Meletemata

(gör.) a. m. vizsgálódások, értekezések.

Melezitóz

l. Melizitóz.

Melfi

járási és püspöki székhely Potenza (ettől 40 km.-nyire) olasz tartományban, a Vulture-hegy lábánál, vasút mellett, (1881) 12 212, Foggianót is beleszámítva 13 657 lak., a Doria-család palotájával, amelyet a Guiscard Róbert által emelt erősség romjain építettek. A XII. sz.-ból való székesegyházat az 1851. földrengés összedöntötte; azóta modern stílusban újra építették. M.-t 1041. a normannok Apulia fővárosává tették. 1167. Barbarossa Frigyes, 1528. pedig Lautrec, Foix grófja, dúlta föl.

Melfort

herceg, l. Drummond (nemzetség).

Meli

János, sziciliai költő, szül. Palermóban 1740 márc. 4., megh. u. o. 1815 dec. 20. Orvostudományt, botanikát és kémiát tanult, s előbb mint gyakorló orvos működött szülővárosában, majd a gyógyszerészeti kémia tanára lett az ottani egyetemen. M. volt Szicilia legnagyobb lirai költője; dalaiban a görög mesterek gondtalan vidámsága és játszian enyelgő hangulata nyilatkozik; sok tekintetben emlékeztet Anakreon és Theokritosra. E dalait (Puisii siciliani) hazája tájszólásában irta meg; az irodalmi olasz nyelvre Gazzino (Torino 1858) ültette át. Kevésbbé szerencsés volt M. az epikus költészetben (La fata galante, L'origine del mondo) s még komikus eposza, a Don Chisciotte sem tesz kivételt, melyben Cervantes lovagregényét travesztálta és részben folytatta. Ellenben szatirái és erkölcsi parabolái e műfaj legkiválóbb alkotásaiból valók. A Reditől divatba hozott műfaj mintájára irta meg, szintén sziciliai dialektusban, Ditirammu c. verses bohózatát. Tudományos irányu dolgozatai Varii opuscoli címen (Palermo 1837) jelentek meg; műveinek első teljes kiadása u. o. (1830) jelent meg 8 köt.

Melia

L. (növ., Azadirachta A. Juss., Azedorach Adans., imafűzérfa, cedrach), a róla nevezett család fája, 13 faja Afrika tropikus, Ázsia D-i részén és Ausztráliában terem. A M. Azadirachta L. (Azadirachta Indica Juss., M. Indica Brandis) 13-16 m. magas szép fa. K.-Indiában, Cajlonon meg a maláj szigeteken vadon nő, de termesztik is. Kérge keserü, cortex margotae vagy azadirachtae néven Indiában officinális. Tartalmazza a margozin nevü alkaloid. Magvából házi célra olajat ütnek. A M. Azodarach L. (sziriai miatyánk-cserje, olvasószemfa) ázsiai, de Európa D-i részére, valamint Amerikába is átültetett bokor. Görögországban egészen közönséges útkisérő fa (alléfa). Minden része heves, de könnyen ártalmas féregűző szer, kivált a gyökere kérge (cortex azedarach); magvából jó égető olaj lesz. Olaszországban ötszögletü magvából imafüzért (olvasó) csinálnak. Fájából mézga szivárog; fuvolának kedvelik.

Meliaceák

(növ., Meliaceae), kétszikü, mintegy 270 fajt számláló növénycsaládja a terebinthinák (l. Balzsamos növények) rendjének a forró vidéken. Fák vagy cserjék; fájok kemény, levelök többnyire váltakozó és szárnyalt, virágjok csillagszerü, többnyire ötöstagu, pároséltü. Himjök hosszu csővé nő, melléklevélnemü (stipularis) függeléke van, a termő magános, 3-5-rekeszü; tok, bogyó vagy csonthéjas gyümölcs lesz belőle. Szép fát, összehúzó anyagot és olajos magvat nyujtanak.

Melianus Gnatereth

Helmeczi (l. o.) István ref. püspök irói neve.

Melibioz

l. Raffinoz.

Melica

L. (növ.), l. Gyöngyperje.


Kezdőlap

˙