Mária-képek

l. Madonna.

Mária könnye

(növ.), l. Gyöngyköles és Jób-könnye.

Mária Krisztierna

tiroli hercegnő és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem neje, II. Ferdinánd király testvére. Szül. Grazban 1574 nov. 10. mint Károly osztrák főhercegnek és Mária bajor hercegnőnek leánya. Megh. a halli kolostorban 1621 ápr. 6. vallásosságáról hires anyja a leggondosabb nevelésben részesíté. Miután Báthory Zsigmond leverte a törököt, 1594. hódoló követséget küldött Rudolf császárhoz Prágába, melynek vezetője, Bocskay István, egyszersmind az uralkodóház egyik leányát is megkérte Báthory számára. a császár választása M.-ra esett, amit a leány anyjának tudtára is adott. Ez azonban féltvén gyermekét, akit nem akart idegen, az osztrák udvar előtt nem a legjobb hirben álló országba küldeni, leghevesebben ellenkezett, ugyszintén M. nővére, Anna lengyel királyné is. A családi politika érdekei és a császár határozott parancsa előtt azonban kénytelenek voltak meghajolni. A prágai követség 1595 febr. 27. Grazba ért, ahol Carillo Alfonz, Báthory gyóntatója megkérte M.-t ura számára. Márc. 5. volt a forma szerinti összeadás, melynél mint vőfélyek Miksa és Ferdinánd főhercegek szerepeltek. A menyasszony anyja kiséretében nagy viszontagsággal utazott Felső-Magyarországon át új hazájába, ahol rendkivül fényes fogadtatásban részesült Kolozsvárt, továbbá Gyulafehérvárra érkezésekor. Aug. 6. volt a lakodalom, amelyre hitbérül 100000 forint értékü ezüst holmit és Fogaras várát kapta férjétől. Azonban csakhamar nagy csalódás érte Báthory t. i., aki a legcsekélyebb vonzalmat se érezte neje iránt, akit sohse ismert, lelkifurdalást kezdett érezni, mert állítólag néhány nappal a menyegző előtt oly testi fogyatkozást vett észre magán, mely képtelenné tette férji hivatására. Mindenképen meg akart szabadulni nejétől és az országot a császárnak átadva, papi pályára óhajtott lépni. M.-t Kővárba száműzte, ahol a szegény nő a legkínosabb napokat töltötte, mindig abban a hiu reményben ringatózva, hogy visszatérhet hazájába. 1597 dec. 23. Báthory Zsigmond Oppeln és Ratbor hercegségekért átadta Erdélyt a császárnak, aki igérte, hogy ki fogja eszközölni a házasság felbontását. Báthory Zsigmond távozása után, 1598 ápr. 16. a rendek felszólították M.-t az uralkodás átvételére, amit ez ápr. 18. teljesített is. Valóságban azonban a császár biztosai kormányoztak. E rövid uralkodás alatt hódolt meg Mihály havasalföldi vajda Rudolf császárnak és magyar királynak, továbbá tárgyalások folytak a tatár khánnal, melyek még nem vezettek célhoz. M. hasztalanul sürgette a császárnál, hogy Miksa herceg szabadítsa ki e gyülölt országból, bár Rudolf egyre biztatta. Báthory Zsigmond, aki már megbánta elhamarkodott tettét, Oppelnből titkon Erdélybe jött, ahol aug. 20. megérkezett, a császári biztosokat elfogatta és ismét megragadta az uralmat. M.-val is kibékült, sőt nagy szeretetet is tanusított irányában. Nemsokára azonban ismét ráunt és Kővárba küldte. Báthory unokatestvére, Endre bibornok hajlandó lett volna M.-t nőül venni, aki azonban alig várta, hogy visszatérhessen hazájába Báthory Zsigmond második lemondása után, 1599 április indult el, mikozben a pápánál sürgette a házasság felbontását, ami meg is történt aug. 17. Otthon több házassági ajánlatot visszautasítván, 1607, a halli kolostorba lépett. V. ö. Szádeczky Lajos, Báthory Zsigmondné (Századok, 1883); u. a. Oklevelek és adalékok M. K. történetéhez (Századok, 1890).

Mária Krisztina

1. (I.), spanyol királynő, I. Ferenc nápolyi király és Izabella királyné leánya, szül. 1806 ápr. 27., megh. Havreban 1878 aug. 22. Sjzülei 1829 dec. 11. VII. Ferdinánd spanyol királyhoz adták nőül, kinek negyedik neje volt. Rövid idő alatt nagy befolyást gyakorolt agg férjére, amivel azonban a király öccsének, Don Carlosnak (l. o.), sógornőjének és az u. n. apostoli pártnak haragját vonta magára. Midőn VII. Ferdinánd 1830 márc. 29. neje kivánsága szerint az 1713 óta érvényben levő trónörökösödési rend helyett a régibb, kasztiliai örökösödési rendet léptette életbe, melynek értelmében a spanyol trón M.-tól születendő leánygyermekére is volt szállandó, Don Carlos és pártja kijátszva érezte magát és nyiltan ment át az ellenzékre. 1830 okt. 10. M. csakugyan leánygyermeket szült, Izabellát, 1832 jan. 30. pedig egy második leánnyal örvendeztette meg férjét, ki ezentul még inkább hallgatott rá. Midőn VII. Ferdinánd 1833 szept. 29. elhalt, az udvar Izabellát kiáltotta ki királynővé, M.-t pedig régensnek. M. nem sokáig gyászolta első férjét: 1833 dec. 28. Munoz Ferdinánd nevü testőrrel kötött morganatikus házasságot és egyúttal Rianzares hercegévé tette új férjét. Ekkor azonban a Don Carloshoz és a legitimista zászlóhoz szító baszkok fegyvert fogtak, kikkel szemben M. a liberális pártra támaszkodott (az u. n. «Christinos»-okra). Ismételten hirdetett ki alkotmányt, mely azonban a szélső szabadelvüek vágyait ki nem elégítette és elvégre (1840 október 10.) az Ayuntamientosról szóló törvény miatt kitört népfölkelés folytán a hatalomról le kellett mondania, mire Franciaországba távozott. Mihelyt azonban az Espartero-kormány 1843. összeomlott, visszatért Madridba és nyiltan is megtartotta esküvőjét Munozzal, kitől már több gyermeke született. Azontul vagy 11 évig folyt be Spanyolország sorába és a francia királyi családdal kötött házasságok, valamint a Narvaez- és Bravo-Murillo-féle hirhedt minisztériumok alakulásai az ő közreműködésével történtek. A reakció szellemében érvényesített beavatkozásával annyira magára vonta a nép gyülöletét, hogy 1854. felkelés támadt ellene, mire az országból menekülnie kellett. 1864. ugyan még egyszer visszatért, de ekkor már nem érezte magát Madridban otthonosnak és majd Itália, majd Franciaországban töltötte utolsó éveit. Férje, Munoz, 1873 szept. 12. halt el; M. öt évvel tulélte.

2. M. (II.), spanyol királynő, Károly Ferdinánd osztrák főherceg leánya, szül. 1858 jul. 21. Neje lett 1879 nov. 29. XII. Alfonz spanyol királynak s ennek korai halála után (1885 nov. 25.) ő vette át az ország kormányzását kiskoru fia, XIII. Alfonz nevében, aki 1886 máj. 17. született és akit 16 évében fognak nagykorunak nyilvánítani.

Maria-Kulm

község Falkenau cseh kerületi kapitányságban, az Eger és vasút mellett, (1890) 819 lak., bizánci stilusban, a XIV. sz.-ban épített búcsujáró templommal.

Maria-Laach

l. Laach.

Marialatria

(gör.) a. m. Mária isteni imádása.

Maria Leszczynska

l. Mária (6. XII. k. 327).

Mária Lujza

1. királyné, l. Lipót (2. XI. 544).

2. M. bolgár fejedelemnő, l. Ferdinánd (8).

3. M. Jozefina, Etruria királya, IV. Károly spanyol királynak és Parmal Mária Lujzának leánya, szül. Madridban 1782 jul. 6., megh. Luccában 1824 márc. 13. 1795. Bourbon Lajoshoz ment nőül, aki 1801. az újonnan megteremtett Etruria királyságnak királyává lett. Férje halála után (1803 máj. 27.) fia, Károly Lajos nevében uralkodott. Midőn a franciák Etruriát 1807. elfoglalták, M. Spanyolországba távozott Atyjának lemondása után (1808) Parmában élt, később azonban Nizzát jelölték ki számára lakóhelyül. 1811. Angolországba akart menekülni, tervét azonban elárulták, mire aztán Rómába egy kolostorba vitték, ahol 1814-ig élt. A bécsi kongresszustól Luccfa hercegségét kapta fia részére. 1876. a pápa boldoggá avatta. Emlékiratait Mémoires de la reine d'Étrurie Lemierre d'Argy adta ki (Páris 1814).

4. M. francia császárné. I. Napoleon francia császár neje, utóbb Parma, Piacenza és Guastalla hercegnője, szül 1791 dec. 12., megh. Parmában 1847 dec. 17. Atyja I. Ferenc német, illetve osztrák császár és magyar király, anyja annak második neje, Mária Terézia nápolyi hercegnő volt. Tanuja volt ifju leány korában annak az elkeseredett küzdelemnek, melynek folyamán Napoleon Ausztriát két ízben is legyőzte. Az 1809. háboruban a királyi család újra Budára menekült, ahonnan csak a bécsi béke megkötése után térhetett vissza székvárosába. A béke után Napoleon a régi uralkodó családok nőtagjai közül keresett magának feleséget és végre, Metternich biztatására, M. kezét kérte meg I. Ferenctől, mely kérelmet ez nem mert visszautasítani. M., aki még csak imént Budán kelt és barátnőihez intézett bizalmas leveleiben ócsárló szavakban nyilatkozott Napoleonról, e «rettenetes és gonosz emberről», most megváltoztatta nézetét. 1810 ápr. 2. Párisban egybekelt a császárral és az udvar fényétől és pompájától elkápráztatva csakhamar boldognak nevezte magát. 1811 márc. 20. fiut szült, a római királyt. 1812. férjét Drezdába kisérte, 1813-14. pedig mint régens vitte a távollevő császár helyett a kormányt. Napoleon első lemondása után azonban vonakodott őt Elbára követni és előbb Aixban, majd Schönbrunnban időzött. A 100 nap alatt sem sietett Párisba, még kevésbbé pedig - Napoleon bukása után - Szt. Ilonára. Azóta hol Bécsben, hol Olaszországban élt és a saját udvarnagyát, Neipperg táborszernagyot tüntette ki bizalmával. Napoleon elhatározása után (1821) morganatikus házasságra lépett Neipperggel. 1816 márc. 17. a három említett hercegséget kapta atyjától. Napoleontól született fiát, kit Schönbrunnban neveltek, nem látta többé, pedig ez mindvégig nagy szeretettel csüngött anyján. Neippergtől született gyermeke később a Montenovo nevet és hercegi rangot kapta. Halála után a három hercegség III. Károly luccai hercegre szállott.

5. M., spanyol királyné, IV. Károly spanyol királynak neje, Fülöp parmai herceg leánya, szül. 1751 dec. 9., megh. Rómában 1819 jan. 2. 1765. nőül ment Don Carlos spanyol trónörököshöz, aki azután 1788 dec. 14. a spanyol trónra lépett. Ez a rút, sőt visszataszító külsejü, de okos, számító és nagyravágyó nő eleitől kezdve nagy befolyást gyakorolt férjére és egy csomó szeretőt tartott. Ezek közül említendő id. Godoy, akit iII. Károly utóbb Madridból számkivetett; következett a száműzöttnek testvére, Godoy Manó (l. o.), Alcudia hercege, aki Floridablanca bukása óta (1792) a királyné révén Spanyolország urának tekinthette magát. A királyné, érzéki szenvedélyeinek rabja, annyira ment, hogy szeretője kedvéért saját fiát, Ferdinándot akarta a trónöröklésből kizárni. Eme udvari cselszövények azt eredményezték, hogy I. Napoleon császár a királyi családot Bayonneba csalta és ott a trónról való lemondásra kényszerítette. M. eleinte Compiegneben, azután Marseilleben és Nizzában végül pedig Rómában élt.

Mária Lujza-rend

spnyol női érdemrend, melyet 1792 ápr. 21. alapított IV. Carlos-spanyol király. A kinevezés joga a spanyol királynőt illeti meg, a jelöltnőknek régi nemesi családból kel származniok. 1846 nov. 24. Izabella királynő új alapszabályokat adott a rendnek. Jelvénye nyolcágu aranyszegélyes fehérszélü barna kereszt, sarkaiban egymással szemben két arany torony és két arany oroszlán, melyeket egymással arany lánc köt össze. Tojásdad középpajzsa fehér, benne arany alapon St. Fernando képe teljes díszben, körülte aranyszegélyü barna karikagyűrű. Hátlapján M. L. monogramm és «RL. DLA REINA MÁRIA LOUISA» fölirat. A rendjel zöld koszorun függ, mely alul és fölül kék-fehér zománcos szalaggal van átkötve. Szalagja háromcsíkos, a középső csík fehér, a két szélcsík vörös-barna, melyen a rendjelet a jobb vállon át bal oldalon hordják. A rend védszente S. Fernando.


Kezdőlap

˙