Merkuriszulfid

Kénesőszulfid.Kétféle módosulatban ismeretes. Ä kristályos v. vörös M., mely a természetben igen sok helyen előfordul (cinnabarit) és az alaktalan v. fekete M. Mindkettőnek képlete HgS. A vörös M.-ot Idriában száraz úton ugy készítik, hogy a kénesőt alkalmas gépekben kénnel (4 sr.) jól összekeverik és az igy kapott fekete M.-ot előbb vasedényben gyengén hevítik, később agyagedényben ige magas hőmérsékleten szublimálják. A vörös M. kapható nedves úton is, ugy hogy a kéneső (300 sr.) és kénvirág (114 sr.) finom keverékét káliumhidroxid-oldattal (18%) 45°-ra melegítik mindaddig (8-12 óráig), mig a tömeg szép vörös szinü lesz. A jól kimosott M.-ot azután alacsonyabb hőmérsékleten mgszárítják. A természetes és a száraz úton készített M. vörös hexagonal kristályokból áll; fs. 8,05; pora igen szép skarlátvörös, teljesen szag- és íznélküli. A természetes vörös M.-ot a kéneső előállítására, a mesterségest legfőképen vörös festéknek használják. A fekete M. szintén többféle módon előállítható, igy a megfelelő mennyiségü kénesőnek és kénnek összeolvasztása v. összedörzsölése, ugyszintén a merkuriklorid-oldatnak ammoniumszulfiddal való elegyítése által, amikor a M. fekete csapadék alakjában válik ki. Fekete, szintelen és szagtalan por; fs. 7,6. Szublimáláskor v. lúgokkal való gyenge melegítéskor vörös M.-dá lesz, merkurikliriddal különféle összetételü kettős vegyületeket képez, igy p. a merkuriszulfoklorid 2HgS+HgCl2 fehér szinü. Mindkét M. vizben és higított savakban oldhatatlan, koncentrált savakban azonban a melegítéskor feloldódik és ekkor a megfelelő kénesősó keletkezik belőle.

Merkurius

(mercurius). Az alkémisták a kénesőt egyszerüen m., sokszor M. communis vagy M. vivus névvel jelölték. M.-nak neveztek el azonban sok más illékony testet is, igy a borszesz a. m. M. vegetabilis. Az orvosi és gyógyszerészi gyakorlatban manapság is a kénesővegyületek tudományos nevei helyett igen gyakran a régieket használják.

Merkuro

az egyvegyértékü kénesőgyök (-Hg-Hg-) kémiai elnevezése, l. Kéneső sói.

Merkurojodid

l. Kénső jodidjai.

Merkuroklorid

l. Kéneső kloridjai.

Merkuronitrát

l. Kéneső nitrátjai.

Merkurooxid

l. Kéneső oxidjai.

Merkuroszulfát

l. Kéneső szulfátjai.

Merkurotannát

Csersavas kéneső. E vegyület összetétele biztosan még nem ismeretes. Előállítása ugy történik, hogy 10 sr. vizzel összedörzsölnek; az igy kapott tömeget jól kimossák és 30-40°-on megszárítják. Sárgásszinü, szag- és íznélküli por. Vizben oldhatatlan. Lúgok v. a fény behatására kéneső válik ki belőle. Gyógyszerül használják.

Merle D'Aubigné

(ejtsd: merl d'obinyé) János Henrik, francia ref. teologus, szül. Eaux Vives-ben (Genf mellett) 1794 aug. 16., megh. Genfben 1872 okt. 21. Tanult Genfben és Berlinben; 1818 óta a hamburgi francia gyülekezet, majd 1823 óta a brüsszeli francia protestáns udvari kápolna lelkésze, 1831 óta pedig a genfi ref. teologiai intézetben a történeti teologia tanára volt. Még berlini tanuló korában, a reformáció háromszázados emléküneppélyén határozta el magát a reformáció történetének megirására. Ide tartozó művei: Histoire de la reformation du 16. siecle (Páris és Genf 1835-53, 5 köt.). Ennek folytatása Histoire de la reformation en Europe au temps de Calvin (Páris 1863-68, 5 köt.). Ezen művei német és angol nyelvre is lefordíttattak. Egyéb művei: La république d'Angleterre aux jours de Cromwell (1843); Trois siecles de luttes en Écosse (1849). Adott ki egyházi beszédeket is: Emlékbeszéd Kálvin felett. Fordította Balogh Ferenc (Debrecen 1878). Az ő neve alatt s az általa irt előbeszéd kiséretében jelent meg a Bauhoffer György (l. o.) budai ev. lelkész által irt Geschichte der Reformation in Ungarn c. nagybecsü történelmi mű Genfben 1854., nem lehetvén az akkori politikai, vallási és sajtóviszonyok miatt azt a hazában s a szerző neve alatt kiadni.


Kezdőlap

˙