Melk

(Mölk), község St. Pölten (ettől 22 km.-nyire) alsó-ausztria kerületi kapitányságban, a Duna jobbpartján, a Pielach torkolata közelében, vasút mellett, (1890) 1953 lak., kötélgyártással. A Duna fölött 57 m.-nyi magas sziklán áll az 1089. alapított és 1701-1738. újra épített palotaszerü bence-apátság. Európa egyik leggazdagabb apátsága, gimnáziummal és nevelőintézettel. Az aranyozásokkal és márvánnyal gazdagon díszített templomban hires orgona van felállítva; freskói Rottmayertől és Scanzonitól valók, tabernákuluma pedig Würthtől; az első babenbergieknek (I. Lipót, I. Albert) itt van sírjuk. Az apát házi kápolnájában áll a 0,6 m. magas M.-i kereszt, aranyból, 1363-ból, ezüst alapon, hátsó oldalán gyöngyökkel és drágakövekkel díszítve. M., a rómaiak korában Nomare, a középkorban Melicum, a Nibelungen énekben Medeliche, egy ideig a magyarok határvára volt. I. Lipót, babenbergi herceg foglalta el és benne 985. templomot alapított. 1089. telepedtek le a bencék. 1683. a törökök 4 hétig ostromolták. V. ö. Keiblinger, Gesch. d. Benediktinerstiftes M. (2 köt., Bécs 1867-68); Linde, Chronik d. Marktes M. (1890).

Melk

középkori német költő, l. Heinrich (12).

Melkart

(a város királya), feniciai napisten, amelyet különösen a tirusiak tiszteltek. Astarte (l. o.) fiának tartották s ugy látszik számos mitosz szólt róla és vándorlásairól. A görög istenségek közül leginkább Heraklesnek felel meg.

Melkhiták

(a szir malka a. m. király szótól), az egyiptomi és a sziriai katolikusok neve, megkülönböztetésül a monofizitáktól és koptoktól. A M. nevet gúnyképen adták nekik a monofiziták, mert a császár parancsára elfogadták a kalcedoni zsinat határozatait. A Libanon egyik részén Mesopotamiában mai napig is élnek, a katolikus vallást követik s patriárkájuk az antiochiai, alexandriai és jeruzsálemi címet használja, székhelye Damaszkus.

Melkhizedek

a bibliai elbeszélés szerint Sálem királya, aki Ábrahámot és seregét a Kedorlaómer király elleni csata után megvendégelte. A zsidókhoz irt levél alapján M.-et, a «Magasságbelinek papját», Krisztus tipusának tekintette az egyház. Róla nevezték el a melkhizedekiták szektáját (Kr. u. 200 körül), amely őt a mennyei megváltónak tartotta.

Melkhon

khán, persa követ, szül. Erivánban 1831. Miután tanulmányait elvégezte Nászereddin sah tolmácsa és testőre lett Persiában, honnan öt év mulva mint követet részint az európai udvarokhoz, részint az Egyesült-Államok kormányához küldötték.

Mell

(pectus), a gerinces állatok és az ember törzsökének elülső felső része; tágabb értelemben ide értetődnek mindama zsigerek (tüdők, sziv stb.), melyek a törzsök felső részében vannak. Rendesen csak a kulcscsontok alatt a bordaívekig terjedő tájékot értjük rajta, melyhez tehát a kulcscsont alatti tájékok, az emlők és az emlők által közrefogott kebel tartoznak. - Madár-M. (pectus carinatum), a mellkasnak a csontok angolkóros megbetegedésénél létesülő oly alakváltozása, melynél a mellkas elül nem lapos, hanem a hajó éléhez (carina) vagy a madár szegycsontjához hasonlóan kiemelkedő. Létesül azáltal, hogy az angolkóros csontok hajlékonyabb volta miatt a bordák a bordacsont és bordaporc határtájékán lelapulnak vagy egészen besüppednek, miáltal a mellcsont (szegycsont) kiemelkedik. Ha, ami ritkább, a mellcsont a meredek lefutásu vagyis szintén kiemelkedő bordaporcok között besüpped és oldalról össze is nyomatik, ugy annak helyén a mell egy hosszanti barázdát fog mutatni (tölcsérmell). A madármell a mellkasüreg szűkülésével s ez a légcsere zavaraival jár. Gyógykezelése az angolkóréval azonos.

Mella

az Oglio (l. o.) mellékfolyója.

Mellbetegségek

e néven a mellüregben foglalt összes szervek megbetegedései volnának értendők, tehát a mellhártya, a mediasztinumok, a szivburok, a nyelőcső, a tüdők, a légutak, a sziv, a mellkasi edények, stb. betegségei; közönségesen azonban a tüdők kronikus, többnyire gümős megbetegedését szokták igy nevezni.

Mellbogyó

(növ., Cordia Plum.), az érdeslevelüek fája v. cserjéje. Levele egyszerü, bőrnemü, váltakozó. Virágzata szártetőző sátor, álernyő v. ágbog, gyümölcse csonthéjas és a maradandó kehely védi. Mintegy 180 faja a forró éghajlat alatt, kivált D.-Amerikában és Ny.-indiai szigeteken terem. A C. myxa L. (C. officinalis Lam.) 6-10m. magas fa; levele kerekded, kihegyezett, épszélü, virága apró, fehér, jó illatu, ágas-bogas helyzetü. K.-Indiában, Arábiában és Egyiptomban terem. Gyümölcse (Sebestena, Myxa, Jujuba nigrae) tojásdad, 2,6 cm. hosszu, sötétzöld, szárazon csaknem fekete (fekete jujuba, damaszkuszi mogyoró), a bele puha, nyálkás, kellemes édes. Hazájában eszik. Fájából (rózsafa) az egyiptombeliek a mumiák koporsóját készítették. A C. crenata Del. egyiptomi és abissziniai, a C. grandiflora R. et Sch. D.-amerikai, mind a kettő gyümölcse ehető. A C. latifoliát Roxb. K.-Indiában gyümölcseért termesztik, a fiatal növényéről halaványbarnás, fénytelen, de nagyon tartós hársrostot fejtenek le; igy is felhasználják, de ismételt áztatás után naravali rost néven durva szövetnek, kötélnek, hálónak stb. feldolgozzák. Nagyon hasonló hozzá a gundui rost, mely a C. angustifolia Roxb., C. Rothii R. et Sch. és C. obliqua W. fajból való. A C. sebestena DC. (paradicsomfa Benkőnél) Ny.-indiai örökzöld fa, levele hosszas-tojásdad, érdes; virága nagy, piros; gyümölcse körteforma, édes, nyálkás; eszik, de orvosságnak is használják. Fáját, mely már nedvesen jó illatu, szintén rózsafa néven értékesítik, de porrá törve füstölőnek jó. Igy használják a martiniquei C. scabra Desf., valamint különösen a C. Gerascanthus L. fáját is. Ez mintegy 9 m. magas, Ny.-Indiában és Braziliában terem. Virága fehéres, illattalan. Fája szép rózsaszin, kereskedelmi neve ciprusi fa, rózsafa (Bois de Cypre, Bois de Rhodes, Spanish Elm). A Cordia Boissieri-t l. Anakahuitafa; indiai M., l. Jujubafa.


Kezdőlap

˙