Medvegomba

v. tinógomba (növ., Boletus bovinus L.), kalapos gomba, kalapja 5-10 cm. széles, meglehetős lapos, barnássárga, húsa fehér, töréskor nem változik. Fenyvesben seregesen nő, ehető.

Medvehagyma

(növ., Allium ursinum L.), hegyi erdők vad hagymafaja. Levele rendesen 2, széles lándsás, virága fehér. Az egész erős fokhagymaszagu, a nép, kivált a lengyel, orosz és tatár eszi, vagy a hallal főzi meg.

Medvekapor

(növ., medvekömény, medvegyök, Meum Tourn., mutinka Brass.), többnyáréltü ernyős fű. 4 faja (hazánkban talán csak 1) Európa közép- és Ny-i tájainak havasain nő. Levele kétszer szárnyalt. A M. athamanticum Jacq. (havasi kapor, anyagyökér) havasi réten nő, 15-45 cm. magas, hajszálfinomságu levélsallangja örves. Gyökere fején mintegy ecsetforma üstöke van, maga a gyökér (radix mei) keserü, csípős fűszeres, régen gyomorgyengeség ellen orvosságnak használták. A M. Mutellina L. levele szálas-lándsás. Nálunk ez nő. Mind a kettőnek erős fűszerillatu gyökerét szeszitalba teszik és a hegyvidék lakója gyomorerősitőül issza. Kitünő takarmány, a tejnek meg a vajnak balzsamos illata és íze van tőle.

Medveköröm

medvetalpfű v. medvetalpu tövis (növ.), igy nevezik Benkő és Diószegi (Orv. Füv.- könyv) az Akanthus növényt (Echte Bärenklau), mig a Heracleum nem az igazi M.; l. Medvetalp.

Medveláb

igy nevezik a lónál és a szarvasmarhánál a nagyon hajlott csüdöt. Ez gyenge.

Medvelapu

(növ.), a császárgyökér (nagynak tartott gyógyító erejéről), mesterlapu v. mestergyökér erdélyi neve. L. Imperatoria.

Medvelepke

v. medvehernyó, l. Papmacskalepke.

Medves

a Cserhát egyik magasabb hegycsoportja, mely Nógrád és Gömör vármegyék határán, Salgó-Tarjántól ÉK-re emelkedik. A M. É-ról D felé hosszan húzódó erdős hátat képez, mely a Zagyva és Gortva forrásai felett emelkedik. Tőle Ny-ra Somoskő és Salgó vár romjai vannak.

Medveszáj

(növ., tátogató, tátika, tátincs, táltos vagy tátos, pintyő, ebfejü fű, borjuorru fű, oroszlánszáj, Antirrhinum L.), a tátogatók virága, 25 fajjal (hazánkban 2) Európa D-i részén, É.-Amerikában és Ny.-Indiában. Többnyire kétnyáréltü; csukott ajku, szirma alján sarkantyuja helyett csak púpja van. Ez választja el a gyujtoványfűtől, amely a legközelebbi rokona. Virága magános, fűzéres vagy fürtös. Tokgyümölcse a tetején 3 likaccsal nyilik, kétrekeszü. Legismertebb az A. maius L. (aranyevő pintyő); levele lándsás, sűrü virága jókora, világosabb vagy sötétebb piros, ritkábban sárga vagy fehér, fürtös. a D-i részéről ered, sok fajtája, közte törpe alak is nő a kertben, csaknem télig virít. A kerten kivül, sziklán, régi kőfalon stb. elvadul. Az A. orontium L. apróbb virágu, vetésben és mivelt helyen nő. Régebben az előbbivel együtt nevezetes varázsfű volt, a boszorkány ellen füstöltek vele.

[ÁBRA] Medveszáj, mellette külön virág.

Medvesziget

(Cherry-szigetek), másodkori homokkő- és mészkő-sziget, melyet közönségesen Spitzbergához számítanak; jelentékeny kőszén- és foszfáttelepei vannak; területe 68 km2. Körülbelül 225 km.-nyire D-re fekszik Spitzberga D-i hegyfokától; Barents födözte föl 1596.


Kezdőlap

˙