése lehetővé teszi, hogy Angliából elsőrangu tenyészanyag hozattassék, mi által a tenyészanyag mindinkább javul, s vele együtt az ország lótenyésztései semelkedik.


Kezdőlap

˙