Mauna Kea, Manua Loa

nagy vulkánok Havai-szigeten. L. Havai.

Maund

v. mand, man, mun, súly- és ürmérték Kelet-Indiában és Arábiában. Mint súlymérték kétféle van alkalmazásban, a bazar-M. és a factory-M. A bazar-M. = 40 seer:= 640 chitak = 3200 tola = 37,252 kg. A factory-M. az előbbihez hasonlóan van beosztva, csakhogy súlya 10%-kal kisebb. 100 bazar-M. = 110 factory-M., utóbbi már csak az indigó és a nyers selyem elárusításánál használtatik. Mint ürmérték 1 M. = 8 pussaree = 40 seer = 37,342 kg. vagy körülbelül 36 l. Búzaféléknél 1 M. = 43 l. = 1.2 bush. = 8 polle = 32 ralk = 128 konkee. Bombayban mand néven különböző áruk mérésénél különböző, p. 1 M. kávé 41 angol font, 1 M. cukor 46 angol font. Arábiában mand néven 553 g.

Maundeville

l. Mandeville.

Maupassant

(ejtsd: mopasszan) Guy, de, francia iró, szül. Miromesnilben 1850 aug. 5., megh. Passyban 1893 jul. 6. Végigharcolta az 1870-71-iki háborut, s ekkor megismerkedett Flaubert-rel, ki őt Zola irodalmi körébe bevezette. Zola Soirées de Médan (1880) c. kötete számára irta Boule de suif c. novelláját, mellyel egyidejüleg lirai költeményeket is(Des vers) adott ki. Már ezekben is feltünt M. sajátságos, egyéni tehetsége, melyben a naturalizmus durva máza alatt mélyen érző kedély és éles elemző képesség nyilatkozik. Egyéb művei: La maison Tellier (1881); Une vie (1883); Les soeurs Rondoli (1884); Bel Ami (magyarul is: Nők barátja, ford. Zempléni P. Gy., Budapest 1889); La petite Roque (1886); Mont Oriol (1887) stb. Egyes elbeszélései már 1892. (Új Dekameron) megjelentek magyarul; önálló kötetekben: Elbeszélések (Budapest 1893, 2 köt.) és Erős elbeszélések (u. o. 1893). Legjobb regényei: Pierre et Jean (1888) és különösen: Fort comme la mort (magyarul is: Erős, mint a halál, Budapest 1892), melyekben a szerencsétlen szerelmet megragadó közvetlenséggel festi, s a lélekbuvár éleslátását a külső alak és a nyelv mesteri kezelésével egyesíti. A drámában is tett kisérletet és Normand-nal együtt irta (1891) Musotte c. darabját, mely azonban nem nagy sikert aratott. A boldogtalan költőn 1890. az őrültség jelei mutatkoztak, s M. hogy végzetét kikerülje, 1892 jan. hatszor magára lőtt, de nem halt meg; aztán paralizisbe esett és elméje végkép elhomályosodott. V. ö. Szabó E., Guy de M. és a dekadensek (Magy. Szal. 1892. VII.)

Maupeou

(ejtsd: mopú) Miklós Károly Ágoston, francia kancellár, M. René Károly kancellárnak (1688-1775) fia, szül. Párisban 1714., meghalt Thuitben (Normandia) 1792 jul. 29. M. 1763-ban a párisi parlament elnöke lett. Állásáról lemondván, Choiseul (l. o.) herceghez csatlakozott. 1768. atyja lemondása után annak utóda lett a kancellár méltóságban és nyomban rá átpártolt a Dubarry pártfogása alatt álló Aiguillon herceghez, mire részt vett (1770 dec.) Choiseul, jótevője, megbuktatásában. Ugyancsak 1770. történt, hogy XV. Lajos M. kedvéért az Aiguillon ellen megindított pört beszüntette, midőn pedig a parlament ez ellen remonstrált, M. 80 parlamenti tanácsost Párisból a vidékre helyezett át. A parlamentnek szolgalelkü tagjaiból pedig megalakította az u. n. királyi tanácsot, melyet a közönség gúnyosan «Parlament M.»-nak nevezett el. Beszüntette azonfelül Arras, Blois, Châlons, Clermont, Lyon és Poitiers parlamentjét s helyükbe királyi főtörvényszéket állított föl; beszüntette továbbá a Châtelet-törvényszéket és az adókamarát. Az új királynak, XVI. Lajosnak első gondja volt, hogy a gyülölt M.-et számkivetésre itélje és a régi parlamenteket újra életbe léptesse. V. ö. Flammermont, Le chancelier M. et les parlements (Páris 1884) és XV. Lajos történetét.

Maupertuis

(ejtsd: mopertüi), falu Franciaországban Poitiers mellett. Ismeretes a róla v. Poitiersről elnevezett ütközet, amelyben 1356 szept. 19. a fekete herceg, III. Eduárd angol király fia Jó János francia király hadait teljesen legyőzte és a királyt magát is elfogta és amelynek eredménye a bretignyi (l. o.) béke volt.

Maupertius

Péter Lajos Moreau, de, francia fizikus és matematikus, szül. St. Malóban 1698 jul. 17., megh. Baselben 1759 jul 27. Igen előkelő családból származott és kezdetben katonai pályára lépett. Itt már százados volt, midőn visszavonult, hogy teljesen a tudománynak élhessen. 1723. a párisi akadémia tagjává nevezték ki; néhány évvel később a Royal Society is tagjává választotta. A párisi akadémia 1736. egy több tudósból álló bizottság élén Lappföldre küldötte, hogy ott a magas szélességi fokok alatt fokmérést végezzen. Ez év jul. el is indultak és dec. megkezdték a mérést a Tornea-Elf jegén, a Kittis-hegy és Tornea városa között. A mérés azonban nem volt igen pontos, minek részben az idő rövidsége volt az oka. 1738. közölte Sur la figure la terre déterminée par les observations de M. Clairault, Camus, Le Monnier et Outhier (Amsterdam 1738) c. művét. 1740. Nagy Frigyes Berlinbe hivatta, hogy a berlini akadémia igazgatását átvegye. Innen Nagy Frigyest a sziléziai háboruba követte és részt vett a mollwitzi ütközetben, hol az osztrákok fogságába esett. De nemsokára kiszabadulván, Berlinbe utazott és itt 1746. az akadémia elnökévé nevezték ki. A legkisebb hatás törvényére vonatkozó iratai nagy vitákba keverték. Különösen König Sámuel támadta meg őt és Leibniz egyik levelét tette közzé, mely szerint az már tudta, hogy a mozgás változásánál a hatás mindig maximum v. minimum. M. azonban keresztül vitte, hogy ezen levelet hamisítottnak nyilvánítsák. Most Voltaire vette pártfogása alá Königet és több szatirában tette nevetségessé M.-et. Ez végre 1756-ban megunva a sok vitát, lemondott hivataláról. M. művei: Oeuvres de Mr. M. cím alatt 4 kötetben jelentek meg Párisban 1752. és Lyonban 1768. V. ö. Beaumelle, Vie de M. (Páris 1856).

Maurenbreeher

Károly Péter Vilmos, német történetiró, szül. Bonnban 1838 dec. 21., megh. Lipcsében 1892 nov. 6. 1861. fikozofiadoktorrá promoveálták, a következő évben pedig ugyanott habilitálták magántanárrá. Az 1862. és 1863. év nagy részét Simancasban (Spanyolországban) tölté levéltári kutatásokkal elfoglalva, majd mint a történelem tanára meghivást kapott 1867. a dorpati, 1869. a königsbergi, 1877. a bonni és 1884 a lipcsei egyetemre, melyek mindegyikén kiváló tevékenységet fejtett ki. Művei közül a legismertebbek: Karl V. und die deutschen Protestanten 1545-1555 (Düsseldorf 1865); England im Reformationszeitalter (u. o. 1866); Don Carlos (Berlin 1876); Studien und Skizzen zur Gerschichte der Reformationszeit (Lipcse 1874); Königthum und Verfassung in Preussen (Bonn 1878); Geschichte der katholischen Reformation (I. köt. Nördlingen 1880); Die preussische Kirchenpolitik u. der Kölner Kirchenstreit (Stuttgart 1881). 1881 óta szerkesztője volt a Historisches Taschenbuch vállalatnak.

Maurepas

(ejtsd: morpas) János Frigyes Félippeaux gr., francia államférfiu (M. Jeromos gr., a miniszter és államtitkár fia), szül. Párisban 1701 jul. 9., megh. 1781 nov. 21. Atyjának 1715. le kellett tennie azt a hivatalt, mely a családban 1610 óta apáról fiura szállott és amely több tartománynak, Páris városának, az udvarnak és a tengerészetnek igazgatásából állott. Először de Lavrilliere vette át a hivatalt (M. jövendőbeli apósa), 1725. pedig maga M. Ámbár nagyon gyarló nevelésben részesült, mégis élénk érdeklődést tanusított a tudományok és művészetek iránt, létrehozta az egyenlítő vidékére és az Északi Jeges-tengerre való expediciót stb. Amellett egyike volt a legelegánsabb világfiaknak és lelke az udvari köröknek. De midőn még Pompadour asszonnyal is éreztette fulánkos élceit, ez 1749. számkivetését eszközölte ki XV. Lajosnál. Ez időtől fogva M. hol Bourgesban, hol Pontchartrainben élt, míglen XVI. Lajos trónralépte után (1774) az ország első miniszterévé tette. Ő kötötte meg a békét az északamerikai lázongó (angol) gyarmatosokkal. Állítólagos emlékiratait (Mémoires) Soulavie titkára adta ki (1790-1792, 4 köt.). L. XV. Lajos és Franciaország története.

Maurer

1. György Lajos lovag, bajor politikus és jogtudós, szül. Erpolsheimban 1790 nov. 2., megh. Münchenben 1872 máj. 9. Jogot végzett és a birói pályára lépett. 1826. tanár lett a müncheni egyetemen, 1831. pedig az urak házának tagja. 1832. Görögországba távozott Ottó királlyal, ahonnan 1834. tért vissza. 1847 febr. a külügyi és igazságügyi tárcát kapta, melyekről nov. 30 leköszönt. Fontosabb művei: Geschichte des altgermanischen u. altbayrischen Gerichtsverfahrens (1824); Das griechische Volk vor u. nach dem Freiheitskampf (3 köt., 1835-36); Geschichte der Markenverfassung in Deutschland (1856); Geschichte der Fronhöfe, der Bauernhöfe u. der Hofverfassung in Deutschland (4 köt., 1862-1863); Geschichte der Dorfverfassung in Deutschland (2 köt., 1865-1866); Geschichte der Städteverfassung in Deutschland (4 köt., 1866-71, ez a főműve, de éppen ez már elavultnak tekintendő). Megemlítésre méltó, hogy M. a bajor büntetőtörvénykezés és polgári rendtartás újjászervezése körül nagy érdemeket szerzett.

2. M. Konrád, német germanista, ki különösen a skandináviai régiségekkel foglalkozott. Szül. Frankenthalban 1823 ápr. 23. Tanulmányait Münchenben, Lipcsében és Berlinben végezte; 1855. a skandináviai régiségek rendes tanára lett (1847 óta rendkivüli tanár volt) a müncheni egyetemen. Művei: Die Entstehung des isländischen Staates und seiner Verfassung (1852); Die Bekehrung des norwegischen Stammes zum Christenthum (1855-1856); az ó-islandi Gull-Thorissaga kiadása (1858); Isländische Volkssagen der Gegenwart (1860); Über die Ausdrücke: altnordische, altnorwegische und isländische Sprache (a bajor akadémia közleményeiben 1867); Quellenzeugnisse über das erste Landrecht und über die Ordnung der Bezirksverfassung des isländischen Freistaats (u.o. 1869); Über die Wasserweihe des germanischen Heidenthums (u.o. 1880); Udsigt over der nordgermaniske Retskilders Historie (Kristianiában tartott jogtörténeti felolvasásainak gyűjteménye, 1878); német fordítása Holtzendorff Encyklopaediájának 1. kötetében.


Kezdőlap

˙